A Szemeretelepi Polgárok Testülete megalakulásának 100. évfordulójára
( Dr. Téglás Tivadar előadása 2013.október. 15.)
Tisztelt megjelentek!
Köszönöm a Szemeretelepi Baráti Kör megtisztelő felkérését az ünnepi beszélgetés bevezetésére, A témának napjainkra már irodalma van. Ezekből válogatva gondolataim összeállításakor használhattam Varga István ?Lakóhelyünk története” című adatokban gazdag összeállítását, a jórészt ismert helytörténeti könyveink – Pestszentlőrinc Krónikája, Olvasókönyv, Emlékezések, tanulmányok kötetei ? vonatkozó adatait, korabeli újságok híradásait, Figyelmet érdemel Kurdi Gyula munkája, a „Pestszentlőrinc iskolahálózatának fejlődése 1938-ig, különös tekintettel a Szemeretelep iskolájára,”
A telep történetét kutató lokálpatriótáknak érdemes figyelni a ?Budapest XVIII, kerülete történetének bibliográfiája /-//” kötetére, valamint a ?Pedagógiai és Helytörténeti Gyűjtemény irattárának” a telep történetére vonatkozó irataira, és a ?Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében” című kiadványra.
1950-ben a Fővárosi Levéltárból az akkori Párttörténeti Intézetbe került több helyi dokumentáció. Többek között a ?Szemeretelepi Kertvárosi Közművelődési Egylet” iratcsomója. A szerveződésről eddig keveset tudunk. Az adatot az átadási jegyzőkönyv meglévő példányából ismerjük. Érdemes lenne utánanézni. Megvan? Mit tartalmaz? Milyen időpont iratai vannak benne? Netán az említett a Szemeretelepi Polgárok Testülete munkáját folytató testületről van szó?
Szemeretelepnek időnként kifejezetten jó sajtója volt, A korabeli helyi lapok jelentős mértékben foglalkoztak a telepen történtekkel. Már ezek az információk sok ismeretet adnának egy teleptörténethez. Ebben szerepe lehetett az újságíró-szerkesztő Neményí Vilmosnak, aki tevékeny polgára volt az alakuló Szemeretelepnek. Még itt is lenne kutatnivaló, noha a ?Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében” című kiadvány sok mindent feltárt.
Varga István tanulmányára már utaltam. Ő sokat tud Szemeretelep történetéről. Saját kutatásai mellett ismeri a ma már legendás Szemeretelepi lokálpatrióta helytörténész írásait is, aki sajnos ma már csak munkássága emlékeivel van jelen. Többek között Vitéz Józsefné tájékoztatta Varga Istvánt a Kőbánya-Rákosmezei Takarékpénztár ?Az én házam, az én váram” c. kiadványáról, melynek tartalmával eddig még nem találkoztam. Semmilyen bibliográfia nem tartalmazza, Bibliográfiai adatként mindenképpen megbecsülendő.
Mondandóm és a Varga István tanulmányának szövege között átfedések is lehetnek. Idézem is helyenként a Szemeretelepi Baráti Kör egykori elnökének megállapításait. Ennek ismeretében még nagyobb kihívás számomra, hogy előadásom szövegében új dolgok is megjelenjenek. Fohászkodom is dióhoz, a történetírók múzsájához.
Amikor 1990. június 7-én 41 taggal, Pándi János, lokálpatrióta református tiszteletes elnökletével megalakult a Szemeretelepiek Baráti Köre, az előttük álló feladatok tervezése és megvalósítása mellett azt is tudta, hogy egy jeles elődszervezet utódjának is tekintheti magát. Tudatosan tekinteték feladatuknak, hogy minél többet megtudjanak Szemeretelep múltjáról, és arról a testületről is, mely Szemere Telepi Polgárok Testülete néven 1913. február 16-án alakult. Jól tudták, hogy a múlt feltárása a jelenhez való kötődés, a jó értelemben felfogott lokálpatriotizmust erősíti. Az előd szervezetről eddig is tudott az utód, ám a századik évforduló most arra is ösztökélte a tagságot, hogy legalább nagy vonalaiban felidézze a jeles előd megszületésének körülményeit, legfontosabb tevékenységük néhány mozzanatát. Csak néhány mozzanatát, hiszen munkásságuk bemutatása – beágyazva a Lőrinci történések folyamatába – egy nagyobb tanulmány anyagát is biztosítaná.
