Évzáró -új év köszöntő

2022-12-15

Közel hatvanan jöttünk össze, hogy jó családhoz illően közösen ünnepeljük a szeretetet és a reményt.

Vendégünk volt Nagy Balázs a terület önkormányzati képviselője és Mahi atya a szemeretelepi Szent István templom plébánosa.

A szépen megterített asztalok mellett meghallgattuk a 70. éves Kiss László lelkész barátunk és Mahi atya karácsonyi megemlékezését. Majd megtekintettük a színes műsort, amit kivetítettünk.

Ahogy ez lenni szokott közösségünk tagjai és a Szervező Bizottság telerakta finomságokkal a svéd asztalt. Kocintottunk pezsgővel, egri és badacsonyi borral.

Még (1) Pista bácsi is kedvet kapott a nótázásra. (2) Kiss László harmonikája és szép hangja a többieket is bevonta a közös éneklésbe. A fenti kiemelésekre kattintva izelítőt kaphatunk a hangulatból.

Jó buli volt!

A képeket Bartók Károly, Becsei Tamásné, Hartmann Mihály, Ivády Pál, Kiss Edith, Omajnikov Valentin, Scharek Ferenc készítette.

Könyvbemutató

A Tomory Lajos Múzeumban bemutattuk a Közösségünk által kiadott két könyvet.

A rendezvényen jelentős számu érdeklődő vett részt.

Veresegyház – Vácrátót

Kicsit borongós időben indultunk útnak abban a reményben, hogy rövidesen kisüt a nap. Nem sütött. Viszont jól éreztük magunkat.

Nehéz döntés volt, hogy adjuk fel eddigi normánkat, miszerint 30 fő alatt nem indulunk el. Manapság örülhetünk, ha egyáltalán meri valaki vállalni a kirándulás költségét, illetve több társunk egészsége is megromlott, így azután kimondtuk: annyian megyünk ahányan jelentkeznek. Azért néhányan, akik későn ébredtek lemaradtak, mivel akkor jelentkeztek amikór már lekötöttünk egy kisebb buszt, amibe csak 18-an fértünk.

Valek Tünde elkészítette a részletes beszámolót az útról. Itt megnézhető.

A képeket Becsei Tamásnénak, Ivády Kingának és Ivády Pálnak köszönjük.

Koszorúztunk 1956 tiszteletére

Az Önkormányzat ünnepségén elhelyeztük Közösségünk koszorúját a Béke téren levő kopjafák elött.

Kicsit hűvös időben jöttünk össze. Minden párt képviselte magát. Tőlünk is hat barátunk jött el.

A megemlékezést Heilauf Zsuzsanna PhD a Tomory Lajos Múzeum Igazgatója, történész-muzeológus, levéltáros tartotta. Tanulságos, tartalmas beszéd volt, felidézte a forradalom helyi eseményeit és hőseit.

A koszorút Varga István és Scharek Ferenc helyezte el.

Székesfehérvár – Nádasdladány

Jót kirándultunk 2022. szeptember 29-én.

Végül 34-en mentünk, mert Pista bácsit egy kisebb egészségügyi probléma visszatartotta.

Ahogy általában, most is velünk volt az időjárás felelőse. Csak akkor esett, de akkor nagyon, amikor fedett helyen voltunk. Különben sütött a Nap.

Hosszabb visszaemlékezést Valek Tünde írt, melyet itt olvashatunk.

Egy felejthetetlen nap rövid története:

