S
Szabolcs fogalomkörében három dologról szeretnék szólni.
Az első Szabolcs vármegye. Jelenlegi történelmi örökségként legjelentősebb jellegzetes része a Nyírség, bár korábban benne minden olyan tájjelleg jelen megvolt, ami jellemezte a Kárpát medencét az alföldtől a hegyvidékig. Trianon és az azt követő politikai tülekedések nemcsak azt jelentették, hogy területét az országgal együtt megcsonkították, de azt is, hogy az elrabolt területek közül nem egy több rablót is kénytelen volt szolgálni. Ez által őshonos lakóinak állampolgársága többször is változott anélkül, hogy kimozdultak volna portájukról vagy falujukból, gyönyörű városaikból. A megmaradt megyerészhez csatolták Szatmár és Bereg megyék maradványait. Ezért beszélünk ma Szabolcs – Szatmár – Bereg megyéről.
A második Szabolcs község, a Tisza bal partján szerényen meghúzódó falu. Fekvését, utcaképét nagyban meghatározta a Tisza közelsége, kanyarulata és a híres Szabolcsi Földvár. (kép) Történelmi hely, történelmünket ismerő ember számára Szabolcs említése egybe forr Szent László királyunk emlékével. A nagy király kedvenc tartózkodási helye, kedvenc vadászterülete. Itt hívta össze 1092-ben a „Zsinatot” vagyis az országgyűlést. A megye és a község ápolja történelmi örökségét, rendre megemlékeznek a neves (és bőséges) évfordulókról. 1992-ben a zsinat 900 éves évfordulójára emlékművet emeltek és felavatták a templom mellett Szent László szobrát. (kép) 1996-ban a honfoglalás emlékére a Földvárban felavatták Szabolcs vezér szobrát. (kép) A földvár falai (sáncai) 30 m magasak voltak, Ebből ma csak 70 cm hiányzik. Fontos dísze a történelmi Szent László emlékoszlop, négy oldalán emlékező márványtáblákkal. (négy kép)
A harmadik de első helyre is kívánkozna, Szabolcs vezér. A honfoglaló vezérek között a legvitézebb, ezáltal a leggazdagabb Szabolcs vezér volt, a Csák nemzetség őse. Amíg Üllő, Monor és más vezérek csak egy – egy birtokkal rendelkeztek, addig Szabolcs vezérnek még a Dunántúlon is voltak birtokai. A Földvár központi szerepe felpezsdítette a megye életét. Jellemző adat: Egy korábbi kutatás szerint az ország területén 21 aranyos tarsolylemezt találtak a régészek, amelyek kiemelkedő személyiségek rangjelzője volt. Ebből 19 Szabolcs megye területén, Szabolcs község környékén került elő. Ha ezt a néhány tényt és a magyar turizmusreklámot összevetjük, levonható az az általam már korábban megfogalmazott mondás, hogy „Szabolcs megye az ország hivatalos tudatában olyan, mintha nem is ebben az országban lenne.” A nép azonban nem hagyja magát s bár ipar, munkahely lényegében nincs vagy újabban is alig van, abból igyekszik kulturált életet biztosítani magának és családjának, amit megtermel, vagy amire egyéni képessége alkalmassá teszi.
Ismertetőnk címe: „Szabolcstól Tiszacsécséig”. Szabolcs község a nyugati, Tiszacsécse a keleti végen található. Utóbbit Móricz Zsigmond emléke ragyogja be. A falu ékessége a mesébe illő Móricz – ház, udvarán a nagy író szobrával. (képek) Ez az írónak nem szülőháza, apja építette de itt láthatjuk bölcsőjét.
Szabolcs megyében nagy művészek, tudósok sora született, történelmi emlékek, kulturális és művészeti alkotások, a népi építészet fennmaradt dokumentumai várják, várnák az ide látogató általában belföldi de el nem jutó külföldi turistákat. Művészeink közül csak néhányat ismer a közvélemény kezdve és általában megállva Benczúr Gyulánál. Tudósainkat a lexikonok nem említik. Néhány példa „elfelejtett” tudósaink közül, akikről még az „Új magyar Lexikon” sem tesz említést: Kosutány Tamás, a magyar élelmiszer és konzervipar megalapítója, Nagy Sándor, a híres szabolcsi gyümölcstermesztés megteremtője, a Jonathan alma meghonosítója, dr Thanhoffer Lajos – Nyírbátor szülötte (1843 – 1909), orvos, – nemzetközi híre és tudományos eredményei mellett a magyar biológiai kutatás úttörője, a szövettani kutatások egyik legkiválóbb specialistája volt. Végül itt született Tornyospálcán a híres „Szabolcsi Gülbaba”, a krumplik királynője, ha még emlékeznek rá. Az irodalom Teichman Vilmos eredményeként tünteti fel, Tornyospálca és a nyírségi ember másként tudja.
A megye szülötte Bessenyei György, Képes Géza, Dr Béres József, a Béres csepp mártírja és győztese Kisvárdán. Nem hagyhatjuk ki Vay Ádámot, Vaja községet a várkastéllyal, amely hely a Rákóczi szabadságharc idején fontos szerepet játszott.