Megtisztelő felkérésüket köszönve, engedjék meg, hogy a megemlékezés első mozzanataként, röviden még a száz éves születésnapot megelőző időre is vessek egy pillantást.
A mai Szemeretelep területének múltja az Árpádok korába nyúlik vissza. Királyok adományozták kegyeltjeiknek a területet. Majd a török időkben a hódítók kincstári legelője volt. Később olyan ismert személyiségek birtokolták a területet, mint Vattay Pál, a Grassalkovichok, Mayerffy Xavér Ferenc, a Sinák. Igazgatta Vecsés és Kispest közigazgatása, míg 1910-ben megszületett Pestszentlőrinc község, melynek Szemeretelep is része lett. Lépjünk azonban néhány évtizeddel vissza a mesetermő Szemeretelepre,
A helyi mondavilág a későbbi Szemeretelep térségébe tette a betyárok látogatta ?Szalma csárda” történetét. A Kispest-Szent-Lőrinci Újság színes riportja 1905, szeptember 24-én a népi képzelettől sem mentes históriát kanyarít a múltba. A cikk címe: ?Zsiványjárás Szent Lőrincen”. Elbeszélte az öreg Schober, aki a ?Szalma csárda” bérlője volt. A csárda a Honvéd utca végében állt. A házat a Cséry uraságtól bérelte a kocsmáros. Csinált is reklámot csárdájának, mikor arról regélt, hogy ott mulatozott cimboráival Szűcs Sándor a Szabadka környéki betyár. Ott fogták el, és ítélték 9 év fegyházra. Jegyezzük meg, a magyar betyárvilág irodalma az említett névről nem tud, meg hogyan is keveredett volna ide Szabadka környékéről az említett betyár? A történet azonban jól hangzott, és innen már csak egy lépés volt, hogy a képzelet Rózsa Sándort is beültesse a csárdába.
Legjobb tudomásom szerint Rózsa Sándor, a 200 éve született betyárkirály valóban átutazott a mai Szemeretelep területen, de fogolyként 1857. szeptember 17-én a koraesti órákban. Szigorú felügyelet mellett, zárt vagonban, a legszigorúbb titoktartással szállították Budára, a katonai törvényszékre, tárgyalásra. És amikor szabad volt Rózsa Sándor, akkor igazi hazájában élt, Szeged környékén. Ennek ellenére lehetett és lehet is mesélgetni a ?betyárok csillagának” helyi megjelenésérői is. Meg is tette írásban is Csonka Mária tanuló, hiszen családjuk háza állítólag a ?Szalma csárda” épületéből alakult át. Így írt a családi emlékezet alapján: ?Azt regélik, hogy itt tanyázott Rózsa Sándor betyár.” Rózsa Sándor látogatása épp úgy mese, mint Mátyás vadászkastélya, vagy Karády Katalin lőrinci villája. A ?Szalma csárda” meglétéhez egyébként nem fér kétség, Egy 1890-ben készült katonai térkép jelölte.
Most már lépjünk a mesevilágból a valóságba. Lépjen színre a telep névadója Szemere Miklós, aki a XX. század legelején, Bécsből császári paranccsal kitiltva, hatalmas kártyanyereséggel — mellyel egy orosz-lengyel grófot, Potoczki Józsefet tett szegényebbé – megérkezett Pestre, és Pázmándy Dénestől, a kaszinóban meghallotta: eladó a hatalmas adóssággal küszködő Cséry Lajos birtoka Szent Lőrinc-pusztán 2 100 000 koronáért. Szemere kikocsizott Puszta Szent Lőrincre, megtetszett a vidék, üzletileg is fantáziát látott benne, a mesés kártyanyereségből pénze is volt — megvette. A mesélőkedv itt is megpezsdült. Arról beszélt a helyi emlékezet, hogy Szemere kártyán nyerte el Cséry birtokát. Cséry nem a kártyaasztalnál ment tönkre, ám ennek története messzire vezetne.
