Részlet a 2012 áprilisában megjelent kiadványunkból.

A  Szemeretelepiek Baráti Köre 1990.június 7-én   41 taggal  alakul. Elnökének az előkészítő munka lelkes motorját, Pándi Jánost, a szemeretelepi református gyülekezet tiszteletesét választotta meg. Baráti Körünket a  Fővárosi Bíróság 1990.június 25-én  2294 sorszám alatt a társadalmi szervezetként vette nyilvántartásába.   A megválasztott elnök nagy akarással és céltudatosan tevékenykedett azért, hogy Szemeretelepen  az új civil szervezet eredményes munkát végezzen az itt lakók egymásra találásáért, a komfortosabb lakhatóbb életkörülmények megteremtéséért. Ebben a munkában nagy segítője volt ügyvezető alelnöke Batta József aki tragikus hirtelenséggel 1998-ban hunyt el. 1999-től a baráti körnek Varga István személyében új elnök lett, aki tisztségét 2006 végéig látta el. Az Ő ideje alatt szervezetünk igazi közösségé formálódott, embersége, ügyszeretete, szorgalma valamint nagyszerű szervezőképessége nyomán társaságunk sok helyre eljutott. Még mai is a szemeretelepiek mozgatórugója nyugdíjas idejének oroszlánrészét még ma is a baráti körnek szenteli.    Ő az, aki szorgalmazta Tomory Lajos méltatását, és derekasa kivette részét kiadványuk megjelenésében. Hiteles, mélyen humánus személyiség igazi összetartó erőnek bizonyul, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy különböző politikai beállítottságú emberek egymást elfogadva, tisztelve munkálkodnak együtt a Szemeretelepiek Baráti Körben.

Fő célunk ma is az egészséges, kollektív szellem és az egymás iránti tolerancia erősítése. Tiszteletben tartjuk egymás hitét,  politikai hovatartozását, mert véleményünk szerint ez az egyén szuverén magán ügye. Öröm számunkra, ha találkozunk,  nem unalmasak a havonkénti összejövetelek melynek programját előre tervezzük,  és előadásokkal, múzeum látogatásokkal igyekezünk bővíteni ismereteinket, illetve feleleveníteni a rég tanultakat. Teszünk a környezetünkért. Örömmel tölt el bennünket, hogy kiépült a Rozsnyó u. Honvéd u. Május 1. tér biztonságos közvilágítása. 2002-ben lett közvilágítás és biztonságos vasúti gyalogos átjáró, igaz ebben még akkori képviselőnk dr.Katona Béla segítségére is szükség volt

Szerveztük a lakossági fórumokat, hangot adtunk véleményünknek, és ha kellett, veszekedtünk is, mint ahogy történt, amikor a Bajcsy-Zsilinszky  Utcai Iskola átszervezése illetve bezárása volt napirenden. Utólag is elmondhatjuk, hogy protestálásunknak érveinknek az illetékesek helyt adtak. Kezdeményezői és követelői voltunk a  II. világháború pestszentlőrinci hősi halottak és áldozatok emlékművének megvalósításában.  Nem csak követeltünk, de felkutattuk, és nevesítettük a hősöket, akik nevei ma olvasható a 2006. szeptember 15-én felavatott  emlékművön.

Utaztunk belföldön, mindig oda ahol bővíthettük ismereteinket. Emlékezete a kőszegi kirándulás, mert gyönyörködhettünk a kámi arborétum szépségeibe, de elmondható ez Szarvasról,  Zircről,  Pannonhalmáról, Mórról, Gyöngyös csodálatos természetrajzi múzeumáról, Visegrádról és Esztergomról, Ráckevéről és Szentendréről, Debrecenről és Kalocsáról. Jártunk Petőfi nyomában Kiskőrösön, Aszódon, de Besztercebányán is. Jártunk Győrbe, tisztelegtünk a mártír Apor Vilmos püspök emléke előtt, de felkerestük Abdát, hogy emlékezzünk a 20. század tragikus sorsú lírikusára, Radnóti Miklósra , és ellátogattunk felvidéki Gömörbe ,  Nemesradnótra   ahol a költő ősei éltek.

Ez a kis falu szoborban öntve őrzi emlékét, de magáénak vallja   Pósa Lajost is. Ma mindkettőjük  emléktáblája az iskola falát díszit Nyomába eredtünk  Mikszáth,  Madách emlékét őrző helyeknek, Hamván tisztelegtünk Tompa Mihály nagysága előtt, jártunk  az Andrássyak ősi fészkében, a krasznahorkai várban az ősi kastélyban Betléren.