Méltóképpen kell szólnunk a megye másik két részéről, Szatmárról és Beregről. Szatmár megyében, Szatmárcsekén született nemzeti imánk, a Himnusz, Kölcsey Ferenc lélekemelő alkotása, mely az időnek már sok viharát kiállta. Méltán híres a szatmárcsekei temető csónakos fejfáival. (kép), benne a Kölcsey síremlék. (kép). Tarpán született II. Rákóczi Ferenc fejedelem híres paraszt – ezredese, Esze Tamás és innen származott Tarpai Márton, a Budai Nagy Antal felkelés szatmári vezére. Őt a felkelők csak így hívták: „Márton, a tarpai”. Innen indult Móricz Zsigmond, a magyar irodalom egyik fejedelme. Ami kiemelendő: a vidék szülöttei életük során megőrizték a hely szellemét és műveikben azt adták vissza. Móricz a szép, tiszta kelet-magyarországi magyar nyelvet, Képes Géza korai emlékeit. A „Kánikula Mátészalkán” c. versében írottak különösen aktuálisak e sorok írásakor (2019. július 2): „Forr a Nap, dühe ádáz,/Kidől ember, barom, /Ájuldozik az akác,/ S vízért nyög elhalón…” Pedig akkor még nem beszéltünk klímaváltozásról…
Kisvárda.
Mielőtt elindulnánk Szabolcs – Szatmár – Bereg utunkra, feltétlen szeretnék szólni Kisvárdáról, hiszen ha már szűkebb hazámról van szó, ez nem hagyható ki. Szülőfalum, Nyírlövő mindössze 8 km – re van a várostól. Kisvárdán tanultam középiskolában, itt szereztem technikusi oklevelet a Gépipari Technikum Gépjárműgyártó szakán. Néhai nővérem, a kiváló tanárnő, író – költő, itt tanult a legendás Bessenyei György Gimnázium humán tagozatán, húgom a Császy László Gimnáziumban érettségizett. Ez már sejteti, hogy itt iskolában nem volt hiány. Tény, hogy a hely a II. világháború előtt virágzó város volt, járási székhely, fejlett gyári és kézműiparral. Iskolavárosként ismerték már akkor is, mindenre volt iskola.
A települést a honfoglaló magyarok nevezték el az itt talált földvárról, amely a határvédelmi rendszer központja volt. A Nyírség és a Rétköz határán fekszik. Várda – Várad, a „Kis” jelző a Nagyváradtól való megkülönböztetést szolgálta. 1085 –ben Szent László itt győzte le Kutesik támadó kun fejedelmet. Szent Lászlónak emlékműve, emléktáblája és lovas szobra van a városban, utóbbi a fő téren.
A várost a Várday család birtokolta és 1421-ben városi rangra emelkedett számtalan országos joggal. Várday István bács – kalocsai érsek, Mátyás király titkos és fő kancellárja tovább növelte önállóságát.
A Bessenyei Gimnázium a XX. sz. első éveitől működik. Hírnevére jellemző, hogy az 1930-as években aki itt jelesen érettségizett, annak az ország egyetlen egyetemén sem kellett felvételiznie és felvétele biztos volt . Humán és reál tagozattal működött.
A város hírességei között említeni kell Dr Béres Józsefet, akiről már szóltam, – Dolhai Attila színművész – énekest, Bódi László (Cipő) zeneszerző – énekes – zenekar alapítót, Járóka Sándor cigányprímást, de idő hiányában a sort félbe kell hagynom bár még sokan vannak. Róluk könyv is született. Köztük találjuk egykori matematika – ábrázoló geometria tanáromat, Vértesy Gézát is.
A város rendkívül gazdag köztéri műalkotásokban, rangos épületekben és templomokban. Várának ma már csak egy része látható. Ahogy mondják, fél Kisvárda a vár tégláiból épült fel. A megmaradt várban múzeum és várszínház működik, jelentős programokkal.
Ezek után induljunk keletre.
Nagykálló
Az M3 autópálya nyíregyházi fő leágazás után jobbra letérve hamarosan elérkezünk utunk első állomására, Nagykállóba. Mint minden régi településnek, Nagykálló sorsa is mozgalmas volt az évszázadok során. Alapítása az 1241 – 1242 – es tatárjárás utáni időre tehető. Az első írásos emlék 1323 – ból származik, melyben Kállót törvényűlés helyeként említik. Az 1325 – ös bírttokfeljegyzések szerint Kiskállóval együtt a Kállay család ősei vették birtokba. A XV. sz. első felében vásárairól híres. Ebben az időben a lakosság nagy része a leggazdagabb családnak, a Kállaiaknak voltak a jobbágyai. 1709 – ben Bécs utasítására várát lerombolták. A XV. sz. második felétől fekvésénél fogva megyeszékhelyi feladatokat lát el. 1769 – ben elkészül a megyeháza és ettől kezdve Szabolcs vármegye székhelye 1876 – ig. Ettől kezdve, kedvezőbb helyzete miatt Nyíregyháza lett a megyeszékhely. Ez törést okozott Nagykálló fejlődésében, lélekszáma is csökkent. Ma azonban újra város, járási székhely.
A városnak sok híres szülötte van. Kettőt emelnék ki: Dr Korányi Frigyes professzort és Ámos Imre festőművészt, a „magyar Chagallt”. A városhoz szorosan kötődő írók és képzőművészek száma felsorolhatatlan.
A Korányi emlékház és Ámos lakóháza gazdagítja a látnivalók sorát. Itt van Simonyi Óbester emlékhelye is.
