Gömöri Hírlapnak írt beszámolót Sebők Valéria Erdély csodálatos tájairól.
(beszámoló a SZMPSZ tanulmányútjáról egy résztvevő szemével)
Július 5. és 11. között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Rimaszombati Regionális Irodája és Területi Választmánya szervezésében erdélyi körúton vettem részt.
A 42 fős csapat pedagógusokból, illetve családtagjaikból, barátokból és ismerősökből tevődött össze. A TV anyagi támogatásban is részesítette a SZMPSZ-tag pedagógusokat.
A több hónapos előkészítő, szervezőmunka, melynek oroszlánrészét Ádám Zita vette vállaira, meghozta gyümölcsét: gazdag, tartalmas program állt össze. Útikalauzunk Varga Sándor egri tanár volt, aki szintén szerelmese, de egyben nagy ismerője is Erdélynek. Évente többször is felkeresi Erdély egy-egy szegletét. Mindjárt első, bemutatkozó megszólalása mérvadó volt: a program több mint kétezer kilométeres útjáról találóan jegyezte meg, hogy ennek a kirándulásnak azt a címet is adhatnánk: Képeslapok Erdélyből. Az út során egy-egy tájegység szakavatott ismertetéséhez mindig hozzáfűzte, hogy ott egy-egy hetet is el lehet tölteni, s részletesen ismerkedni pl.: Alsócsíkkal, a Gyímesekkel vagy a Nyárád mentével, annak természeti szépségeivel, épített kultúrájával, hagyományaival, s beszélgetni az ott élő magyar emberekkel. Utunk során konstatáltuk is, hogy mennyire igaza van. De igaza volt a szervezőnek is, mert a meghirdetett program a Partium, Erdély és a Székelyföld átfogó keresztmetszetét ígérte, s ezt maradéktalanul be is váltotta.
A sok-sok élmény közül egy-egy villanással, képeslapszerűen idézzük a legmaradandóbbakat.
Két államhatárt átlépve már Romániában voltunk, de még mindig magyar földön ( az út során többször is szidtuk Trianont).
Első megállónk a Király-hágó, esőben is szép volt. Körösfőn a református templom fakazettáit csodáltuk meg, s ha már felfelé esett tekintetünk, a toronyba is felmásztunk.
Megérte a kilátás! Gyulafehérvárott a székesegyházat tekintettük meg, kegyelettel állva meg Hunyadi János és fia László szarkofágjánál. Szállásunk a dévai vár tövében, a Szent Ferenc Kollégiumban volt.
A várba restaurálás miatt nem mehettünk. Másnap reggel átadtuk jótékonysági adományainkat Böjthe Csaba atya védenceinek. Vajdahunyad történelmi várában III. Károly korának a testőri mundérjában parádéztak a várőrök.
Uniós pénzekből lassan teljesen felújítják a magyar történelem e jelentős várát, helyi idegenvezetőnk is nagyszerű volt. Hát ha még a vár tövébe épített, mára funkcióját is vesztett, förtelmes ipari monstrum eltűnhetne.
Ezután Nagyszeben csodálatosan felújított belvárosában gyönyörködtünk. (meglátszik, hogy 2007?ben az Európai Unió fővárosa volt)
A szászok legnagyobb városa, Brassó volt a következő úticél. A város leghíresebb nevezetességét, a Fekete templomot csak kívülről tekinthettük meg. Vacsoránk és szállásunk a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Kollégiumban volt.
A szerdai nap programja nagyon gazdag volt. Alkalmunk nyílt két erődtemplom összehasonlítására: az ilyefalvi magyar és a prázsmári szász erődtemplomokéra, melyek azonban egyaránt a portyázó törökök elől védték a lakosságot.
