Felvidéki kirándulás 2017. július 18-19.

Alsósztregovától Sajógömörig 2017.júlus 18-19.




Baráti Közösségünk az év első felében megtáltosodott. Megunta az otthonlétet és úgy döntöttünk, hogy mozduljunk ki. Ezen elhatározáson felbuzdulva február hónapban kirándultunk Jászberénybe, mely nagyon jól sikerült. Egybekötöttük a szokásos disznótoros étkezéssel, ami azonban nem úgy sikeredett, mint ahogy terveztük, ez is egy tanulság. Nem mind arany, ami fénylik. Májusban Ópusztaszerre látogattunk a Történelmi Emlékparkba, megtekintettük a Feszty körképet és a park nevezetességeit, majd a szegedi Fehértói halászcsárdában igazán jó ebédet fogyasztottunk el.

Március hónapban megkerestük Sebők Valika barátunkat, hogy segítsen összeállítani egy kétnapos Felvidéki programot úgy, hogy középpontban barlangtúra legyen. Rövid időn belül nagyszerű gazdag programjavaslatot kaptunk, rövid idő alatt közösen véglegesítettük azt, és megkezdődött a szervezés. Kedvező összegből megvalósítható lett az út. Gyorsan összejött a létszám. A részt venni szándékozók megismerhették a programot, zökkenőmentesen, a szükséges előkészítés befejeztével elérkezett július 18. az utazás időpontja. Kisebb bonyodalom után úgy 6 óra körül elindulhattunk Balassagyarmaton át Szlovákiába (Felvidékre). Sajnálkozva vettük tudomásul, hogy Valika nem vállalhatta a túravezetést, helyette munkatársa Burszki Katalin irányításával indult a túra. Katikában kitűnő, segítő baráttal bővült ismeretségi körünk.

Első állomásunk Alsósztregova volt, nevezetesen a Madách kastély és múzeum, melyet joggal nevezhetünk irodalmi múzeumnak.

A teljesen felújított kastély nem csak külsejében lett új, de tartalmában is felfrissülve őrzi Madách szellemét. Nem csak bemutatja az írót, de örök emléket állít magának a halhatatlan műnek is. Mindez egy helyen itt látható és érzékelhető. Az hogy itt élt és alkotott, műve visszatükrözi Madách egész életét, de a reményt is felcsillantja üzenetével ?Ember küzdj és bízva bízzál?. Öröm volt számunkra a nemcsak hogy magyar nyelvű, de információban és érzelemben gazdag tárlatvezetés, az ízes palóc tájszólás. Felkerestük a kastély parkjában a költő síremlékét, ahol a nagy író alussza örök álmát. A monumentális emlékmű és rajta az égre törő, bronzba álmodott Ádám, örök emléket állít az Ember tragédiája alkotójának. Elhelyeztük a tisztelet koszorúját.

Miután az idő elszaladt, és még közel 150 km-t meg kellett tenni, hogy időben érjünk Dobsinára, a Gácsi program elmaradt azzal, hogy majd jövőre bepótoljuk.

Míg haladtunk Dobsina felé a csodálatos tájban, a természet nyújtotta szépségében gyönyörködhettünk. Kanyargós szerpentinen vezetett utunk, de megtapasztaltuk, hogy bizony veszélyt is rejt az utazás. Az egyik ilyen kanyarban, lassú kapaszkodás közben a keskeny úton egy lefelé halladó kamion került elénk, – bizony egy pillanatra megállt bennem az ütő – csak a két vezető lélekjelenlétén múlott, hogy megúsztuk ezt a nem várt találkozást. Szerencsésen megérkeztünk a Dobsinai parkolóba, és készülődhettünk, hogy próbára tegyük erőnlétünket, hogy leküzdjük azt az 1 km-es, de az alatt 136 métert emelkedő hegyi akadályt, hogy a híres barlang bejáratát elérjük. Csoportunk minden tagja célba ért, a nem könnyű terepen 35 perc alatt. Nem tudom készített-e valaki felvételt, de mindnyájunknak emlékezetes marad ez a hegymászás. Fent kicsit lehűltünk, megfelelő ruhacsere után indulhatott a kaland. Az élmény leírására nem vállalkozom, erről az ott készült felvételek többet nyújtanak.

