Pontosan két hónapja, hogy március 10-i összejövetelünk után – az ólálkodó korona vírus okozta rendkívüli helyzet miatt – bizonytalan ideig fel kellett függeszteni éves programunk folytatását. Úgy gondoltuk, hogy időről időre egy- egy levéllel jelentkezünk egyrészt, hogy kapcsolatban maradjunk, másrészt a technikai lehetőségeket kihasználva virtuális összejöveteleket tartsunk, mert azért a közösségi életet szükséges mozgásba tartani.
Mi lehet az ilyen lehetőség: Például Bartók Károly barátunk két utazásáról készített érdekes, sok képpel illusztrált beszámolója. Kínai utazásukról, valamint az Egyesült Államok nyugati pártján tett úti élményeikről. Mind két beszámoló közösségünk honlapján (www.szemeretelep.hu) megtalálható és ahol sok minden más is olvasható közösségünk életéről. Szerencsére már tagjaink nagyobbik része rendelkezik számítógéppel, internet kapcsolattal.
Most ünnepeltük – ha visszafogottan is a járvány miatt – május 9-ét, azt hogy Európában 75 évvel ezelőtt véget ért a II. világháború. Közösségünk nevében megkoszorúztuk a II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékművét. Tettük ezt azért is mert egyik kezdeményezői voltunk az emlékmű létrehozásának és felavatásának, másrészt feleleveníteni ezzel kapcsolatosan az akkor született határozatot, hogy minden év május 9-én a béke első napján legyen emlékezés a háború hősihalottaira és áldozataira. 2007-ben és 2008-ban még volt megemlékezés, de azután ez feledésbe merült. Bízunk benne, hogy jövő évben nem lesz akadálya annak, hogy közösen ünnepeljük ezt az évfordulót.
Jó tudni, hogy tagjaink közül senkit sem látogatott meg a kór, igyekeztünk (ha nehezen is) betartani az előírásokat. Egy barátunkat Kurdi Gyulát a héten végre megoperálták a csípőizületével, lábadozik és mielőbbi felgyógyulást kívánunk neki. Amikor majd újból összejöhetünk, várjuk tőle a Baranya megyei, ezen belül is az Ormánsági útiélményeinek beszámolóját.
Szemeretelep 2020. május 9.
A mielőbbi viszontlátás reményében, barátsággal:
Varga István
Ivády Pál
Bartók Károly
Kürthy Ferenc
Scharek Ferenc
Tizennégy évvel ez előtt az emlékmű avatásakor elhangzott vers:
Buda Ferenc
Az elesett katonák emlékére
„Kedvesek és
szerelmesek, hitvesek és
jegyesek, apák és fiák,
hozzátartozók,
hős és nem hős katonák,
hazánkfiai
emlékére, akik nem tértek vissza
szeretteikhez többé a háborúból.”
– Szálai Ferenc képe alá –
Hajnal suhog, zablavas zörren, kattog a
katonavonat, fut az országút visszafelé,
kétoldalt nyárfái dörögnek, szél viszi el,
lehellet kapja fel a sírást, végbúcsúnk,
végvacsoránk nehéz páráit, ölelő karunkat
kuszálja, fohász, káromkodás, most segíts,
szelek jöjjetek, söpörjetek, oltalmazz
rejtőzködő Isten, Gyümölcsirtó
Boldogasszony, ments meg irgalom kútja,
bennünket szólít a parancs, és parancsra új
parancs, szabályra új szabály, siratnak árva
ajtók, küszöbök, köhögő kapuk,
rí utánuk a kasza, az elhagyott
ekevas, a jászol, anyánk egyetlen fiát siratja,
sír a malomban a búza,
szeretőnk tépett tulipánok közt térdel,
asszonyaink zuhatag könnye elárad
tengertől-tengerig, parancsra új parancs,
szabályra új szabály, döngölünk idegen
földet, sebhelyes, letarolt mezőn lapulunk
vérben, veszélyben, gyalázat zöld sarában,
ikrás iszap az ágyunk, fülünkbe vas-szúnyog
zizeg, füstoszlopok, fakorona-csörgés,
kicsinyeink sikoltva kiáltanak, mert
lángol az otthoni léckapu is, bogas
fa, jeles gerenda ropog, emelkedik
porsátra a pusztulásnak, tántorgó
térddel felállunk, parancsra új parancs és
szabályra új szabály, rettegő fák, vizsla
bokrok közt botorkálunk a gyilokjáró
ösvényeken, fegyverek fekete pupillája
kísér és fullasztó félelem, őrálló
vakok vigyáznak, vakoknak vak vezetői
vezérelnek minket a Nap háta mögé,
halállal fölcímerezve, sír dicsőít,
halál magasztal, fémlik a vas vitézség,
dérsütött, csikorgó réten cipeljük a
mázsás nagyezüstöt, apák és fiák és
férjek és viola-vőlegények, és
parancsra új parancs, szabályra új szabály,
szorongatásnak éjszakája, szorító,
szomorító karácsony, ujjunk a jeges
závárzaton, csontasszony ölelget, tűzvirág
nyílik, arcunkba pillézik fekete
virágpora, fölemészt bennünket ez a
tél, ez a tűz, szárnysuhogás árnyékol
fölöttünk, varjak, fekete zsinat, még
együtt vagyunk, együtt vonulunk, fájdalmak
férfiai, együtt, mint a leölésre
szánt juhok, de már tántorog a segítő
és elesik a megsegített és együtt
mind elvesznek, ó, hol az író, hol a
mérlegelő, hol a halottak összeírója!
Apáim, bátyáim, édes testvéreim,
hó takar titeket, csontjaitok, mint a
a zöld fű, örökre virágoznak.
Elszavalta Presits Tamás színművész