És most idézzük Kellér Andor: „Zöld gyep, zöld asztal” című könyvét: ?Szemere megvásárolta a birtokot (…) Amikor megkérdezték tőle, miért vásárolta meg a földet, így felelt. Azért, mert ez a birtok annál többet fog érni, minél kisebb lesz. Hogyan? Parcellázni fogom. Szemere előre látta, hogy a fejlődő Pest egyik fő vonala Szent Lőrinc irányába mutat.”
Szemerét megváltóként – Jókait idézve – az ?új földesúrként” köszöntötték Lőrincen. Először is 1903 tavaszára felépítette híres lövöldéjét. A helyi sajtó nem fukarkodik a dicsérő cikkekkel. ?A villamosvasút végállomásához közel, a történelmi nevezetességű Szarvas csárda mellett épült fel a lövölde. Ez a település fellendülését eredményezi. Lőrinc-puszta előtt szebb jövő reménye csillan.” A lövölde felépítése nem volt rossz befektetés. A Szemere-birtokon néhány hét alatt nagyobb volt az idegenforgalom, mint előtte tíz év alatt. A telekárak emelkedtek. Megindult a telkek vásárlása és a házak felépítése. Bővítették a helyi telefonhálózatot. A telekvásárlók között neves személyiségek is szerepeltek. ?Szent Lőrincen Szemere nemes nyomdokait követve főrangú uraink egyre másra vásárolják a nyaralókat, és az azoknak való telkeket.” Lehet, hogy a Kispest Szent-Lőrinci Újság zsurnalisztája kissé felturbózta a hírt, de az elvitathatatlan, a település fejlődése megindult, és ez Szemeretelepet is kedvezően érintette. Szemere, mint a nemzeti erő fejlesztéséért sokat tevő ember, őfelségétől ?a valóságos belső titkos tanácsos” címet kapta. Szemere nem is fukarkodott szép szavakkal, mikor a lövölde szerepéről nyilatkozott: ?A nemzetek függetlenségeinek legelső biztosítéka ma a pontos hadi céllövésben áll. A lövöldét építettem a magyar ifjúságnak, hogy tanulja megvédeni hazáját? Szemeretelep névadója hamarosan első személyiséggé lett településünkön, és a lövölde felépítését követő esztendőben már Szemeretelep fejlődését is befolyásolta a nem mindennapi személy jelenléte, hiszen a ceglédi vasútvonal melletti birtokrészéből, a mai Nyíregyháza utcáig parcelláztatott és néhány év alatt házak épültek, melyek később ?Ó-Szemeretelep” néven léptek be helyi históriánkba. Az sem volt mellékes, hogy Szemere Miklós, majd örököse Szemere István településünk első számú virilistáiként mennyi adót fizettek be a helyi kasszába, és ehhez vehetjük a területek ingyenes átadásait is.
Szemere sokszínű tehetséges ember volt. Diplomataként európai diplomáciai testületekben dolgozott. Sokat tett a magyar lóversenysport fejlődéséért, írókat pártfogolt, Ismeretes Adyhoz, Krúdyhoz, Bródyhoz fűződő viszonya. Krúdy tollán Alvinczi Eduárd alakjában szépirodalmi hőssé vált. Ő maga is profi tehetséggel forgatta a tollat. Röpiratai, emlékbeszédei irodalmunk részévé váltak. A híres Széchenyi-emlékbeszéd mondata: ?Nem boldog a magyar” a XIX. század végén szállóigévé vált. Szemere személyéről, munkásságáról könyvek, tanulmányok adnak számot.
Térjünk vissza azonban szorosabban vett témánkhoz. Ott találkozunk Varga István egy érdekes közlésével, melyet – mint már említettem – Vitéz Józsefné megbízható tájékoztatására alapozott.
Az idézet: ?A telep továbbfejlődését segítette elő a Kőbánya-Rákosmenti Takarékpénztár, amikor 1909 elején (…) felkínálta a Szolnoki vasútvonal mentén fekvő, általa megvásárolt, Szemere birtokból kihasított 100 holdas terület parcellázását, mely telkekre házak épülhetnek. A felmerült költségeket a vevők lakbér formájában fizethetik. 5-10 korona befizetéssel telekhez juthattak a vevők, és megrendelhették a ház építését. Kezdetben 15 házba költöztek be a tulajdonosok. Majd felépült újabb 103 ház, 40 házba be is költöztek. A takarékpénztár azonban tönkrement, így a szép terv kivitelezése megszakadt.”