Itt láthatjuk Taub Eizik Izsák csodarabbi sírját, miáltal a hazai három között Nagykálló az egyik jelentős zsidó zarándokhely lett. 1751 – ben született. A rabbit életében nagy tisztelet övezte. A békés egymásmellettélést, a magyar nyelvű igehirdetést szorgalmazta. Közadakozást szervezett és ebből iskolát, kórházat, zsinagógát épített. Nevéhez gyógyítások fűződnek. Megírta a „Szól a kakas már” c. dalt, ami a népdal rangjára emelkedett. Magyar nyelvű, a második felében héber betétekkel. Nemzetközileg a legismertebb „népdalunk”. Nálunk a vidéki zsidóság himnuszának számít. Ámos Imre festménye méltó tisztelgés Taub Eizik Izsák emlékének. (l. a neten!)
Említeni kell az Inségdombot, a Táncsűrt, a templomokat. (képek).
Évente rendezik a Nagykállói Napokat, a Kállai Kettős Néptáncfesztivált és más rendezvényeket. A Kállai Kettős mint történeti hagyomány külön említést érdemel. A „kettős” arra utal, hogy páros tánc. Történetéről én három verziót ismerek. Az egyik, hogy anno a Megyeháza pincéjében börtön volt és a raboknak szeges deszkapadlón kellett állni, járni. Ezek úgy próbáltak segíteni magukon, hogy egy lábon álljanak és pihentessék a másikat a levegőben és gyakran cserélgetve egy táncféle alakult ki.
Ez azért nem stimmel, mert a Megyeháza 1789 – ben készült el és a Kállai Kettős legendája már az 1600 – as évektől ismert volt. Ez szerint a várban őrzött török rabokat kettesével de háttal egymásnak összekötötték és mozgásra késztették. Hogy jobban mozogjanak, ostorcsípéssel biztatták őket. Mindegyik arra törekedett, hogy ne ő legyen az ostorhoz közel, így táncszerűen rángatták egymást.
A harmadik legenda, amit édesanyámtól hallottam, így szól: a szép fiatal jobbágy lány és vőlegénye Kállay gróf elé kéredzkedett, hogy engedélyét kérjék házasságukhoz. A lány megtetszett a grófnak és érvényesíteni akarta az „első éjszaka jogát”. (just primae noctis).
A fiatalok kéz a kézben, végletekig ellenálltak. A gróf haragjában hatalmas hordószerű, forgatható hengert készíttetett, amibe kívülről sűrűn szegeket vertek. Látszólag mosollyal engedélyezte a házasságot és amikor a menyasszonyi táncra került sor, kényszerítette a fiatalokat, hogy a szeges hengerbe menjenek táncolni, ahol végül halálukat lelték, miközben daloltak. .
Ezt a verziót erősíti az a tény, hogy a hagyomány zenéje hat népdalra épült. A hatodik volt a „Nem vagyok én senkinek sem adósa, adósa.” Kodály többször utazott Nagykállóba, míg némi vonakodás után feldolgozta zeneileg is. Ebben szerepet játszott egy tanítványa, Csenki Imre karnagy, aki biztatta, hogy együtt utazzanak és ő szerkeszt koreográfiát. Kodály négy népdalt vett alapul, végül Rábai Miklós koreográfiájával nyerte el mai ismert és remélem végleges formáját.
Nyírbátor.
A település első biztos jelei az újabb kőkorból, Kr. e. 4.– 3. évezredből származnak. A környék felkínálkozott az ősember számára: a homokdombok,- köztük a”nyírvizekkel”, – amelyek még 100 – 150 évvel ezelőtt is léteztek, – szigetszerű védelmet nyújtottak. A vidék kiválóan alkalmas volt a mezőgazdaság fejlődésére és a gabona tárolásához nagyméretű kőedényeket készítettek, amelyek ma is láthatók. A Kr. e. 1200 – 800, vagyis a késő bronzkor – korai vaskor időszakából helyben készített kisebb bronzedények, É – Itáliában készült bronzedények és ezek helyben készített agyag utánzatai maradtak fenn.
A Báthory család 1279 – ben Kun Lászlótól kapta a Bátor – és Kisbátor birtokokat több kiváltsággal. Gazdaságilag fontos volt ezek között a vásártartó és árumegállító jog. A XIV. században már fejlett ipari – kereskedelmi központ, mezővárosi ranggal. A város neve és története ezután egybeforrt a Báthory család nevével, mely családról külön nagy előadásokat lehetne tartani erdélyi fejedelmeivel, lengyel királyával. A család kihalása után a hely fejlődése megtorpant és egy lett a szabolcsi falvak között. A XIX – XX. század fordulóján ismét az iparosodó, fejlődő települések között látjuk. Ez a fejlődés 1945 után felgyorsult és 1973 – ban ismét városi rangot kapott.
