Köszönteni készültünk, mégis búcsúzunk.
Megdöbbentett a szomorú hír, kedves barátunk Szennai Kálmán március 22-én vette a vándorbotot és az örökkévalóságba távozott.
1949. július 24. és 2019. április 22. Ez a közel 70 esztendő volt az Ő élete. Mi minden történt ezalatt az alig hét évtized alatt. Hogyan is emlékeznek szerettei, barátai, a gyülekezet melynek hosszú éveken át volt kántora, hogyan emlékezik rá baráti közösségünk, melynek mindig segítőkész tagja volt.
Én most ezzel kapcsolatban emlékezek Kálmánra. Szeretett főzni, sok-sok éven át mindig Ő vezényelte le és főzte meg a hagyományos fél évet záró közös étkünket, az ízletes pörköltet, melyet mindig jó hangulatban fogyasztottunk el. Közösségi ember volt.
Emlékezetes utazásunk volt, amikor Kárpátalján jártunk Rahó-n és Körösmezőn, ahova Mikulás előtt látogattunk és átadtuk az összegyűjtött ajándékokat és mikuláscsomagokat. A templom orgonáján megszólaltatta a Himnuszt, és láttuk, hogy járó-kelők álltak meg, hogy hallgassák.
Segítőkész ember volt. 2013-ban feleségemnél rosszindulatú betegség jelent meg, és ez azzal járt, hogy kezelésre kellett vinni az Uzsoki kórházba. Ekkor Ő, és persze még két barátunk jelentkezett és önzetlen segítségükkel egymás között felosztva pontosan jöttek, és vitték hónapokig időre kezelésre.
Három epizód mely jellemezte Kálmánt, a közösségi, a humánus, és a segítő kész.
Tőle kell most örökre búcsúznunk. Tudta, hogy beteg, de az utolsó percig végezte feladatát.
Nehéz szavakba önteni mit is érzünk, amikor búcsúzunk. Osztozunk Szerettei gyászában, fájdalmukban. Marad a nagy csend. Kedves Kálmán barátunk nem feledünk. Nyugodj békében.
a Szemeretelepiek Baráti Közössége.