Kissé előbbre tekintve a helyi történelembe, megjegyezhetjük, a lakók nélkül maradt házak adtak otthont a Trianon után menekülő családok egy részének
A közlésből kitűnik, Szemere egy egységben nagyobb területet is eladott. A Szemere birtokból kihasított területről hivatalos iratok is említést tesznek. A Vitéz Józsefnétől ismert kiadványt eddig nem ismerte helytörténetünk. Hollétéről sajnos ma sem tudunk. Hitelét erősítheti az a sajtóhír, melyet a Kispest Szent-Lőrinci Lapok tett közzé 1909. június 27-ei számában. ? Nagyon kedvező telekeladások Lőrincen. Az olcsó árak és a kedvező részletfizetési lehetőségek mellett a jó közlekedés is vonzó. A Nyugati pályaudvarról Puszta Szent Lőrinc Nyaraló állomásra 10 vonat érkezik. A Budapest Szent Lőrinc vicinális villamos 10 percenként közlekedik.”
Pillantsunk most bele még abba az évtizedbe, amely Szemere megjelenése és a Szemere Telepi Polgárok Testülete megalakulása közötti időre esett!
Az 1904 utáni első évtizedben ?Ó-Szemeretelep” első házai (mai helymeghatározásban a Vág utca, Kassa utca, Szurmay tábornok utca (volt Varga Katalin utca), szolnoki vasútvonal által határolt terület) lényegében pusztaságban épültek, így kívánnivaló bőven akadt. Az évtizedben felhalmozódó gondokat a Kispest Szent-Lőrinci Lapok kötötte csokorba: ?Kispesten is van egy Szemeréről elnevezett közterület, és ez zavart okozhat a postai szolgáltatásában. A telep megalapítójának, Balázs (Balás) Istvánnak és a Kőbányai Gazdasági Takarékpénztár fizetési zavarai miatt a részben már törlesztett házak meg mindig a Takarékpénztár nevén vannak”. Ha Balázs István tényleg a telep megalapítójának tekinthető, úgy személye több figyelmet érdemelne. Helyi sajtónk azonban nem foglalkozik személyével.
Térjünk is vissza a panaszokhoz. ?Világítás nincs az utakon. Csatornázás félben maradt. A telepen tátongó gödrök, sár, rendezetlen utcák, sokfele gaz. Rossz a közbiztonság. 100 gyereknek Kőbányára kell iskolába járni. A lakosság passzívan nézi ezeket a hiányosságokat,” Kérdezhetjük, miért nem Puszta Szent Lőrinc iskolája fogadja be a telepi tanköteleseket. Válasz: Lőrinc egyetlen iskolája épp úgy távol volt, és elképesztő zsúfoltsággal küszködött. Mindezeket ismerve érthető, hogy nagy várakozás előzte meg a Szemeretelepi Polgárok Testülete színrelépését.
Egyes források szerin Iskolaügyben is volt előrelépés a század első évtizedében. Az emlékezet szerint; „Szemeretelepen már 1908-ban bérelnek a Konrád utcai (később Horthy Miklós út, jelenleg Bajcsy-Zsilinszky u 69. szám alatti) épületben tantermet, majd 1910-től a József főherceg utcában (most József Attila u. 19. sz. 1 tantermet.”
Az állítást némileg megkérdőjelezi az, hogy 1909 nyarán közzétettek egy statisztikát a lőrinci iskolák létszámadatairól, ahol a Bókaytelep, Rendessytelep és Erzsébettelep adatai szerepelnek ~ Szemeretelep nem. Csak érdekességként: a három működő iskolában 695 tanulót tartottak nyílván. A helyi sajtóban a Szemeretelep iskoláiról nem olvashatunk. Legfeljebb arra gondolhatunk, hogy kísérleteztek iskola létesítésével, de tanító hiányában a béreit helyiségekben nem indulhatott meg a tanítás? És azt se feledjük, a Pestszentlőrinc című lap egyértelműen 1913 augusztusában lelkesedett a Szemeretelep iskolájának megszületése alkalmából.
