Archív
Köszöntésre készültünk, Búcsúzni kényszerülünk.
Szomorú hírt kaptunk. 2010.szeptember 22-én késő délután örökre eltávozott közülünk Kisgyörgy Jánosné, Ida. Hosszú idő óta küzdött az Őt megtámadó kórral. Az orvosok mindent elkövettek, hogy segítsék a betegségét legyőzni. Úgy látszott, hogy ez sikerül, de csak ideig óráig volt javulás.
Nagy örömünkre szolgált, hogy június 10-én Baráti Körünk megalakulásának 20. évfordulóján több mint egy éves kényszerkihagyás után megjelent közöttünk, mindannyian örültünk jelenlétének. Örömmel újságolta, hogy gyógyulás útján van, már csak ellenőrzésre kell időközönként a kórházba mennie. Remélte, hogy újból közöttünk lehet és egy egy összejövetelünkön, kirándulásunkon jó kedvre, nótázásra fog deríteni mindnyájunkat . Mi is ezt reméltük, hiszen Ő volt a mi nótafánk, áradt belőle a magyar nóta, a jókedv. Nem sejtettük, hogy ez a június 10-i találkozó az utolsó volt. Tagjaink sokszor keresték telefonon, álladó kapcsolatban voltunk Vele.
Most mégis búcsúzni kényszerülünk. Elnémult örökre, magával vitte a dalokat, szegényebbek lettünk.
Pedig mi arra készültünk, hogy születésnapján októberben a kerek évfordulón köszöntjük. A sors másként rendelkezett, a súlyos betegség legyőzte élni akarását .
Drága Ida kis közösségünk együtt gyászol szeretteiddel. Amíg élünk emlékezni fogunk Rád . Nyugodj békében. Szemeretelepiek Baráti Köre
Értesítjük Baráti Körünk tagjait, hogy Kisgyörgy Jánosné, Ida
temetése 2010, október 8 -án (péntek) 11 órakor az
Árpádházi Szent Margit Plébánián. (XVIII.ker.Fogaras u.16)
Hamvait a templom urnatemetőjébe a református egyház szertartása szerint helyezik örök nyugalomra.
Kérjük, hogy kegyeletünket egy szál virággal fejezzük ki.
Baráti Körünk legközelebbi összejövetele október 19-én 16.30-kor lesz a szokott helyen. (Pitagorasz Általános iskola ebédlője).
Ismét Rimaszombatban.
Kedves invitálásnak tettünk eleget, amikor 2010.április 24-én részt vettük a Rimaszombatban megrendezésre kerülő XIX. Tompa Mihály Országos Vers és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok Versenyének záró napján.
Ezen kulturális seregszemlének résztvevői az összes magyar tannyelvű alap és közép fokú tanintézetekből kerülnek ki. A legjobbak kiválasztása helyi, járási elődöntőkön történik. Célja ennek a kulturális seregszemlének elsősorban a magyar anyanyelv ápolása, Tompa Mihály emlékének őrzése. Egy kiadványban olvastam az alábbi sorokat. ?Gyönyörű hazával áldott meg minket a sors? Ide születtünk, itt szóltak hozzánk először anyanyelvünkön, és ennek köszönhetően értjük meg Tompa Mihály, Petőfi, Ady, Kazinczy varázslatos üzeneteit az utókor felé. Alkalmazkodunk, de szívünkben magyarként éljük meg mindennapjainkat, hozzuk meg döntéseinket.? Ennél szebben nem lehet összefoglalni ennek a nagy tömegeket megmozgató rendezvénynek célját.
Külön a kicsiknek a kiskamaszoknak I-III. kategóriában a versé, ugyancsak I-III kategóriában a prózáé a főszerep.
A IV. kategóriákban már a nagyok a szereplők. A versenyzők prózamondásban és vers előadásban mérik össze tudásukat. Itt még felkészítő tanár segíti, egyengeti tanítványát.
Az V. kategória szépsége az önállóságban rejlik. Nincs felkészítő pedagógus. Itt már valóban úgy és azt kell teljesíteni ahogy és amit tud, önerőből, tehetségből, tapasztalatból.
A VI. kategória adja meg a módját a fesztiválnak. Legyen robbanás erejű a start. Nem sablonos beszédek és a sablonos műsorok voltak, hanem zene , zene. Ez a megzenésített versek seregszemléje volt. Úgy is mondható hogy az ?örömzenélésé?. Az előadott megzenésített versek a magyar líra egy-egy gyöngyszemei, Tompa, Radnóti versei.
