A pécsi kirándulás emlékeztetője itt elérhető.
Május 12-én végre kimozdulhattunk és elmentünk Pécsre. Hála Reinerné Udvari Mónika idegenvezetőnek meggyőződhettünk róla, hogy ez a város méltán volt Európa Kulturális Fővárosa.

A pécsi kirándulás emlékeztetője itt elérhető.
Május 12-én végre kimozdulhattunk és elmentünk Pécsre. Hála Reinerné Udvari Mónika idegenvezetőnek meggyőződhettünk róla, hogy ez a város méltán volt Európa Kulturális Fővárosa.
Szép számú érdeklődő hallgatta meg a Közösségünk által kiadott könyvről szóló ismertetőket, étrékelőket.
A bemutatóra eljött Somody László alpolgármester és Nagy Balázs képviselő úr is.
Köszönjük Heilauf Zsuzsanna PhD igazgató asszonynak és Pápai Tamás László történésznek a közreműködést, valamint a Múzeum többi dolgozójának az előkészítést.
Április 21-én sikeres előadást hallhattunk Dr. Domaniczki Endre, Magyarország volt ausztráliai konzuljától. A történelmi visszatekintésektől a mindennapok érdekességeiig számos információt tartalmazó bemutató közel 40 érdeklődőt vonzott, még ezekben a covidos időkben is.
Az előadó búcsúzóul közösségünknek ajándékozta a magyar – ausztrál diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulója alkalmából kiadott Ausztrália című könyvet, amit Ő rendezett sajtó alá magyarul és angolul. A szerző Gubányi Károly több évi Ausztráliai tartózkodás után 1915-ben adta ki nagy érdeklődést kiváltott könyvét. A könyv Scharek Ferencnél elérhető.
Meghallgattuk a dalt, ami majdnem Ausztrália himnusza lett
Élvezhettük néhány madár csodálatos képességeit
2022. május 9-én, ahogy már több éve, a javaslatunkra készült emlékhelyen megemlékeztünk a háborúk áldozatairól.
Amint a képen látszik valaki megrongálta az emlékhely tábláját.
A barbár tett megerősített bennünket abbéli elhatározásunkban, hogy továbbra is megtartjuk megemlékezésünket.
Kiss László tiszteletes úr foglalta össze és mondta el ami valamennyiünkben megfogalmazódott.
Baráti közösségünk hagyományosan, évről évre, ezen a napon emlékezik meg a második világháború kerületi áldozatairól, a holokauszt iszonyatában a lemészároltokról, a halált elszenvedő katonákról, civilekről. Gondolunk a hiányukat talán egész életükön át megszenvedő családtagokra, a háborús pokol áldozataira.
Évi megemlékezésünknek ma szomorú felhangja az orosz-ukrán háború. Átérezzük ennek iszonyatát is. Látjuk, halljuk az áldozatok menekülők jajkiáltását. Visszajönni látszik az a háborús helyzet és életérzés melyről azt gondoltuk, hogy már magunk mögött hagytuk, és a mi életünkbe már nem tér vissza.
A múlt és a jelen szomorú konstellációja a mindenkori háborúk embertelensége elgondolkodásra, magunkba szálásra késztet. Mi az oka, hogy „a soha többé háborút” fogadalma sem képes megállítani kiiktatni a pusztító erők tombolását?
Valami nincs rendben abban a szerződésben, melyet emberi létformának és társadalomnak nevezünk. Végső soron minden a mindenkori ember szívének egyenetlenségéből ered.
Ezért van, hogy a béke nem örök és önmagából való. Ez is a háború következménye, abból ered. A háború pedig mindig a békében születik, amkor egy igazán át nem gondolt döntés következtében lassan, de biztosan veszi át az irányítást a háború mindinkább öntörvényű, már nehezen irányítható logikája. A pusztítás pedig akár démoni módon is kiteljesedhet.
Ha mindezt elszeretnénk kerülni, akkor arra a pontra kell különösen ügyelni, amikor a béke már elveszíthető, de még megtartható. A Jézusi boldogmondások idevágó sorát idézem: „boldogok a békességet teremtők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”
A békesség nem magától terem, azt teremteni és megőrizni kell! Ehhez pedig bölcsesség, elkötelezett szív, és nem kis áldozat szükséges. A háború szellemét nehéz a szelencébe vissza gyömöszkölni.
Meg kell ezt szívlelniük a felelős politikusoknak, közéleti embereknek, de nekünk civileknek is, életünk minden területén.
Azzal áldozunk jól az áldozatok emlékének, ha a béke elkötelezettjei leszünk és maradunk.
Ezekkel a gondolatokkal helyezzük el a kegyelet és az emlékezés koszorúit.
Nyugodjanak békében.
Emlékük legyen áldott.