Többször jártunk Kárpátalján. Azon a tájon ahol őseink  először léptek a Kárpátok övezte földre, Beregszásztól Vereckéig, vagy Rahón, Körösmezőn át a Tatár hágóig, megálltunk Rahó felett a két Tisza ág összefolyásánál.

Mind-mind csodás élmények: fejet hajtani a vereckei emlékműnél;

megrendülten tisztelegni

Szolyván a kárpátaljai magyarság sirató falánál a sztalini önkény áldozatai emlékművénél; áhítattal járni a Munkácsi várban keresve a hős Zrinyi Ilona, az ifjú Rákóczy emlékét.

.

.

.

Mindenhol ahol jártunk, barátokra leltünk, segítségével épülhetett a népi diplomácia a jelenlegi politikai határokon át, mely nemcsak egy hirtelen jött fellángolás. A személyes kapcsolat kiépítése és ápolása a Csetfalván, Rahón, Beregszászon, Rimaszombatban, Kassán,  Nagybalogban  élő magyarsággal nem csupán a mi számunkra fontos, hanem magyarságtudatukban erősíti a határon túlra szakadt nemzettársainkat is.

A Baráti Körnek már 82 tagja van. Igaz,  döntően nyugdíjasok, de érdeklődő öregek. Ezen

érdeklődés eredménye, hogy az iskola segítségével ma már  15-en tanulták meg a számítógép kezelését. Kollektív munkánkat a kerület önkormányzata  2002-ben Polgármesteri Elismerő Oklevéllel ismerte el.

2007-ben pedig a kerület vezetése a baráti kör korábbi elnökét, Varga Istvánt Pro Urbe-díjjal tüntette ki. Nem célunk a maga mutogatás. Tesszük a dolgunkat, mert a célirányos munkának mindig van  jutalma, egyrészt kíváncsivá tesz, másrészt gazdagítja és megszépíti az idős kor napjait,  és erőt ad a további munkához.

A fentiek alapján érthető, hogy keressük Tomory Lajos szülőföldjén a ?gyökereket?. Miután határon túli utazásunk során nem csak turistáskodunk, hanem tartós kapcsolatot is szeretünk kiépíteni. Volt szerencsénk Rimaszombaton  olyan valakivel találkozni,  aki betekintést adott az ott élő magyarság életébe, és segítségével mélyebben megismerkedhettünk Tomory Lajos élettörténetével.

Miután 2011-ben A PIHGY méltó helyen újból megnyitotta a Tomory emlékszobát,
arra koncentráltunk, hogy minél több anyagot gyűjtsünk,  és egy emlékező összejövetel keretében tisztelegjünk e kiváló pedagógus emléke előtt. Ahogy bővült a  kapcsolat, egyre több anyaghoz jutottunk. Kibontakozott előttünk a Tomory család története, ebben  segített bennünket Pozsonyban élő lánya Viola Dulovics Tomory, de mások is onnan ?Gömör országból.? Sebők Valéria, Molnár Jolán, Koós István, a Harmaci református gyülekezet lelkésze Szőke Orémus Zsuzsanna. Természetes hogy helyi barátaink: Járainé Dr.Bődi Györgyi, Téglás Tivadar, Buczkó Imre, Kurdi Gyula, Pilhoffer Ferenc, és volt diákjai, Torma Sándor (még Rozsnyói), Kerék Katalin, Bányiné Dvorszky Eleonóra, Lékó Mari, Molnárné Csordás Katalin, Papp Zsuzsanna, Keré Tibor, Hargitai István is készséggel állta rendelkezésünkre.

Hathatós segítőnk volt a PIHGY személy szerint Heinlauf Zsuzsanna, aki anyagokat, fényképeket adott át, valamint Frank Gabriella, a PIHGY vezetője. Kovács Sándor a kiadvány formába öntője és szerkesztője. A sok segíteni akaró önzetlen barát támogatásával ebben  a kiadványban összegezzük munkánkat. Reméljük, hogy az emléküléssel és ezzel a kiadvánnyal tovább  erősítjük, egyesületünk  immár 22 éves  közösségért végzett tevékenységét.

Jó olvasást és történelemben való elmélkedést kívánunk minden Kedves Barátunknak, akik az általunk – Tomory Lajos emléknapjára – összeállított visszaemlékezéseket tanulmányozzák.

Budapest.2012. áprilisában.     Kiss László alelnök.    Ivády Pál elnök.