Esős, borongós napok gyűrűjében egy igazán szerencsés időjárási helyzet adódott számunkra. A buszunkat még eső verte indulásunkkor, de Székesfehérvárra érve nyoma sem volt! Nagyszerű, csaknem három órás városnézésünket száraz lábbal tettük meg! Aki régebben járt a Belvárosban csak álmélkodott a rendezett, ízlésesen felújított utcák, házak láttán. Még hármas elnevezésű utcatáblák is jelezték a korszakokat. A történelmi utazást a kutak és az Országalma mellett sok köztéri szobor és felújított templom tette felejthetetlenné. Szent István király, Szent László király, Szent Imre, Géza fejedelem, Mátyás emlékmű és udvari bolondja az egyensúlyozó Mujkó és a két híres várvédő Varkocs György és Wathay Ferenc, a papok közül Kálmáncsehi Domonkos és Prohászka Ottokár szobra emlékezetes. A 10-es huszárok és a két világháborús emlékmű mellett sem mehettünk el megrendülés nélkül. Közelmúlt kedves piaci árus Kati nénijének „szerencsét simogató” szobra is az elődök tiszteletét gyarapítja. Két udvart is megemlítenék: a hangulatos barokk stílusú Pelikán udvart egykori fogadó, majd színház, ahol még Petőfi Sándor is fellépett. A másik a Kossuth udvar, ahol a szemet, fület, szívet gyönyörködtető órajátékot is feszült csendben sikerült kivárni. A barokk uralta építészeti stílust két kakukkfióka törte meg: a szecessziós stílusban épült Árpád Fürdő és a Pávás ház. A templomok közül a Nepomuki Szent János (Ciszterci) Templom (1751) emlékezetes: sekrestyéjét csodás freskók pl. Az Isten báránya díszíti, és faragott bútorzata egyedül a nyírbátori Báthory-adomány bútorokkal vetekszik! Lenyűgöző csipkézett faragását Kínában találjuk! A másik templom a frissen restaurált Arany János utcai templom, a Szent István Székesegyház! Festményei frissítve a sötét patinától megszabadítva régi fényükben pompáznak. A templom aranyozása is fenséges. A templomból nézve a rozetta mögötti, boltívet 300 000 aranypötty díszíti!  A templom előtti tér rendezése (2018) is szenzációs lelettel szolgált, ma a templom büszkesége a 13. századi Limoges-i korpusz:

Végül sétánk első állomását említeném a Nemzeti Emlékhelyet, a Romkertet a Koronázó téren. Megrendülést érzek e pusztaság láttán, koronázó templom falra rajzolt képe fogad bennünket.

A város egyik legmélyebb pontján elhelyezkedő Koronázó Bazilika 1038-tól István király halálától számítva 15 király és 20 királyi családtag mellett számtalan főpap és nemes ember is a templom kerengőjében nyugodott, köztük az általunk is ismert Ozorai Pipo (Filippo Scolari), temesi főispán. Az utolsó nagy építtető Mátyás király volt. A templom első prédálói az osztrák Miksa herceg zsoldos csapatai voltak még 1490-ben! A végső pusztítást az 1553-ban bevonuló törökök fejezték be. A templom egyik tornya az 1601-es város visszafoglalás során a benne tárolt lőporraktár felrobbanása következtében semmisült meg, de e visszafoglalás kérész éltűnek bizonyult, mert a törökök a következő évtől még 1688 május 19-éig uralták a várost, vagyis a török hódoltság Székesfehérváron 135 évig tartott. De sajnos a Habsburg uralom sem volt kegyes, érdektelenségük folytán a templom romjai 1800 körül elenyésztek, sok városi polgár lakóházaiba beépülve. 1848-ban érkezett el az idő a romok érdembeli feltárására, amikor is két érintetlen sírra bukkantak: III. Béla (1173- 1196) és felesége Antiociai Anna földi maradványait rejtette, kiket a budai Mátyás-templomba áthelyeztek. 1938-ra nyerte el végső formáját a Romkert Lux Géza tervei alapján. 83 ládában helyezték el a csontokat, amelyek sajnos a rossz tárolás miatt víz alá kerültek, melyre 1984-ben derült fény. Napjainkra 900 ember földi maradványi kerültek feltárásra harmad részük már DNS azonosításon is átesett. Minden elismerésem a régészeké és archeogenetikusoké! Céljuk a királyi család csontjainak azonosítása, majdani szép sírba helyezésük.

Az Emlékhely ólomüveges fala előtt Szent István díszesen faragott szarkofágja tekinthető meg. A két oldalfalat Aba-Novák Vilmos szekkói,(száraz falra készült festmények) díszítik: Szent Jobb és a Szent korona.

Nádasdladány

                      Kirándulásunk a délután folyamán Nádasdladány megtekintésével folytatódott. Mintha a mesekönyv lapja kelt volna életre, egy valódi angol tudor stílusban épült kastély tárult a szemünk elé!