A VII. kategória ez a színészpalánták versenye volt. Hat csapat mutatta be tudását, villantott fel tehetségeket.
A díjkiosztó gálán tapasztaltuk, hogy a szervezőknek, rendezőknek célja az volt, hogy minél több résztvevőt jutalmazzanak. Így került sor minden kategóriában arany, ezüst, bronz fokozat kiadására. Élmény a versengőknek, élmény a felkészítő tanárnak, és büszkeség a szülőnek. De rendkívül nagy jelentősége van a jó kollektíva alakításában. A nyelv őrzésében, a hovatartozás erősítésében.
A Csemadok szervezetei, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége missziós feladatot végeznek a Szlovákiában élő magyarság tudatának megtartásában.
Ez Rimaszombat szelleme, Tompa Mihály öröksége.
Valéria asszony segítségével találkoztunk a rimaszombati Tompa Mihály Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatójával s rövid látogatást tettünk az intézményben is.
Az iskola a múltszázad első évtizedében épült. Kívülről nézve bizony ráférne egy nagyfokú felújítás, ajtó-, ablakcsere. Belül azonban minden tekintetben szolgálni tudja a tudás alapjainak, a magyar nyelv tanításának feltételeit.
Mielőtt kicsit körbe járnánk az iskolát, idézem krédójukat: ?Álmaink, gondolataink, tudatalattink magyarul szólít és így természetes. Mint ahogy természetes az is, hogy az iskolaérett magyar gyermek a betűk birodalmába , az ismeretek kalandjaiba magyar nyelven tekintsen be. Így lesz teljes, egészséges tudatú, más kultúrát is könnyen befogadó ember?Mi nem reklámozunk, nem toborzunk, csak csendben, méltósággal bemutatkozunk. Tartozz közénk, 
ha lelked magyar, ismerj meg bennünket, ha érdekel küldetésünk, légy barátunk és eszmei támogatónk, ha úgy gondolod, hogy amit nyújtani tudunk az érték, megbecsülés és emberség ? mi szeretettel várunk mindenkit.” Azt gondolom, ennél szebben és alázattal nem lehet összefoglalni az iskola küldetését.
A találkozásnak célja volt, hogy legyen kapcsolatfelvétel a két iskola között. Az iskola igazgatója Dr. Orosz István tájékoztatójában elmondotta, hogy két épületben folyik az oktatás és jelenleg 540 tanulójuk van. Nemcsak a városból, de a vonzáskörzetből is járnak be gyerekek. Megjegyezte, hogy közel 100 magyar gyermeket szüleik a szlovák iskolába járatnak, ennek elsősorban a továbbtanulási lehetőség könnyebbsége a legfőbb oka. Nemzetközi kapcsolatuk azt hiszem irigylésre méltó. Az angol és német nyelv tanítása lehetővé teszi, hogy egy-egy csoport több hetes kurzusban tanuljon külföldön. Kiépített kapcsolatuk van Finnországgal. Megtekintettük a nyelvi, valamint a számítástechnikai laboratóriumot. Az osztályok felszereltsége kifogástalan. Nagyon sok a tanulást segítő segédeszköz. A modern technika segíti a tanítást és a tanulást . Megjegyzem, hogy az iskola tanulói közül többen nyertek el helyezéseket a most folyó versenyen is Mint kívülálló csak azt tudom mondani, hogy ha létrejön egy együttműködés, abból a Pitagórász iskola csak profitálhat.
Alig fejeztük be látogatásunkat az iskolában, máris buszra szálltunk és Hanvára utaztunk, hogy lerójuk tiszteletünket a nemes versengés névadója Tompa Mihály síremléke előtt.
Hanva 700 lakosú település. Református temploma 1830- ban épült. A templom kertjében van a költő, lelkész Tompa Mihály nagy szeretettel gondozott síremléke. Az obeliszken Arany János verse olvasható. A sírkertben került felállításra Igó Aladár fafaragó művész alkotása, melyet a költő halálának 140. évfordulójára emeltek.