A világörökséghez tartozó gelencei római katolikus templom egyszerűen lenyűgöző. Köböl Gyulának, Péterfala polgármesterének jóvoltából pedig kellemes meglepetésben is részesültünk: Both László gelencei fafaragó mester vendégelt meg bennünket. Péterfalának már több ereklyét is faragott a mester. Mivel az eső megzavarta a szabadtéri vendéglátást, a finom pálinka és a pánkó ( pampuska) fogyasztását, hatalmas műhelyébe invitált, s csak ámultunk, ahogy a készülő székelykapukra könnyű kézzel rajzolta, majd faragta az eredeti motívumokat. Szintén polgármester úr ismeretstégének köszönhetően került a programba a csernáti skanzen megtekintése.
Kézdivásárhely udvartereinek szemrevételezése után Gábor Áron szobránál dalok éneklésével is leróttuk kegyeletünket.
A Szent Anna tóban ezúttal senki sem fürdött meg, s Tusnádfürdőn is csak rövid sétát tettünk az esőben. Két nap Csíkszeredán volt remek szállásunk. Nagyon jó ötlet volt a 4. nap programjának felcserélése: reggel indultunk a Gyímesekbe, s a jó idő egész nap kitartott. Megnéztük a csíkrákosi torony külső freskóit, pihenőt tartottunk a Gyímes-hágón.
Az angol pázsitot felülmúló gyímesi kaszálók üdesége mindenkit elbűvölt, ugyanúgy mint a Rákóczi-vár romjai, az ezeréves határ, a MÁV utolsó indóállomásában a csángó múzeumvezető ízes beszéde. Délután a csíkszeredai városházán dolgozó ismerőseink révén (Csíkszereda ugyanúgy testvérvárosa Tiszaújvárosnak mint Rimaszombat) kedvezményesen nézhettük meg a Mikó -vár állandó néprajzi és időszaki képzőművészeti kiállítását is. Felemelő élményt jelentett a csíksomlyói kegytemplom megtekintése és zarándokutunk a szent hegyre, a ?Nyeregbe?.
A pénteki nap is sok látni- és csodálnivalót tartogatott: a mádéfalvi székely emlékmű, a csíkdánfalvi kerámia ís szövőműhely, a Gyilkos-tó, séta és vásárlás a Békás-szorosban, pihenő a Pongrácz-tetőn, utolsó pillantások a Hargitára, átkelés a Bucsinon s a parajdi sóbánya. Utolsó két nap szállásunk is Parajdon volt.
A szombati napon szász és magyar területeken jártunk. Az 1848-49-es szabadságharc, Petőfi, Bem apó és a hős honvédek emlékének adóztunk Segesvár, a segesvári ütközet, a héjjasfalvi és fehéregyházi csatatereink és emlékhelyeink megtekintésével.
Székelyudvarhely főterén a magyar történelmi szoborparkot vettük szemügyre. Szováta főutcáján a Medve-tóig sétáltunk.
A tanulmányút utolsó napjának állomásai:
Torockó és a legendás Székelykő, pillantás a Tordai-hasadékra
Kolozsvár ( Szent Mihály Székesegyház ? Mátyás király szobra restaurálás miatt nem látható, Mátyás ís Bocskai szülőháza, Farkas utcai református templom, Bánffi-palota)
Nagyvárad ( Szent László Székesegyház, Kanonok-sor)
Utunk ideje alatt mindenütt bőséggel meríthettünk a kulináris élvezetek tárházából is. A helybeliek minden alkalommal bőséges villásreggelivel, vacsorára pedig a sokszínű erdélyi konyha egy-egy remekével kedveskedtek.
Szerencsés visszaérkezésünk már a hétfői napba nyúlt.
Engem Erdély újból elvarázsolt. Elbűvölt a táj sokszínűsége, változatossága, történelmi és kulturális múltja, emlékei, hagyományai, jelene és emberei .
Köszönet és hála Ádám Zitának a szervezés mindenre kiterjedő figyelméért.
Remélem, hogy az út fáradalmait és nehézségeit kipihenve, mindenkiben a szép és feledhetetlen emlékek maradnak meg, mert Erdély mindenki szívének csücskébe belelopta magát.