Nehezen írtam le az 1908-as és 1910-es iskolaindítással kapcsolatos kételyeimet, hiszen azokat a dátumokat nagynevű helytörténészek tették közzé: Tekes Sándorné, Tomory Lajos, Kurdi Gyula, és ezt köztiszteletben álló kiadványokban írták le. Ezeket most nem sorolnám. Akár még igaz is lehetne, de akkor mit kezdjünk a későbbi nagyon biztosnak látszó adatokkal, melyek egyöntetűen más időpontot igazolnak
Az iskola megszületéséhez vezető utat Kurdi Gyula említett munkájában gazdagon dokumentálja. Ezek a dokumentumok is azt igazolják, hogy 1913 előtt nem volt iskolája Szemeretelepnek.
1909 tavaszán nyilvánosságot kapott egy olyan fővárosi elképzelés, amely magvaósulás esetén új helyzetet teremtett volna Szemeretelep életében is. Nem kisebb elképzeléssel kacérkodtak, mint azzal, hogy, Kispest – Puszta Szent Lőrinc – Péteri összevonásával rendezett tanácsú város alakuljon El is játszadoztak a gondolattal néhány évig, mire 1913-ban kijelentették. Nincs rá pénz.
Varga István arról is írt, hogy: „Érdekes színfoltja volt az itt élők önszerveződő kezdeményezéseként 1911. augusztus 12-én megalakult Szemeretelepi Torna Egyesület,” Örömmel közölhetem, az említett egyesület Alapszabálya a Fővárosi Levéltárban fennmaradt. Dátuma: 1912. január 21. Az alapszabályt 1943-ban módosították.
A vázolt gondolatok után nézzük, mikén alakult meg a Szemeretelepi Polgárok Testülete, miket tett első lendületében. Ám hamarosan szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy nem mindent tudunk tisztázni,
A testület története kissé rejtélyes. Megalakulásának helyszínét ismerjük. A Pestszentlőrinc című újság szerint a Szemeretelepen lévő ?Szigeti kávéházban” alapították meg a Szemeretelepi Polgárok Testületét. Az időpont is napra pontosan fennmaradt. A Budapest Főváros Levéltára is megőrizte az iratot ?Szemeretelepi Polgárok Testülete Alapszabálya”‘ címmel, és pontos dátummal: 1913. február. 16. A helyi sajtó is pontosan így tudósított, ám megszűnésének idejét nem ismerjük.
A helyi sajtó segítségével 1913 és 1918 között pontosan követni lehet a testület munkásságát, 1918-tól megszűnnek a hírek. Oka lehet az is, hogy 1918 végétől 1927-ig nem jelent meg szorosan vett helyi lapunk. 1922-től a Kispesten szerkesztett és kiadott Kispest Szentlőrinc adott ugyan – mérsékelt mennyiségben – lőrinci és Szemeretelepi híreket is. A Szemeretelepi Polgárok Testülete azonban már nem hallat magáról, holott Szemeretelepi hírek olvashatóak a lap oldalain. Miért? Munkásságukról már nem volt érdemi közlendő? Tevékenysége formálissá vált, elszürkült? Netán a helyi sajtóból sajnos csak felszínesen ismert Szemeretelepi Kertvárosi Közművelődési Egylet néven tevékenykedett tovább? Voltak-e tagok a későbbi Szemeretelepi Jó barátok Társasága soraiban, vagy az 1928-ban feltűnő Szemeretelepi Polgári Kör tagságában, mely a Pestszentlőrinci Polgári Kör mintájára létesülhetett?
Tehát a Szemeretelepi Polgárok Testülete után három Szemeretelepi egyesület, társaság, kör alakult, melyek akár lehettek a Szemeretelepi Polgári Testület jogutódai, vagy csak utódai is hasonló feladatokkal, célokkal, szellemiséggel. És mindössze 10 esztendőt világítottam át, mikor az említett utódszervekről írtam. És azt se feledjük, hogy 1927-ben Szemeretelepen Kultúrház Szövetkezet is alakult. Pezsgett az élet, a tenni akarás.