Nem volt eddig eső, de buszunk esőben érte el a kastélyt, esernyővel szaladtunk a bejárathoz. Közben sajnáltuk, hogy az eső miatt a parkot nem nézhetjük meg… Ám a kastély bebarangolása után, a sors kegye folytán, a nap kisütött és egy jóleső sétát tehettünk a parkban is. De ne szaladjunk előre, hanem nézzük a kastélyt és idézzük fel röviden történetét! A birtokot 1851-ben vásárolta Nádasdy Lipót (1802-1873), akinek a fia, Nádasdy Ferenc (1842-1907) és felesége Zichy Ilona (1849-1873) voltak az új, a kor legmodernebb vívmányaival felszerelt kastély építtetői. A kastély 1873 és 76 között épült. 1944 őszéig volt a Nádasdyak családi fészke. De a beköltözést a kolerajárvány árnyékolta be. A ház úrnője már nem léphette át a vágyott kastély küszöbét, mert sírba vitte a halál. Házasságuk rövid ideje alatt (1868-1873) négy gyermekük született, egy lányka fél évig élt csupán. Nádasdy Ferenc és három gyermeke költözhetett a kész épületbe, aki viszont haláláig hű maradt házastársához, nem nősült újra. A kastélyban kiemelt szerep jutott a dadusnak és a nevelőnőnek. Nagyúri pompa nagyúri életvitellel járt, vadászatokkal, bálokkal, fogadásokkal. A kastélyba lépve mozaik burkolatú galériás előcsarnok fogad, benne a hatalmas vadkacsás családi címerrel. Mennyezete üvegezett, így a kastély lépcsőháza természetes megvilágítást is kap. Említésre méltó a nagy szalon, mely első fogadó helye a betérőknek sok festmény, szobor, zongora és antik bútor található itt, és a csodás őzfrízzel díszített angliai selyemtapéta a falon. ( A tapéta a háború alatt elpusztult, ezért a felújításkor újra be kellett szerezni, és láss csodát még az angliai tapétaszalon őrizte az eredeti anyagokat, metszeteket, így a hasonmását láthatjuk ma!) A bejárattal szemben a télikert határolja a szalont, ahonnan szemet gyönyörködtető kilátás fogad: a kastély rendezett parkja, hatalmas platánokkal, gesztenyéssel, tölgyessel a háttérben egy kedves tóval. Egészen elképesztő látványt nyújt az ősök csarnoka! Faragott faburkolat, karfás paddal a falak mentén, intarziás parketta, a mennyezet is fakazettás, patinás angol stílust idéz! A falakat a család egykori tagjainak és az építtetőknek ember nagyságú olajfestményei díszítik. Hatalmas kandalló van a terem végében, címerrel és a jelmondattal: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Két óriási méretű kristálycsillárja darabonként százötven kilót nyom. Ettől nagyobb két mázsás csillár a könyvtárban található. Maradjunk is a könyvtárban! A törzs gyűjtemény Nádasdy Lipót (1700- 1758) és két magas rangú pap családtag (püspök, kalocsai érsek) és vásárlásokkal bővült, 25000 darab míves könyv alkotta. Sajnos a második világháború után csak néhány könyv maradt meg, illetve került vissza. Nagy részük a hideg tél miatt tüzelőként lett a tűz martalékává. Pedig Thék Endre impozáns galériás könyvtárlókat tervezett asztalosműhelyében. Térképek, metszetek is helyet kaptak itt.  Az épület legmeghittebb része a franciaágyas hálószoba, a kockákkal, kaucsukbabákkal ma is teli gyermekszoba és az írószoba, ahol Nádasdy Ferenc a legtöbbet tartózkodott. E kis szobát rengeteg feleségét megörökítő festmény borítja. Erre a tiszteletre, kitartó hűségre mondják sírig tartó szerelem. Az egykori kerthez tartozó templomban külön pápai engedéllyel festette meg Szent Ilona festményét Zichy Ilonáról mintázva. 