A városhoz közeledve a két műemlék templom tűnik fel, melyek magasságukkal kiemelkednek a falusias – városias település síkjából. Elsőként kell említeni a református templomot, ez Báthory István, a kenyérmezei csata egyik hősének zsákmányából épült a XV – XVI. sz. fordulóján. Magyarországon nincs párja a késő gótikus stílusban épült templom finomívű, csipkét idéző boltozatának. (kép). A hálóboltozattal borított egyterű belsőt hatalmas, háromosztású csúcsíves ablakok világítják meg. Nem sokkal később déli kettős reneszánsz ajtóval, kegyúri ülőfülkével és szentségtartó fülkével látták el. 1511- ben Morone olasz fafaragó és intarziaművész gyönyörű stallumokat, azaz díszes templomi padokat készített. A templomban ezeknek csak kisebb része látható, a többit a Magyar Nemzeti Múzeum és a nyírbátori Báthory István Múzeum őrzi fele – fele részben. A templom mellett áll hazánk legrégebbi és azt hiszem legnagyobb harangtornya. Zömök, árkádos, négy fiatornyos faépítmény az 1600-as évek első feléből. Harangja 1640 – ben Eperjesen készült Wierdt György műhelyében. A torony szegélylépcsőjén látjuk Tinódi Lantos Sebestyén ülőszobrát. Ottlétemkor elmondták, hogy ebben a monstrumban nincs vasszeg vagy egyéb kötővas. A faanyag, az illesztések, maga a konstrukció szellemessége együtt szolgálja a statikát immár évszázadok óta.
Báthory István építette 1480 körül a volt minorita templomot is. A templom a hosszú szentélyű s mellé állított toronnyal ellátott késő gótikus ferences építkezések legszebb hazai példája. Belsejét igen szép barokk faoltárok díszítik, Köztük a leghíresebb a Krucsay oltár, mely a népi barokk faszobrászat leghíresebb alkotása. (képek). (története?) Krucsay Márton esete…
Középkori kolostor helyén 1720 körül épült volt minorita rendházban rendezték be a Báthory István Múzeumot, mely igen gazdag helytörténeti és művészeti anyagot őriz. Értékes gyűjteménye a Báthory várkastély ásatásakor előkerült gótikus és reneszánsz kőemlékek. Itt mutatják be a közeli bátorligeti ősláp néhány múzeumi értékű érdekességét.
Bátorligetről annyit még, 57.5 hektáron a Nyírség eredeti, ősi képét őrzi. Növény és állatvilágában máig találunk olyanokat, amelyeket az emberiség általában csak a jégkorszaki rétegekben talált meg máshol. Ezen a nem nagy területen 4672 állatfaj és ezernél több növényféleség talált otthonra. Ezek egy része maradt itt a jégkorszakból. Itt találunk egy ősi nyírségi erdőtípust is, a 285 hektáros fényi erdőt. Amikor ott jártam, híres volt az Öregtölgy, a Hétágú tölgy 4 – 5 méter törzskerülettel. Ezek magassága 30 méter körül volt. A Fehérnyár magassága 35 méter és 5 méternél nagyobb volt a törzskerülete. A község híressége volt Fedics Mihály, nagy népi mesemondó. Emlékszobája látogatható. Iskolájában az ősláp élővilágát bemutató állandó kiállítást láthatunk.
Máriapócs.
Nyírbátortól északnyugatra fekvő község, híres temploma (kép) miatt régóta látogatott kegyhely. Sok nyomorék és beteg ember talált itt gyógyulást. A varázserőt a csodatévő Szűz Mária képnek tulajdonítják, amely többször is könnyezett. (kép) A templomban lévő kép másolat, az eredetit az 1870 – es években az osztrákok Bécsbe vitték és nem adták vissza. Ma a Szent István Dóm kincse de különös módon a másolat is működik. Azóta is sokan meggyógyultak ebben a templomban. Huszonöt évvel ezelőtt itt járt és misézett Szent II. János – Pál pápa.
Mátészalka.
A XIV. században már mezőváros. Az Erdélybe vezető kereskedelmi út fontos állomása. A Bereg és a Nyírség által övezett szatmári térség központja, a nyírségi és szatmári táj találkozásánál fekszik. Máté és Zalka földbirtokosok nevét viselő helységek egyesüléséből jött létre. Öt évvel megelőzve a fővárost, Szolnokot és Debrecent, 1888 – ban New Yorkkal egy időben itt működött előszöz elektromos utcai és lakásvilágítás. Bár mindössze 200 méter utcát és öt lakást világítottak meg, a tény élenjáró jellege nem vitatható. Nagyon sok híres szülötte van. A közismertebbek közül itt született Képes Géza és Tony Curtis édesapja, Hornyák Ágnes kézilabda ol. bajnok, Hauser Adrienne zongoraművész. Utóbbi nemcsak arról nevezetes, hogy a legendás néhai zongoraművész, Kocsis Zoltán felesége, de maga is jelentős zongoraművész és főleg fesztivál szervező. (volt…) . A város a korábbi időkben Szatmár megye székhelye is volt, többször váltott megyét.
Külön említeném Bíró Lajos szobrászművészt, aki Csenger szülötte, de Mátészalkán a vidék történelmi múltjának szobrász – költője. Művei Esze Tamás, Rákóczi Fejedelem, Szalkai László bíboros és mások emlékének felidézője. Jövő év tavaszán a „Kuruc napokon” hatméteres dombormű – sorozatának avatójára készülnek. Érdemes lenne megnézni!
Híres látnivalója többek között a Szatmári Múzeum, amelynek létrejöttét Márton Árpád gimnáziumi tanárnak és tanítványainak köszönhetjük 1956 – tól. A lelkes gyűjtőmunka eredményeként csodálhatjuk Közép – Európa leggazdagabb szekérkocsi – és hintó gyűjteményét, ami jelenleg 100 darabos. (képek)
Hévízű forrása van, erről kapta nevét a Forrás utca, amelynek 62. sz., ma már meg nem lévő házában született Képes Géza. Apja híres, nagy erejű kovács volt. Bár a költő korán elkerült a szülői házból, érett korában legszebb verseit anyjáról, a „szalkai kovácsról” és a szülői házról írta.