Találgatni lehet. Egy azonban több mint valószínű: a Szemeretelepi Polgárok Testülete szervezetként megszűnt. Ennek pontos megismerése szép feladat lehet a helyi kutatásnak. Kérdések bőven vannak. Egyszer még a válaszok is megszülethetnek.
Nézzük most azt az öt esztendőt, melyet pontosan ismerünk.
A Testület nagy lendülettel, okos és taktikus vezetőségválasztással kezdte munkáját. Idézem a Kispest Szentlőrinc Lapok 1913, február 23-i számából: ?A Pestszentlőrinchez tartozó Szemeretelepen – melyen jobbára fővárosi és állami tisztviselők laknak – február 16-án megalakult a Szemeretelepi Polgárok Testülete. Céljuk a közművelődés, a telep szépészeti, kulturális és népességi fejlődésének biztosítása. Konkrét célok: Villanyvilágítás, csatornázás, elemi iskola, őrszoba biztosítása, utcák kialakítása. A vezetés a következő személyekből állt Elnök: Rózsa Bertalan (írják Rózsainak is) tisztviselő. Alelnökök: Éles László és Schweigstil József tisztviselők. Titkár: Neményi Vilmos hírlapíró. A további tisztségeket is hivatalnokok, tisztviselők töltötték be.
Akcióba lépéssel egy pillanatig sem vártak. Tudták ugyanis,, hogy Lőrinc – Vecsés felé haladva – az Üllői út jobb oldalán lévő területeket dinamikusan fejleszti, a baloldalon lévőket kevesebb lendülettel. Márpedig Szemeretelep a baloldalon volt. Kérték a vallás és közoktatási minisztertől hogy már az 1913/14-es tanévre engedélyezze egy l tanerős, osztatlan iskola indulását a telepen. Épületet a Kőbányai Takarékpénztár díjtalanul bocsát rendelkezésre. A kérés indoka nyomós. A telep gyerekei Kőbányára utaznak, vagy a lőrinci iskolába gyalogolnak, ami 40-50 percet vesz igénybe. Már azok gyalogolhattak, akik a lőrinci központi, agyonzsúfolt iskolába befértek. Kérelmükkel megkeresték Pest vármegye törvényhatósági bizottságát, a megye királyi tanfelügyelőjét, Pestszentlőrinc képviselőtestületét, és Förster Aurélt, a terület országgyűlési képviselőjét, hogy feliratban támogassák a miniszternél a telepiek kérését. A támogatók megkereséséből látszott, a testület vezetői nem voltak amatőrök.
Ugyancsak március hónapban a helyiek közlekedési nehézségeinek enyhítését is kérték. A MÁV sűrítse járatait, és a vonatok álljanak meg a Lőrinci Kavicsbánya megállóban. Arról a megállóról volt szó, mely később a ?Szemeretelepi megálló” nevet vette fel.
Jól tudta a Testület, hogy a MÁV-nál elérhető eredmények csak részmegoldást jelenthettek. A figyelmet a villamos vonal továbbépítésére kell fordítani.
Miben lehetett reménykedni. Az úgynevezett Köhler tervben. Köhler János budapesti gépgyáros vállalta volna, hogy egy éven belül villamos árammal látja el Pestszentlőrincet, és annak során, viszonylag rövid idő múlva Szemeretelepnek is jutott volna az áramból. A hálózat kiépítése a telepen 1925 tavaszán kezdődött. Ekkor kezdődtek a munkák Erzsébettelepen is nagy összegek felhasználásával. A sajtó l milliárd koronáról írt. A villamosítás folyamata hosszabb időt vett igénybe Szemeretelepen. Még 1930-ban is dolgoztak a kiépítésén. Köhler a villamos vonal továbbépítéséről is tárgyalt a község vezetésével. 1913. április 3-án a Budapest-Szentiőrinci Villamos Vasút vonalának meghosszabbítását célzó közigazgatási bejárás megtörtént. A tervek szerint a végállomást kivinnék az Üllői úti temetőig. Mit kért a Testület? A tervezethez képest egy kilométeres meghosszabbítást, és akkor Szemeretelep közlekedési gondja is megoldódik, vagy azt, hogy a temetőtől egy szárnyvonalat építsenek ki a telepre. Tudjuk, ilyen szárnyvonal nem épült meg. Szemeretelep villamosközlekedése 1929-re oldódott meg, amikor a vonalat a vecsési határig, a mai Béke térig építették ki. A vonal kiépítéséhez Szemere István 300 000 pengővel és ingyen területekkel járult hozzá. Igaz ezzel a parcellázandó földjeinek értéke is jelentősen emelkedett.