A kastély technikai újdonságai szinte korukat meghaladták: a fürdőszobában már lehúzható angol WC volt. Az épületbe korán bevezették a gázt, majd a villanyvilágítást is. Fűtése a kandallókon és vaskályhákon kívül padlófűtés volt. Légbefúvásos rendszer tizenhat-tizennyolc fokra tudta a nagy belmagasságú termeket fűteni. Egy másik épületben, a kulcsárság volt a kastély lelke. A személyzet lakószobái, a konyha és a tüzelő rakodó csilléi juthattak be ide. A kastéllyal hallócsővel, majd szénporos mikrofonnal felszerelt távbeszélőn tartották a kapcsolatot. A kulcsárság földalatti pincerendszerrel volt a kastéllyal kapcsolatban: sínen szállították át a készételt a konyháról és a közeli tőzegláp biztosította a tőzeget a padlófűtés kazánjához. Volt még lovarda és kopó falkatenyészet is a birtokon. A sportokat kedvelő Nádasdy család a biliárd, a tenisz mellett szívesen tartott nagy vadászatokat. Emil Adam az agárdi Falkavadászatot örökítette meg 1882-ben. Volt a kastélynak papja, orvosa zeneszerzője, (akinek változott személye), de még házi festője is Valentiny János (1842-1902) személyében, aki ifjú korában Nádasdy Ferencet, majd Zichy Ilonát is tanította a rajzolás művészetére. Nagy gonddal készítette a templom részére Szent Ilona festményét, melyen Ferenc gróf hitvese látható. A család tagjai mellett cigány zsánerképeket is készített. Közülük a kastélyban ma is látható nagyon érzékletes a Cigánylány 1899-ből.

Hálával tartozunk az utolsó kastélytulajdonosnak, Nádasdy Ferencnek (1937-2013), aki, gyermeke nem lévén nem oldalági rokonaira hagyta a kastélyt, Nádasdy Alapítványa környezetvédelemmel foglalkozik, és a kastély üzemeltetésében is részt vállal. A kastélyt a magyar államra hagyta 99 évre, de azzal a kikötéssel, hogy a nép számára látogatható legyen.

E gazdag program után a park egy részét bejárva indultunk Székesfehérvárra estebédünk helyszínére, ahol megköszöntük Mariann jól szervezett vezetését. És irány haza! Sándor repített minket az új autóbusszal. Nagyszerű élményekkel tértünk otthonainkba, amiért a szervező bizottság tagjainak is hálás köszönet!

A képeket Ivády Kinga, Kiss Edith, Omajnikov Valentin készítette.

2022. szeptember 8. összejövetel

A nyári szünet utáni összejövetelünk a szokásos rendben és jó hangulatban zajlott.

Pista bácsi felolvasta Kiss László megemlékezését Dr. Téglás Tivadarról.

A napirendnek megfelelően meghallgattuk Kovács Sándor barátunk érdekes előadását “Egy alig ismert pestszentlőrinci hős”-ről, Szarka Ist­ván karpaszományos tűzmesterről

A következő összejövetel október 13-án lesz.

Buczkó Imre vendégei voltunk!

Amint jeleztük, Buczkó Imre barátunk 2022. szeptember 1-én 14.00-kor tárlatvezetést tartott részünkre a Kondor Béla Közösségi Házban rendezett életmű kiállításán.

Én részt vettem a hivatalos megnyitón is, de az ott megjelent számtalan művész és műértő inkább a festővel volt elfoglalva, a képekről kevesebb részletet lehetett megtudni.

Az életmű kiállítás, ahogy meg volt hirdetve, kicsit az elmúlást juttatja az ember eszébe, miközben Buczkó Imre friss és alkotó művész benyomását kelti, szóval egy informális beszélgetés több intellektuális élményt ígért, mint a megnyitó.

Hallgatva Bereczky Lóránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria címzetes főigazgatója méltatását, melyben benne volt minden, amit a mérnökről – íróról – festőről tudni érdemes leltároztam magamban, amit én gondolok Imréről és megnyugodva tapasztaltam a megerősítést.

Ezzel együtt, vagy ennek ellenére érdeklődéssel vártam a mai délutánt, amikor is Buczkó Imre szavait, sztorijait reméltem hallani, és pont az történtamit vártam. A képek megteltek élettel, emlékekkel.

Kérdések – válaszok, emlékek – gondolatok tették még élvezetesebbé a sétát a képek elött.

Buczkó Imre képe Valek Tünde verse

Kondor Béla emléke, vagy

az Írisz erotikája gyönyörködtet és elgondolkodtat.

Mi, akik már ismerjük a szülőkről készült képeket másolatban, újra felfedeztük az eredetieken a szeretetet és a fájdalmat.

A számos kép még számos gondolatot ébreszt, az alkotó szavai közelebb hozzák a pillanatot, amikor születtek.

Köszönjük az alkotónak, barátunknak a csodálatos délutánt!

Sopronban jártunk 

Ha kissé nehezen is indult ennek a kirándulásnak a szervezése, mégis augusztus 11-én, 6.45-kor 27 fős csoportunk elindult Sopronba, ahova 10 órára meg is érkeztünk.