Ottjártamkor csodáltam a város szépségét, tisztaságát, a sok műemléket, szobrot, emlékműveket. Szállodája barátságos, kulturált, ételei háziasan finomak.
Tunyogmatolcs.
A Szamos holtága mentén, ott, ahol híd köti össze a partokat, állt valaha a falu végén a „kurta kocsma”, amiről szól Petőfi gyönyörű verse. A rozzant öreg épületet az 1930 – as években bontották le. A látnivalók között javasolt a gótikus eredetű, a XVIII. században erősen átépített református templom, amelynek nyolcszögletű tornyát 1750 – 1760 között építették. (kép). A Székely Fogadó, (kép), a Holt – Szamos víztároló (kép), a kastély és még sok más érdekesség gazdaggá teszi a kirándulást.
A Felső – Tiszavidéken járunk és ide illik egy 1620 – ból származó feljegyzés, amikor a korszak egyik híres angol utazója ezt írta: „… és a Felső – Tiszavidéken minden háznak kéménye vagyon.” Ez ma már humorosnak tűnő megfogalmazás, de gondoljunk bele: Zalában és környékén még 1930 táján is divat volt az u.n.: „füstös konyha”. Tunyogmatolcson páratlan szépséggel maradt fenn egy ősi kémény, melynek alját kandallónak képezték ki, ami a főzést, melegedést és az esti világítást is szolgálta.
A múlt emlékei mellett ide kívánkozik egy, a Felső – Tiszavidék, sőt Magyarország, – de ebben a kategóriában még Európában is rangos helyet érdemlő fejlesztés, a Tunyogmatolcsi Árvízvédelmi Zsiliprendszer, aminek avatása a közeli múltban történt meg. Egy 277 méter hosszú, 118 méter széles létesítmény, 12 beömlő nyílással, Tunyogmatolcs és Ópályi határában. Ez másfél millió ember nyugodt álmát tudja biztosítani árvíz idején a Szamos – Kraszna közben, ahol korábban hatalmas pusztítást végzett az árvíz. (kép)
Fehérgyarmat.
Mielőtt Fehérgyarmatról esne szó, egy kis kitérőt tennék, ami nem esik utunkba. Ez a hely a közeli Panyola község, néhány kilométerre Fehérgyarmattól. A hely elsősorban pálinka kínálatáról híres. Alapanyaguk az ugyancsak közismert szatmári szilva. Ebből is több fajta van, leghíresebb az u.n.: „Nemtudom szilva”. Szatmárban ez mindenütt létezik: utcán, kertekben de a határban is akár elválasztó fasorként. A kertemben termő példányok is egy ilyen fasorból származnak. Hagyomány szerint egyidős a magyarsággal, állítólag elődeink hozták. Mivel minden nemzedék itt találta, eszükbe nem jutott fajtanevet adni. Tudósok jártak arrafelé, hogy tanulmányozzák és ha lehet, katalogizálják a fajtát. Bárkitől kérdezték a szilva nevét, fajtáját, a válasz mindig az volt: „Nem tudom, nincs annak más neve, mint szilva” Így maradt a név: „Nemtudom szilva”. Apró szemű, nem is magvaváló. Hogy mégis császári rangot kapott a szilvák között, azt nagyon magas cukortartalmának és kiváló íz anyagainak köszönheti. Érett állapotban gyümölcsként nemigen fogyasztható. Szájba véve mint egy mézcsepp, úgy viselkedik. Így a pálinkafőzés rentábilis anyaga. Egy mázsa szilvából 10 – 13 liter 50 fokos pálinka is nyerhető.
A másik említésre méltó község Penyige, ami Fehérgyarmat szomszédja. Amit Panyolánál elmondtunk a szilváról, az pontosan igaz Penyigénél is. A különbség annyi, hogy ők lekvárban jeleskednek, alapanyag ugyanaz. Itt készül „Szatmár fekete aranya”, a híres mézédes, cukor és tartósítószer mentes lekvár, amely korlátlan ideig tárolható.
Visszatérve a járási székhelyre, Fehérgyarmatra, fontos említeni, hogy honfoglaláskori település, a Gyarmat honfoglaló törzs katonái alapították a XI. században. 1990. márciusában írtam azt a korábbi füzetet, amit néhányan ismernek. Ott azt írhattam, hogy fejlődő nagyközség, gépállomással, híres almatermelő hely, téglagyár, malom, növényolaj üzem, háziipar biztosítja a foglalkoztatási alapot helyben és javító tényező a megyerészben.
A jelenlegi helyzet sokkal kedvezőtlenebb, bár közben városi rangot kapott. Nincs számottevő ipara, amely képes lenne nagyobb létszámot foglalkoztatni. A város határában van ugyan egy ipari park, ahol azonban nincs termelő munka, csak szolgáltatás. Az odavezető út egysávos, teherbírása nem számottevő. A város lakosainak száma csökkent az elmúlt évek alatt. A vezetés próbál kitörni ebből a helyzetből, uniós pályázatokkal részben javít a helyzeten, részben nagyszabású tervekkel próbálkozik. Az eddig elnyert pályázatokkal terek szépítése, szolgáltatások fejlesztése a fő csapás a jelenkor divata szerint. Nyílván a túrizmustól remélnek előrelépést. Ugyanakkor patinás gimnáziuma, ( a környéken az egyetlen), templomai, kórháza, hévizű strandfürdője és gyógyfürdője szolgálják a várost és a környéket, szép és érdekes látnivalók. (képek: Ref. templom, fürdő, Sárkányölő Szent György szobor, stb.).