Számomra csoda volt ott lenni, látni, hogy mit rejt magába a hegy. A barlang története olvasható a wikipédián. A barlangtúra után lassan ereszkedtünk le a parkolóba. Ha el is fáradtunk, de önbizalomban gazdagodva, állapíthattuk meg, hogy sikeres volt egyéni vállalásunk. Az élmény pedig feledhetetlen.

Elköszönve Dobsinától, irány Rozsnyó. A gömöri hátság sok-sok dombjával, erdeivel felejthetetlen. Gyorsan Rozsnyóra, ezen belül is a “Hotel Gemer”-be értünk, hogy a fáradalmat kipihenhessük. Nem csalódtunk, kedves fogadtatás, kényelmes tiszta szállás, jó ízű vacsora várt bennünket. Vacsora után egyesek sörözéssel, mások egy kis sétával pihentették magukat. Nyugovóra tértünk, és a tiszta levegő is biztosította a nyugodt alvást.

Reggel mindenki frissen ébredt. A gazdagon terített svédasztal mindenki reggeli igényét kielégítette. Csomagjainkat visszaraktuk a buszba, elköszöntünk a készséges személyzettől. Sétáltunk a belváros felé, hogy találkozzunk a városát bemutató Tóth Sándor úrral, a helyi református magyar iskola igazgatójával. Ahogy bemutatkozott, ahogy  beszélt az általa vezetett iskoláról az ott tanuló 500 diákról, akik nem csak a városból, de a környékről is járnak be, érződött, hogy olyan emberrel találkoztunk, aki elsősorban lokálpatrióta, meg tesz mindent, hogy a diaszpórában a magyarság boldoguljon és megmaradjon. Beszélt a kisebbségi élet minden gondjáról, a fennmaradás érdekében a kompromisszum készség fontosságáról. De azt is kiéreztük szavaiból, hogy ragaszkodnak a szülőföldhöz és a megmaradás reménye élteti. (Ide vág a jó hír, miszerint magyar óvodát tudnak nyitni, mert van elég gyerek.) Nagyot sétáltunk a szép és tisztán tartott történelmi belvárosban. Beszélt az Andrássyak és a város kapcsolatáról. Tisztelet övezi még ma is Andrássy Franciska grófnőt a szegények pártfogóját, kinek szobra a főtéren áll. Igaz száműzött is volt a szobor, mivel Benesék azt talapzatáról levették, és csak a rendszerváltás után került vissza helyére. Beszélt a Fő tér nevezetességeiről. Úgy éreztük, hogy mindent tud a városról és mindent megtesz városáért. Ajánlom mindenkinek, hogy a wikipédián olvasson a városról. Gyorsan elrepült a sétára tervezett idő. Elköszöntünk vendéglátónktól, akiben új barátra leltünk, és tudjuk, hogy így épül ki a népi diplomácia a közvetlen kapcsolat létesítése.

Maradt még annyi idő, hogy kisebb ajándékot vásároljunk, és máris indultunk Csetnekre. Itt megtekintettük az evangélikus templomot, meghallgattuk annak történetét. Amilyen felemelő volt az ismerkedés a templom múltjával , annyira lehangoló volt a vízívár állapota úgy, hogy igyekeztünk tovább utazni.


Következő cél Martonháza az Aragonit barlang, mely a világ három aragonit barlangjából az egyik. A parkolóból kényelmes sétával értük el a barlang bejáratot és 104 lépcsőn jutottunk le a barlangba, ahol magyar nyelvű szakvezetéssel gyönyörködhettünk a különböző aragonit képződményekben, amelyek a felszíni vizek korróziós tevékenysége és mészkő ki kristályozódása folyamán jönnek létre. Színük a fehértől a barnáig terjed, alakjuk rendkívül változatos. De beszéljenek a képek melyeket fotós úti társaink készítettek. Feledhetetlen látvány volt ez a természet adta csoda. Nem is kell messze földet bejárni. Közben elmondták, hogy  Szlovákiában 5000 barlang található, tehát  még maradt 4998 amit még felkereshetünk. Élményekben gazdagodva indultunk utazásunk befejezéseként Sajógömörbe.