Várt bennünket idegenvezetőnk, Kőrös Ildikó. Kellemes időben érkeztünk a „Hűség Városába”. Ildikó rövid, célra törő bemutatkozása után elindultunk a közel 3 órás túrára, hogy ismerkedjünk a megszépült belvárossal. Az Alpok Aljai időjárás kegyeibe fogadott bennünket, 24 fokos szellős időben kellemes volt a séta.

A város főútja a Várkerület sok üzletével, hoteljeivel lüktető életet mutatott. Érzékelhető volt, hogy a kiránduló csoportok szeretik felkeresni a várost. Külön kiemelhető a régi városfal felújított része, ahol még régi római korból származó falrészleteket is feltártak.

A belvárosról átfogó képet adott a kis makett, mely szerint a 430×240 méteres területen elhelyezkedő utcák épületek számos szépséget rejtegetnek. Az Ó város házai, palotái megújultak, vagy felújítás alatt vannak. Például a lábasház. De rendkívül rendezett a Fő tér, a Kecske templom környéke, a Stornó ház együttese pedig most van átalakítás alatt, múzeumi központ lesz.

Biztos vagyok abban, ha egy év múlva vetődnénk el ide, további felújított látnivalóval találkoznánk. Talán két épület nem változhat itt meg, az egyik a Kecske templom, mely koronázó templom volt három alkalommal is, melynek belső kialakítása áhítatra, elmélkedésre kötelez. Félreértés ne legyen a másik régi hely a Gyógygödör, ezt nem kell elemezni, hogy miért.

Ildikó igyekezett minél többet elmondani városáról, annak történetéről. Jó volt látni, hogy kiránduló társaink sok fényképet készítettek és reméljük sok kerül közzétételre.

Élményt jelentett a városi kisvonatozás mely során kitekinthettünk a Belvároson túlra, feljutottunk a Lövérekbe a város tündéjébe.

A Lenck villa, melyet meglátogattunk, története és a benne levő Mesterségek Múzeuma is egy új színfoltja a városnak.

Mire végére értünk a programnak, meg is éheztönk. Tercia Hubertus étteremben finom és gazdag ebéd várt bennünket.

Köszönettel tartozunk Kőrös Ildikónak, aki fáradhatatlanul adta át számunkra mindazt, ami emlékeztetni fog bennünket Sopronra.

Szabad legyen nekem egy kicsit emlékezni. 11 éves voltam amikor 1941-ben beléptem az evangélikus gimnázium (líceum) kapuján, 81 év telt el, és most 11-én a kisvonatról megláthattam azt a bizonyos kaput. De sok minden átfutott rajtam néhány másodperc alatt.

Szép volt, jó volt Veletek együtt lenni, örülni, hogy még vagyunk és szeretünk kirándulni.

A képeket köszönjük: Horváth Jánosnak, Ivády Pálnak és Kingának, Kürthy Ferencnek

Elvesztettünk egy barátot

2022. augusztus 4-én hosszú türelemmel viselt betegség után elhunyt

Dr. Téglás Tivadar

kerületünk Pro Urbe díjas polgára, pedagógus, helytörténész, Baráti Közösségünk gyakori vendége.

A halotti búcsúztató istentisztelet

2022. augusztus 28-án vasárnap, 15.00 órakor lesz a Kossuth téri evangélikus templomban.

Egy emlékmű második avatása

2006-ban javaslatunkra, hosszú előkészítés után, elkészült a 2. vgh. pestszentlőrinci áldozatainak emlékműve.

Az avatáson többen ott voltatok. Kiss László tiszteletes úr meg is áldotta.

Az emlékmű előtti márványlap 16 évig tette a dolgát és hirdette kiknek a neve olvasható a mögötte levő pajzson.

Idén, amikor elhelyeztük Baráti Közösségünk koszorúját láttuk, hogy a lapot valaki összetörte.

Értesítettük az önkormányzatot, akik intézkedtek is a javításra. Sajnos a tűz, ami a Polgármesteri Hivatalban pusztított hátráltatta az ügyintézést.

2022. 07. 29-én elhelyezték az új emléktáblát és nem mellesleg a lépcsőt is kijavították az 1.vgh-us szobor talapzatán.

Pista bácsi ezen a második avatáson is ott tudott lenni.

Köszönjük az Önkormányzat illetékeseinek és a kivitelezőknek a munkájukat!