Túristvándi.
Penyigénél Kömörő felé letérünk a főútról és így érjük el Túristvándit. A Túr folyó partján települt, romantikus környezet, gyönyörű vidék. Műemlék vízimalmáról ismerik leginkább, mely a XIX. században épült, háromkerekes, alsó folyású meghajtással. Ebben a nagyságrendben Európában páratlan. Ma is működőképes. (B. I. grafika, „Malom az út felől” és „Malom a tó felől” festmények. ) Büszke lehet a falu a XV. században épült gótikus templomára (kép) . Itt töltötte gyermekkorának egy részét Móricz Zsigmond. Erre a falu nem lehetne büszke, de arra igen, hogy maga az író írta: „Istvándi volt az én jellemformáló kohóm!” Erre a magyarázat: abban a korban a tehetséges gyermek élénken reagált az Istvándi környezet hatásaira, példaképnek tekintette nagybátyját, a kovácsot, akitől jellemformáló nevelést kapott. Ennek emlékét tábla őrzi a „Kovács háza” falán.
Szólnom kell nagy barátomról, Makai Béla tanárról, (1939 – 2016.), a természet nagy ismerőjéről, a nagy hagyomány tisztelőről. Művei között találunk tudományos kutatásra utaló írást,ilyen pl. az „A Balaton és vidéke a történeti korban.” Forrástanulmány. A túrázó tanár mutatkozik be a „Hegyen – völgyön” c. könyvben. A környezet éber őrét ismerjük meg a „Mesél erdő – mező” és a „Gyógyítás fűvel – fával”c. munkákban. Ez utóbbi máig a népi gyógyítás legelismertebb alapműve. Nekem munkásságában az emeli Őt klasszikussá, ahol Túristvándi és az ősi magyarság szokásait, ételeit, kultúráját mutatja be. Elment a vidék legöregebb és legismertebb pásztoraihoz, főző embereihez. Az ősi receptek alapján főzött csíkot, rákot, fiatal varjúból pörköltet a hagyományos ételek mellett. Feldolgozta ezek eredetét, technikáját, eszközeit, szerszámait. Ebbe a ciklusba tartoznak a következő művek: „Bográcsban, parázson”, „Szabadtűzön”. Ez utóbbi rendszerezi a halász – vadász – pásztor ételeket, a Felső – Tisza vidék receptjeit, a tűzrakás, nyárs faragás és a jó bogrács ismérveit. Néhány éve még beszélgethettünk a malom mögötti házában, viszonylag fiatalon távozott.
Tiszacsécse
Legfontosabb hír a faluról: itt született Móricz Zsigmond! (1879 – 1942), a XX. sz. első felének legnagyobb magyar regényírója. Művei a kritikai realizmus korszakos jelentőségű, nagyhatású alkotásai. A Móricz ház zsúptetős, földszintes parasztház a XIX. sz. végéről. Nem a szülőház, de ebben ringatták bölcsőjét. Amikor először léptem be, azt éreztem,mesevilágba toppantam. Minden pici, a bölcső mint játékszer… és itt emberek éltek! A ház műemléki védelem alatt áll, emléktáblával jelölték meg és a nagy író emlékkiállításának ad helyet.
Ritka szép műemléke a falunak a templom, külön harangtoronnyal. (kép). A falu „orsós szerkezetű” település, ami azt jelenti, hogy a fő utca kiszélesedik, két oldalon házsorral és az így kialakuló „tér” lesz a falu központja, amit persze a templom jelez. Mint központba, a templomon kívül minden fontos dolog ide települt: közös kút, itató, takarékmagtár, szárazmalom, kovácsműhely, piac, stb. Ennek itt már kevesebb, Botpaládon még több élő emléke megtalálható.
Visszatérve Móriczhoz: 1929-ben a helyi pap, Orosz Kálmán kezdeményezésére nagy ünnepséget terveztek. Az Est c. lap nyilatkoztatta Móriczot. Szó esett a szülőfaluról, a szatmári nyelvről. Idézet az írótól:
„Ötéves koromban kerültem el erről a helyről, de 20 – 25 éves koromig minden nyáron elmentem népköltési gyűjtést csinálni, amit a Kisfaludy Társság megbízásából végeztem. Örök hálával tartozom a Kisfaludy Társaságnak, mert bár soha nem jelent meg népköltési gyűjteményem, de öt év alatt tömérdek sok jegyzetet készítettem a nép életéről. Egész írói pályám ott dőlt el, mert ott ismertem meg a falu életét és különösen a színmagyar nép lelki alkatát” Jellemző, hogy amikor kérték hozzájárulását, hogy a házra emléktábla kerüljön, másfél évi kapacitálás után járult hozzá. Amikor mellszobrot akartak állítani a templom előtt, a leghatározottabban tiltakozott. Azt írta: „..hogyha még látni akarnak, bármikor magam elébük tudok állni. A kőbe vésett emlék csak halála után jár bárkinek a világon, amikor már élő tanuk nincsenek felőle.” Majd amikor Dr Gaál Endre kerületi képviselő arról értesíti, hogy a szülőfalu díszpolgárrá akarja választani, így reagál: „Ezt aztán a legnagyobb örömmel fogadom, mert így élő embernek járó élő tisztességet kaptam és büszke lehetek, hogy szülőfalum polgára vagyok.”