Kár, hogy kevés időnk maradt ennek a kis településnek a megismerésére. Pedig gazdag a története hiszen Gömör vármegye központja és névadója volt. Várt bennünket a falu polgármestere Jankósik Zoltán és az magyar alapiskola Igazgatója. röviden ismertették a falu történetét, beszéltek két hírességükről, elkísértek bennünket Cinka Panna a híres cigányprímás szobrához, aki a falu szülötte, itt is temették el. Ismert az a monda hogy Ő volt Rákóczi prímása, persze ez csak legenda, de az ő nagyapja valóban egy korábbi Rákóczi zenészeinek egyike volt. Kurdi Gyula barátunk elhelyezte koszorúnkat, majd néhány népdallal emlékeztünk Cinka Pannára. Tovább sétáltunk a híres Mátyás király szobrához. A szobrot Holló Barnabás alkotta és 1914-ben avatták fel. Leróttuk kegyeletünket nagy királyunk szobra előtt.

Koszorúnkat Járainé, Dr. Bődi Györgyi, Kiss László, és Kurdi Gyula helyezte el, majd a Szózattal zártuk a megemlékezést. Különleges ez a szobor, mert a Király kezében nem kard, hanem kapa van. Ismert az a monda, hogy a királyt kísérő főurakat itt a szőlőben munkára fogta, hát erre emlékeztet a szobor. Polgármester úr elmondta, hogy amikor az orosz egységek elérték a falut 1944-ben, és megkérdezték, hogy kit ábrázol a szobor, akkor az egyik katona megjegyezte, milyen dolgos király lehetett, ha kapával ábrázolták. Megtekintettük az 1882-ben a neogótikus stílusban épült evangélikus templomot, amit a közelmúltban a Budapesti Evangélikus Gyülekezet segítségével gyönyörűen felújítottak. Majd a volt megyeházban vendéglátóink jó ebéddel (finom húsgombóclevessel és töltött káposztával) vendégeltek meg bennünket. Sajnos rövid volt az ott tartózkodási idő, de polgármester úr invitált bennünket a minden évben megrendezendő Gömöri napokra. Szívélyesen búcsúztunk el kedves vendéglátónktól a viszontlátás reményében.

Most már hazafelé vettük az irányt. Ez a csodálatos táj hívja az utazót, valahogy mintha azt mondaná: hiszen haza jössz, gyere és én még többet nyújtok neked. Így értünk el Rimaszombatba, ahol elköszöntünk fáradhatatlan, kedves túravezetőnktől Burszki Katikától, megköszönve mind azt, amit tett értünk, benne új barátra leltünk. Köszönjük szeretetteljes közreműködését. De várt bennünket kedves barátunk Sebők Valéria, hiszen Ő dolgozta ki ezt a feledhetetlen programot, Ő készítette elő látogatásunk minden lépését. Fáradhatatlan volt, azért, hogy jól érezzük magunk. Nagy köszönet mindenért. Kérni fogjuk a Teremtőt, hogy gyógyulását segítse szűkebb családja és sok-sok barátja örömére. Adjon az Isten Neked, Valika nagy lelki erőt és akarást, hogy legyőzzed a betegséget. Elköszönve kedves barátainktól hazafelé hozott Sándor barátunk. Neki is köszönettel tartozunk, hogy vigyázott ránk, és minden zökkenő nélkül álltunk meg este 9 órakor a parókia előtt.

Kedves utazótársaim köszönöm, hogy Veletek utazhattam ,toleránsak és segítőkészek voltunk egymáshoz, a kis malőrt feledjük el, és arra emlékezzünk szép és élménydús volt az utunk, és talán jövőre is felkerekedhetünk, ha a Teremtő is úgy akarja.

Gondolatait papírra vetette Varga István

Szemeretelep. 2017. július 22.

A szövegközi képek Internet

A galéria képeit Horváth János, Járainé dr. Bődi Györgyi, Járai Attila, Kiss Edit, Kurdi Gyula, Kürtösi Ferenc és Scharek Ferenc készítette és bocsátotta rendelkezésünkre.

Szerkesztés alatt!

Alsósztregova

Dobsina

Hotel Gemer

Rozsnyó

Csetnek

Aragonit barlang

Sajógömör