Nyárköszöntés

2024. június 13.

Hagyományainkhoz híven bográcsolással köszöntöttük a nyári szünet kezdetét.

A Szervező Bizottság finom gulyást főzött, melyhez Tóvizi János barátunk kenyerét ettűk és aki szépen evett Tóvizí Jánosnétól frissen sütött palacsintát kapott.

Hölgyeink ismét kitettek magukért. Scharekné Horváth Zita gondoskodott az ünnepi hangulatról a szép terítéssel, a többiek pedig finomabbnál finomabb süteményekkel.

Átgondoltuk az elmúlt fél év eseményeit és a következő terveit. Reméljük meg tudjuk valósítani az elképzelteket.

Varga István

1930 – 2024

„Amikor az ember úgy érzi, hogy élete gyertyája lassan csonkig ég, próbálja papírra vetni élete történetét, hiszen a kisember is sok mindent megélt, és ebből kerekedett ki mindaz, amit… életnek nevezünk” – írta 2022-ben készült visszaemlékezésében Varga István, akit mi kerületszerte csak „Pista bácsiként” ismertünk és emlegettünk.

Pista bácsi életének jelentős részét – közel ötven évet – töltött el a Szemeretelepen, „…örömben, sikerben, bánatban, kudarcban, itt…, a Szitnya utca 55-ben. Tehát joggal tartom magam pestszentlőrincinek” – mondta.Mi, kerületiek is annak tekintettük, mint aki már előttünk is itt volt, most is itt van velünk, s minden bizonnyal, távozásunk után is itt lesz majd.

Pista bácsi tehát régen egybeforrt nemcsak a Szemereteleppel, hanem magával a 18. kerülettel. Ám eredetileg nem itt született, hanem a Balaton partján, Siófokon, ahol anyai nagyszülei éltek. Édesapja a tó északi oldaláról, Taliándörögdről származott. Gyermekéveit azonban a Veszprém megyei Ajkán töltötte. Gimnáziumi tanulmányait 1941-1944 között Sopronban végezte. Ajkáról Budapestre került, ahol belépett a katonasághoz, majd 1949-1953 között a szibériai Irkutszkban részesült katonai kiképzésben. Hazatérése után Székesfehérvárra egy hadiüzembe került. Innét később visszatérhetett Budapestre, és különböző beosztásokban dolgozott egészen 1989-es nyugdíjba vonulásáig.

Többször nősült, és harmadik feleségéhez, Ancsához 1976-ban költözött ki a belvárosból Szemeretelepre. Itt azonnal otthonra talált, és a kicsiny, fő közlekedési utak szorításában zárvánnyá vált településrész lakóközössége is befogadta. Nyugdíjba vonulása után így természetesnek tűnt számára, hogy ennek a közösségnek a szószólójaként lépjen fel. Fáradhatatlanul tárgyalt, levelezett, érvelt, ha a helyi közösség érdekeit és intézményeit veszélyeztetve látta. Bárkivel leült, bárhová elment, nem lehetett sem elhallgattatni, sem megfélemlíteni. Csak Szemeretelep és a helyi közösség érdekelte. Sem cím, sem rang, sem pénz. Puritán ember volt, egyedül a könyvekért rajongott, amelyekről bármikor lehetett vele beszélgetni. 

Ő Pista bácsiként is megfellebbezhetetlen tekintélynek számított, aki felette állt minden pártpolitikának és kicsinyes civódásnak. Egészen halála napjáig aktívan szervezte a helyi közösséget, amellyel tulajdonképpen szimbiózisban élt. Erejét – legalábbis részben – innét nyerte, és magán átszűrve ennek a közösségnek juttatta vissza.

Régóta készült már – fanyar humorral emlegetve – „a távozásra”. Ennek részeként – a következő nemzedék okulására – készítette őszinte és tanulságos visszaemlékezését, ami az interneten is elérhető. Ám – kérdezzük mi, a földijei – vajon mi az, amit számunkra, kerületieknek maga után hagyott? Mi a fő üzenete?

Mindenekelőtt a helyi közösség önzetlen szolgálata, amelyet – ezt sokszor elmondta – sem politikai, sem vallási meggyőződésnek, sem egyéni érdekeknek nem szabad alárendelni.

A saját vélemény vállalása, mások meghallgatása.

A közös vélemény kialakítása és képviselete.

A magyar nyelv és kultúra védelme, a határon túli magyarság támogatása.

Úgy gondolta, hogy mindenki a saját helyén tegye meg a kisebb vagy nagyobb közösségért azt, ami módjában áll. Ha mindenki csak ehhez tartja magát, már előbbre jutunk.

Az egész élete erről: a közösségről szólt. Nekünk, kerületieknek a Szemereteleppel mutatott példát. Rajtunk áll, hogy mit valósítunk meg belőle, akár kicsiben, a saját városrészünkben, akár nagyban, kerületi szinten.  

Budapest, 2024. április 3.  

                                                                                              Domaniczky Endre

Koszorúzás az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére

2024. március 14-én tartotta Önkormányzatunk megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepségét az 1848-49. forradalom és szabadságharc tiszteletére.

Hagyományaink szerint Közösségünk is részt vett a pestszentlőrinci eseményen.

Képviseletünkben megjelent és koszorút helyezett el az emlékművön Kovács József és Becsei Tamásné Zsuzsa barátunk.

Köszönjük Barátainknak a képviseletet és a fényképeket.

2023 veget ért

A Szervező Bizottság idén is, mint már sok éve megrendezte az Év búcsúztató, Karácsony köszöntő, Új év váró batyubált. A mostanin 55-en jöttünk össze. Vendégünk is volt Somody László alpolgármester úr személyében, aki Bélatelep – Erzsébettelep – Ferihegy – Szemeretelep választott képviselője.

A tavalyi maradványból most salátákra és pogácsára telt. A többit tagjaink sütötték, főzték.

Köszöntöttük két barátunkat születésük jubileumi évfordulóján. Meghallgattuk Kiss László megemlékezését karácsonyról, a bennük élő Heródesről, a vallásos sziruppal leöntött gonoszságról. Elgondolkodtató, megszívlelendő volt, amit elmondott.

A kicsit keserű beszéd után egy kis műsort nézhettünk meg, melyben helyet kapott katolikus, református és zsidó egyházi ének. A Szózattal kezdődött és az Öröm ódával az Európai Unió himnuszával zárult.

Egy pohár pezsgő mellett Alpolgármester úr felolvasta a civil szervezeteknek írt levelét és átadta az Önkormányzat meglepetését a jelenlévőknek diós-mákos bejglit, és kívánt békés ünnepeket.

A szépen terített asztaloknál elfogyasztottuk a lakomát, amit összehoztunk. Jót beszélgettünk. Emlékeztünk az elmúlt év közös eseményeire.

Reméljük, hogy 2024 legalább olyan tartalmas lesz Közösségünk tagjai részére, mint az idei.

Boldog karácsonyt, Boldog új évet!