A közlekedés kérdése még függőben volt, de az iskolakérés eredményes volt. A „Szemeretelep iskolája” című cikk már augusztusban közölte ?A szervezést Farkas Gyula iskolaigazgató már befejezte. A tanító, Kuhár Ernő már szeptember 4-en kiköltözik a telepre. Az épületet Balázs Imre adta bérbe, az átalakítást a község végezte.” Az iskolát Neményi Vilmos ünnepi beszédével ?szeptember 21-én fel is avatták”. Ezzel miként a helyi sajtó írta: ?örömünnep köszöntött a telepre, hiszen az iskola hiánya égő seb volt a telep életében”,
Ez az iskola 1927-ig látta el feladatát. Akkor a Klebelsberg Kunó-féle iskolaépítési program keretében Szemeretelepen is építettek egy iskolát. Kijelölték a felvételi körzetét. Az iskolát és a telep kápolnáját Nagyboldogasszony napján szentelték fel. Tervezte Sárkány István, kivitelezte Uhrinyi Kovács János. A statisztika 122 beírt tanulót tartott nyilván.
A Testület 1913 őszén már elhatározta, bérleményként hivatalos helyiséget szerez a Győrffy-féle házban. Tervük sikerült. A jelenlévők között talán van valaki, aki tudja, hol volt a Győrffy-ház.
Az akcióra kész tagság tudta, munkájuk támogatására díszelnököket, tiszteletbeli tagokat kell választani a telephez is kapcsolható legtekintélyesebb polgárok soraiból. Meg is hívták a kiszemelt személyiségeket a testület házavatójára.
Nem akármilyen neveket kértek fel díszelnököknek és tiszteletbeli tagoknak.
Íme, a névsor: Először nézzük a két díszelnököt! Szemere Miklós földbirtokosról már esett szó, különben is ismert személyiség. Förster Aurél a Szemeretelepnek is országgyűlési képviselője volt. Ezen túl Pest vármegye közéletében is tekintélyes szerepet töltött be. A tiszteletbeli tagok testületét sem akárkik alkották. Némethy Jenő Pest megye főszolgabírója volt, Kopa Károly ugyanabban a megyében szolgabíró. Lippmann Lajos nyugalmazott ezredes, lőrinci bíró. Mintha sejtették volna, hogy Lippmannt még azon esztendő őszén megyebizottsági taggá választják. Kuszenda Lajos főjegyző mindenható úr volt Pestszentlőrincen, így Szemeretelepen is, Linczinger Tamás, ipartestületi elnök volt, és e tisztsége mellett községi törvénybírónak is megválasztották. A díszoklevelek átadásán felkértek közül kevesen jelentek meg. Az ő számukra az okleveleket tisztelgő küldöttségek kézbesítették. A házavatóra az illusztris urak közül csak kevesen jelentek meg. Kuszenda tudta mi a tisztesség. A házavatón megjelent még Farkas Pál törvénybíró, rövid ideig községi bíró, ipartestületi vezető, dr. Dóra József községi orvos, Kuhár Ernő, az első tanító és Eless László elnök, valamint a titkár, Neménnyi Vilmos.