Szatmárcseke.
Ki ne tudná énekelve vagy anélkül kívülről a „Himnuszt”? Biztos, ha többet nem is, de az első strófát minden magyar ember, akinek saját öntudata van. Szatmárcseke, Kölcsey Ferenc és a Himnusz összetartozó fogalmak. Sokan azt hiszik, hogy a Himnusz Kölcsey egyetlen költeménye. Összegyűjtött műveit 1840.-ben adták ki. Nagyságát érzékelteti, hogy a szerkesztők között találjuk Szemere Pált, Eötvös Józsefet is. Szemere egyébként közeli jó barátja is volt Kölcseynek.
Kölcsey tehát író, költő, politikus, a reform országgyűlés egyik vezéralakja. Mindemellett közgazdász, szakember és mezőgazdász is, csekei birtokos. Ember, aki télvíz idején egy jobbágya perében csónakba szállt, hogy Fehérgyarmaton tanúskodjon. Lovásza unokájától hallottam, hogy az ekkor szerzett megfázás vitte a korai sírba, 48 évesen.
1815 – ben visszavonul Csekére és 1823 – ban írja meg a Nemzet Imáját, a Himnuszt. Mint költő, megteremtője az elvi lapokon álló irodalmi kritikának. Otthonában hunyt el. Emlékszoba, sírhely, a híres csónakos temetőben (kép) emlékmű (kép) őrzi emlékét. Emlékműve állandó zarándokhely.
Kölcsey a Himnuszt 1823. január 22.-én zárta le, és dátumozta. Ennek emlékére 1989 óta ezt a napot a Magyar Kultúra Napjaként ünnepeljük. Ezen a napon Szatmárcseke ünnepségek színhelye, ahol Kölcsey emlékérmeket és 1995. óta a Kölcsey Emlékplakettet adnak át. Utóbbit az kapja, aki a magyar kultúrát kiemelkedő eredményekkel gazdagítja. Egyikük volt Szörényi Levente.
Tarpa.
Szatmár kanyargós útjainak egyikén egy kis kerülővel jutunk Tarpára. Ahogy Szatmárcsekéről Kölcsey, úgy Tarpáról Esze tamás és Rákóczi kurucai jutnak az ember eszébe. Tarpa nagyközség, érdekes háromszögeléses utcahelyezkedéssel. A fő téren Esze Tamás szobra áll, (kép) de Kossuth, II. Rákóczi fejedelem és Bajcsy. Zsilinszky Endre szobra is díszíti a település utcáit, parkjait. (Képek) Érdekes látnivaló református temploma. (kép). Turistáknak ajánlott a Pálinkaház és Illés néni vendégasztala is. (két kép) Különben az egész vidékre jellemző a barátságos vendégszeretet.
Egyszer egy háromfős fiatal budapesti csapat, barátaim, javaslatomra kerékpáros túrát csináltak a Felső –Tisza vidékén. Délidő táján egy idős nénitől megkérdeztek valami útbaigazítást. A válasz az volt: „Megmondom, ha megebédeltek nálam, legalább nem ebédelek egyedül”. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy a legközelebbi postáról írtak nekem. Köszönték a túrajavaslatot és azzal zárták, hogy ilyet ők még nem láttak, ilyenről nem hallottak.
Tarpa neve összeforr a magyar történelemmel. Esze Tamás ment ki Lengyelországba Rákóczit meggyőzni a szabadságharc megindításának szükségességéről. Vele küldte haza a felkelésre szólító kiáltványát a fejedelem. Esze Tamás ezredével legendás csatákat vívott a szabadságharcban. Tarpán nyugszik mártírhalált halt képviselőjük, Bajcsy – Zsilinszky Endre, aki nem a megye szülötte.
Visszább menve említeni kell Tarpai Márton nevét. A Budai Nagy Antal parasztfelkelés Észak –Erdélyi megmozdulás volt de hatására a Felső – Tisza vidéke is felkelt. Ennek a felkelésnek volt elindítója és vezére Tarpai Márton. Tarpa révén említem, mert harcosai csak így ismerték: „Márton, a tarpai”. Ugyanakkor tény, hogy a nyírséghez kötődött és Szabolcsban a „Nyíri Parasztkirály” néven emlegették. Ezt alátámasztja, hogy Nyírkarászban végezték ki a felkelés vezéreit és nagyrészt részvevőit is. A szatmári falvak a véres bosszú során elnéptelenedtek. Bár az új éra történészei nem egyszer tagadják magát a felkelések tényét, sőt egyáltalán Budai Nagy Antal létezését, Nyíregyháza őrzi a két együttharcoló parasztvezér emlékét két összetartó utca elnevezésével. A felkelést egy év alatt leverték és véres bosszút álltak a nagyurak.
Tarpa határában híres tölgyes erdőt találunk évszázados tölgyekkel és meghökkentő látvány a sík mezőből kiugró vulkánikus kúp, ami a beregszászi hegyek előhírnöke.
Csaroda.
