Rimaszombat

Közelmúltban  felkerekedtünk és átrándultunk Szlovákiába  (Felvidékre) hogy tegyünk egy kis kitérőt és keressük fel a XIX. század magyar irodalmi nagyságainak emlékhelyeit.

Eljutottunk Szklabonyára  ?a  Nagy Palóc? Mikszáth Kálmán szülőfalujába.

Dia22

Megtekintettük a nagyon szépen karban tartott emlékházat, élvezet volt hallgatni az ízes palóc tájszólással beszélő Böhm Andrást a ház gondnokát ahogy beszélt az íróról,  annak életéről,  bemutatva emléktárgyait, könyveinek első kiadásait. Igazi irodalmi órában volt részünk. Felkeltette figyelmünket, hogy újból kezünkbe vegyük a nagy elbeszélő az ott évszázadok óta együtt élő nemzetségek minden napját megörökítő műveit.

Utunk ez után az alig 14 km-re lévő Alsósztregovára vezetett ahol Madách Imre az ?Ember tragédiája? írója született 1823-ban és kisebb megszakításokkal itt is élt és itt halt meg 1864-ben.

Megtekintettük a Madách család kastélyát mely ma múzeum. Sajnos bemenni nem tudtunk, de a kastély parkjában felkerestük síremlékét ahol a nagy író kívánságának megfelelően alussza örök álmát. A monumentális emlékmű  és rajta az égre törő bronzba álmodott Ádámmal örök emléket állít megalkotójának. A síremlék és környéke karban tartva azt jelzi hogy őrzik emlékét.

Utunk következő állomása a gömöri vidék központja Rimaszombat volt. A város története a magyar történelem egy kis beszélő ékköve. A magyar poétika egyik nagyságának Tompa Mihálynak szülővárosa,  akinek jobb megismertetésével még halála után 140 évvel is adós a magyar irodalomtörténet. A város bemutatásával, annak életével  egy igazi lokálpatrióta

Sebők Valéria volt segítségünkre. Talán néhány szóban bemutatnám Őt. Társadalmi munkáját a Csemadok szlovákiai szekciójában mint a terület szervezetének elnöke végzi. Egy éven át volt a református gimnázium felkért és megbízott igazgatója. Hogy mennyire szereti városát az ott élő magyar közösséget azt a városban történő séta során lehetett megismerni. Nem sorba írom le a látottakat. Tompa Mihály szobránál ( itt jegyezném meg hogy a szobrot 1902-ben avatták és alkotója Holló Barnabás) a költőről elnevezett téren elmondta, hogy milyen kitartó munkával érték el hogy a szobor visszakerüljön régi(jelenlegi) helyére, mert volt olyan időszak amikor a szobrot is száműzték onnan . Ma  a téren áll  Petőfi új szobra akit 1845-ben a város tiszteletbeli táblabírájának választották meg. Meg tekintettük a város nagyon szép Főterét az 1775-ben épült katolikus plébánia templomot, melynek csodálatos óránkénti harangjátéka  üde színfolt volt. A templom egyik oldalán látható az első világháborús hősi halottak emlékműve. A neveket olvasva magyarok lakta város volt.( ma a város lakosságának 40 % a magyar) A templom másik oldalán Blaha Lujzának a  város szülöttjének a ?nemzet csalogányának? mellszobra áll. Vezetőnk elmondotta, hogy őrzik a művésznő emlékét, emléknapján küldöttségük keresi fel a Kerepesi temetőben sírját. Megható emlékezés. Bizony magamba szégyenkeztem is, mikor is jártam kint a Nemzeti panteonban?

A református templom, mely 1784-ben épült, nyughelye Ferenczy István szobrászművésznek koporsóját Eurydiké  szobra zárja. Emléktábla hirdeti az 1630-ban itt született Harsányi István lelkész, teológus történetíró emlékét aki egyike a gályarabságra hurcolt református papoknak, és megírta rabsága történetét.  A város szülötte Pásztori Ditta zongoraművésznő Bartók Béla felesége,  emléktábla őrzi kettőjük 1924-es hangversenyét. A város szülöttjei közül még néhányat említenék meg a teljességre törekedés  nélkül: Hatvani István kora kiváló tudósa, Kaposi Sámuel csillagász, Hazai Sámuel tábornok, honvédelmi miniszter, Szombathy János a sárospataki kollégium rektora, Richter Aladár botanikus az MTA tagja, és még sokan mások De a város adta a cigányzene két híres prímását, Pertis Jenőt és Oláh Kálmánt.

Sétánk során a lebontott zsinagóga helyén megtekintettük a ?Holokauszt? emlékművet.

Dia49

Dia48

A vészkorszakban (1944-ben) a városból és környékéről  6000 zsidót deportáltak megsemmisítő táborba.

Jártunk a régi megyeházán, mely ma a Gömör – Kishont Múzeumnak ad otthont. Megtekintettük gazdag gyűjteményét mely a város és környéke ősi múltjának és sokszínű néprajzának őrzője. A városi séta során megállapítottuk, hogy sokat áldoznak a régi épületek, a történelmi utcák, terek felújítására. A tisztaság volt a jellemző, sok a szeméttároló és azt rendszeresen ürítik.

Nem láttunk falfirkát. Hogy csinálják?!

Magyar iskolák vannak a városban, működik két magyar nyelvű  alapiskola és a református gimnázium, a szlovák gimnáziumban magyar osztály van, de magyar osztály van a kereskedelmi akadémián valamint a szakiskolában is. Igaz sokat hallunk itthon a Szlovák fejlődésről, de van ennek árnyoldala is. Három élelmiszer  ipari létesítményt zártak be a városban (konzervgyárat, sörgyárat, és bezárás előtt áll a cukorgyár)

Befejezésül nem szabad elfeledkezni a kitűnő vendéglátásról. Nagyszerű három fogásos ebéd, egy kis borovicskával, kávéval és sörből nem egy pohárral,  betetőzése volt mindennek.

Figyelmet, szívélyességet, mondhatom szeretetet  kaptunk vezetőnktől csak hálásak lehetünk  Valéria asszonynak mindenért.  De a vendéglátásról a gyors kiszolgálásról is kedvező a tapasztalat. Nyugodtan elmondhatom, van mit tanulnunk rimaszombati barátainktól.

Ma sajnos hivatalos felső vezető helyeken (legyünk tárgyilagosak mindkét oldalon) mérgeződik a légkör. Nem tapasztaltuk ezt lent a rövid ott tartózkodás alatt.  De elgondolkodtató az is, hogy mennyi kompromisszum, mennyi energia szükséges, hogy ha tömbben is él a magyarság, mégis kisebbségi létéért meg kell küzdeni. Amikor mi itthon túl magyarkodunk, nem ártana egyeseknek azon is elgondolkodni, hogy ezzel mennyi  nehézséget okoznak a határon túli magyar közösségeknek. Történészeink és politikusaink feladata és kötelessége mindkét oldalon a helyes út megtalálása. Ha veszi mindkét fél azt a józanságot és megvizsgálja, hogy mi az ami összeköt bennünket akkor rá fog jönni arra, hogy sokkal több az ami összeköt és az elválasztás csak mondva csinált perlekedés. Épen ezért nekünk itt lent olyan elemi szálak összefonása a kötelességünk mely erős és elszakíthatatlan kábelköteggé fonható, ami megtartja azt a hidat mely átível és  összeköt bennünket a jelenlegi politikai határokon át.

Szép és tanulságos utunkról a késő esti órákban értünk haza.

Gondolatait lejegyezte és papírra vetette :  Varga István