A Szemeretelepi Polgárok Testülete szabályosan élte szervezeti életét. 1914. január 25-én megtartották évi közgyűlésüket. A tagság elismerte az éves munkát, és új tisztikart is választott. Eless László utóda az elnöki székben Bauer Sándor lett. Alelnök Ballá Mihály. Titkár Kuhár Ernő. Jegyző Nagy Béla. Pénztárnok Molnár Miksa. (A nevet írják Miklósnak is.) Az 1914-ben megválasztott testületben viszonylag hamar változás is történt. Az említett tagok közül Kuhár Ernő Pestszentlőrinc posztumusz díszpolgára lett. Bauer Sándor a húszas években a Szemeretelepi Jóbarátok Asztaltársasága elnöke volt. Ballá Mihály Lőrinc egyik legismertebb közéleti személyisége, bírója volt. Molnár Miksa pénztárnoki tisztségét még 1918-ban is viselte.
A Szemeretelepi Polgárok Testülete elhatározta, harangot szerez a telepnek. Rózsa Bertalan 1915 márciusában meg is rendezte azt a teadélutánt, melynek bevétele a harang beszerzését segítette. Céljukat hamarosan elérték. Április végén már így írhatott a helyi újság: ?Harangavatás a pestszentlőrinci Szemeretelepen. A harangláb felállításáért sokat tett a Szemeretelepi Polgárok Testülete, Mógor Lajos elnök és Molnár Mihály egyesületi pénztáros és Rózsa Bertalan fővárosi tisztviselő. A harangot – felírása szerint – a világháború emlékére állították, és Magyarország védőasszonyának ajánlották. A haranglábat magas talapzatra helyezték el. Az avatást színi előadás követte.
És ha már volt színjátszó csoport, akkor szolgálja az olvasáskultúrát is. Ismét egy újsághír: „A Szemeretelepi Polgárok Testülete az állami iskola termében, a könyvtár javára előadást szervezett. A Rózsa Bertalan család ismét aktív közreműködő volt.
Az utolsó konkrét hírünk 1918 márciusából való:
A Szemeretelepi Polgárok Testülete megtartotta évi rendes közgyűlését. Megemlékeztek a telep két hősi halottjáról: Schwarcz Lajosról és Dobozi Imréről. Megválasztották a Testület vezérkarát. Elnök lett Mógor Lajos. Alelnökök: Nagy István, Mihálszkí Antal. Titkár Lenhardt János. Jegyző Teleki István. Pénztáros Molnár Miksa, Ellenőr Zapp Aladár. Számvizsgáló Zapp Károly. Gazdák: Rózsa Bertalan és Hatfaludi Lajos Pincegazda Ballá Mihály. A vezetőséget 16 válaszmányi tag és póttag támogatta.
Látjuk, új nevek is megjelentek a vezetésben.
Úgy hiszem, elfogadható jegyzékem van Pestszentlőrinc életében jelentős szerepet betöltő emberekről, az itteni nevekről azonban elég kevés feljegyezni valóm akadt. Ballá Mihály és Rózsa Bertalan ismertek. A többiek kevésbé. Legfeljebb az szerepel róluk, hogy az említett testületben dolgoztak.
A Szemeretelepi Polgárok Testülete rangos része Szemeretelep történetének. Megérdemelnék, hogy tevékenységüket tovább kutassák, írásos források vannak, személyes tanúkat azonban már nehéz találni.
Szemeretelep is megérdemelné, hogy megírják történetét. Már vannak példák. Pestszentlőrinc helytörténete nem szegény. Az átfogó nagyobb munkák mellett – tudva, hogy otthonunk lakótelepekre épült város – megírták-megírtuk a Bókaytelep, Államitelep, Havannatelep, Szent Lőrinc-lakótelep, Ganztelep – Ganzkertváros történetét. Ehhez a sorhoz csatlakozhatna Szemeretelep is. A munkát az eddigi kutatások is támogatnák, hiszen a ?Pestszentlőrinc évszázada a helyi sajtó tükrében? című kiadvány 50-60 helyen utal telepi történésekre. Ott van Pándi János hatalmas, csupán gépiratban lévő munkája, Kurdi Gyula és Varga István tanulmányai, a Tomori emlékkönyv, hogy csak a legismertebbeket említsem. Természetesen tudni kell, van-e rá igény, kapható-e támogatás megjelentetéséhez.
Figyelmüket és türelmüket megköszönöm. Remélem sikerült néhány információt megosztani a jelenlevőkkel, és termékeny beszélgetést is indíthat.
Téglás Tivadar