Évszázadokkal ezelőtt ősi tölgyesek uralták a határt, a vidék alkalmas volt a letelepedésre. A beregi Tiszahát egyik természeti és építészeti értékeket rejtő-őrző települése. Neve szláv eredetű, jelentése „fekete víz”. A honfoglalás kora homályba vész, nevét először 1299-ből olvashatjuk egy oklevélben, amely egy idevaló papot említ. A XIV. században jelentékeny hely: a birtokos család megyei tisztségviselői révén egy évszázadon át itt tartották Bereg vármegye gyűléseit.
Határában természetvédelmi terület a Nyíres – tó, fűzes, égeres láperdővel, (kép), tőzegmohalápos szőnyeggel, valamint a Bábtava, szintén ritka tőzegmohalápos terület. (kép).
A község jelentékeny értékű műemléki épülete a ref. templom. a románkori építészeti megoldás egyik remeke. (kép). A XIII. században a Káta – nemzetség építette. Építésekor, majd a XIV. században freskókkal díszítették. 1642-ben a reformáció következményeként ezt a réteget levakolták és hímzésre emlékeztető népi motívumokkal festették ki a templomot kívül – belül. (kép). Egy XX. századi restaurációs munka során a freskók egy részét feltárták és így alakult ki a templom belsejének sajátos hangulata. (kép). A templom mögött egyszerű fa harangtorony áll a XVIII. sz. óta.
Tákos.
Református temploma torony nélküli, paticsfallal készült épület. 1733 – ban már említik, 1776-ban bővítésről szólnak adatok. 1961 – ben felújították. (kép). Mellette áll a fa – harangtorony. (kép).
Belsejében 58 táblás festett famennyezet látható, a felirat szerint Asztalos Sándor Ferenctől 1766 – ból. Ő lehetett a virágmintás szószék mestere is. A festett, feliratos padok 1766 – 67 – ből, a karzat 1779 – ből származik. A népi építészet és a díszítő művészet ritka magyarországi emléke. (Képek)
Ezzel lényegében befejezettnek tekinthetjük a „Szabolcstól Tiszacsécséig” programunkat. Az 1990. évi túra kétnapos volt egy mátészalkai megszállással. Akkor jutott idő megnézni Vásárosnamény, Nyíregyháza, Kisvárda nevezetességeit is, miután ezek nagy része eleve útba esett. Most azonban Vásárosnamény közelében ráhajthatunk az M3 sztrádára és irány Budapest. Érdemes és tanulságos megnézni a neten a „kihagyott” három város érdekességeit, de azok mások, mint a megtekintett Felső – Tisza vidékének mesébe illő helyei.
Indokolt lenne egy rövid pihenőként letérni az autó pályáról és megnézni egy történelmi emléket: a vajai Vay Ádám kastélyt és Vay Ádám Múzeumot. (kép)
Vaja.
Történelme során hol Szatmár, hol Szabolcs megyéhez tartozott. A falu észak – dél irányú gyepűvonal mentén feküdt a középkorban. Őr községgel együtt őrhelyül szolgált. Előbb egy őrtornyot, majd a vajai várat építették. A családi hagyomány szerint a XIV. sz. elején, dokumentumok szerint 100 évvel később.
A település lakosai főleg mezőgazdasággal foglalkoztak. 1895 – ös felmérés szerint Vaja összes földterülete 4447 kat. hold, ebből szántó 3689. Egy 1935 – ös felmérés szerint a gazdaságok száma 576, közülük egy holdnál kisebb területtel 202 ember rendelkezett. A földvagyon jelentős részét 175 gazdaság birtokolta. a 100 hold feletti birtokok száma 8. Az adatokat vizsgálva látható, hogy Vaja lakosságának túlnyomó része mélyszegénységben élt. Ennek köszönhetően a XIX, sz. végén sokan Amerikába vándoroltak, majd 1939-ben – a kormány telepítési felhívására, – 36 család költözött a Baranya – megyei Magyarbolyba.
A Vay család a várnépek felső rétegeiből emelkedtek ki, mint köznemesi család. Ebből a nemesi családból a XVIII. században kiemelkedett a bárói ág. 1830 – ban Vay Ábrahám grófi rangot kapott és alapítója lett a grófi Vay ágnak.
Vaja hírnevét Vay Ádám (1657 – 1719) kuruc szenátor, II. Rákóczi Ferenc fejedelem udvari főkapitánya alapozta meg. Fontos történelmi emlék, hogy maga a Fejedelem kétszer járt Vaján: 1703. július 19. – én és 1711. január 31. – én. A második alkalommal itt folytatta Pálffy János császári tábornokkal a Szatmári Béke előkészítő tárgyalásait.
A várkastély 1945 után állami tulajdonba került és községi célokat szolgált. A karbantartás nélküli folyamatos használat következtében az ötvenes évek végére igen rossz állapotba került.
Rangjához illő funkcióját 1964 – ben nyerte el, amikor Molnár Mátyás megalakította a Kuruc Vay Ádám Múzeumot. A múzeum állandó kiállításának alapja a Rákóczi Szabadságharc. (képek)
Molnár Mátyás pedagógus, Szatmárcsekén, majd Túristvándiban tanított feleségével 10 éven át. 1957 – ben helyezték Vajára. Döntő szerepe volt a Múzeum megalapításában és mai arculatának kialakításában. 1993 – ban bekövetkezett halála után fia, Molnár Sándor vezeti a múzeumot.