A templom előtt Nagy Ákos Róbert református esperes köszöntötte csoportunkat és emlékezett meg Tompa Mihályról, arról a meg nem alkuvó emberről, aki a szabadságharc leverése után a Bach- korszak megtorló szakaszában verseivel hitet és reményt adott a csüggedőknek. Elhelyeztük másokkal együtt a megemlékezés koszorúját, majd meghallgattuk Zsapka Zsolt és Madarász András megzenésített előadásában a költő ?A gólyához? 
című versét. Esperes úr bemutatta templomukat, elmondta történetét. Három kiemelkedő lelkésze volt a gyülekezetnek. Beregszászi István a gályarabságot szenvedett prédikátor megjárta Baccarit és Nápolyt majd 1674-1676 között szolgált Hanván.
Tompa Mihály a költő- prédikátor 1852-1868 között volt pásztora a gyülekezetnek.
Szakáll József esperes- lelkész 1941-1976 között hirdette az igét. 1945 után a kegyetlen kassai program, mely a felvidéki magyarságot kollektív bűnösséggel sújtotta, a tiszteletest 4 évi börtönre ítélte, mert az 1938-as visszacsatoláskor köszöntötte a bevonuló magyar katonai egységet. Látogatásunk Igó Aladár népművésznél folytatódott A sokolda-lú művész nemcsak a fafaragásnak, de az ecsetnek is mestere. Munkáiból fantasztikusan szép kiállítást lehetne összeállítani. De nem csak munkáival nyűgözi le az embert. A palócföld ízes beszédével, gazdag szókincsével ajándékozott meg bennünket. Kár, hogy rövid időt tölthettünk a művésszel és munkáival.
Máris folytattuk utunkat, melynek Nemesradnót volt a következő állomása. A polgármesteri hivatal előtt kialakított kis téren Tóth Elemér polgármester köszöntött bennünket. Mit is kell tudni erről a 640 lakost 
számláló településről? Itt született 1850-ben Pósa Lajos újságíró a magyar gyermek-irodalom és újság megteremtője, szegedi évei alatt Dankó Pista 
nótáinak szövegírója. Róla Pósa Dénes a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének elnöke beszélt. Tóth Elemér Radnóti Miklósnak a faluhoz való kötődéséről beszélt. Radnóti nagyapja Glatter Jakab itt élt, a költő édesapja itt született és a költő felvett nevével kötődik ehhez a kis településhez. A költő szobrát 2006 május 21-én avatták fel, melyet Győrfy Lajos szobrászművész és Varga Imre bronzöntő alkotott. A szobornál a velünk utazó két művész Radnóti Miklós ?Majális? című versét adta elő, melyet Zsapka Attila zenésített meg.
Meghatottság nélkül nem lehet emlékezni erre a kis közösségre, akik ilyen szeretettel ápolják a magyar líra XX. századi tragikus sorsú költőjének emlékét.
Most már igyekeztünk vissza Rimaszombatba, mert kezdődött a díjkiosztó gála. Még maradt idő egy kis beszélgetésre .
Gyorsan elrepült ez a néhány hasznosan eltöltött óra, a rövid de sűrű 
gömöri kirándulás látottaival gazdagodtunk. Köszönjük Sebők Valériának figyelmességét, segítségét , köszönjük, hogy betekintést adott Gömörország magyarságát , kultúráját néphagyományait őrző munkájukba. Csak úgy búcsúzhatunk : folytatás következik.
Élményekbe gazdagon, kissé fáradtan indultunk haza. Herczeg Béláné a Pitagórász Iskola igazgatója, Ivády Pál a Szemertelepiek Baráti Körének elnöke. Kiss László a Szemeretelepi református gyülekezet lelkésze, Baráti Körünk alelnöke és e sorok írója
Varga István.
——————————————————————————————————————
Már több mint 20 esztendeje, hogy Baráti Körünk a maga által megfogalmazott alapszabály szerint tevékenykedik. Mindannyiunk számára fontos, hogy tiszteljük, becsüljük, segítsük egymást, legyünk toleránsak és megértők. Számunkra fontos, hogy szívesen tegyünk ?erőnkhöz mérten- szűkebb pátriánkért Szemeretelepért.
Szervezeti életünk alapja a rendszeres találkozás, ezt programunkban rögzítjük, és ez határozza meg ténykedésünket. Programunkban szerepel, hogy bővítjük ismeretünket ezt részben külső előadók segítik, részben tagjaink számolnak be ténykedésükről, és segítik tanulási lehetőségeinket, példa volt erre amikor a számítógép alap fogalmával ismertetett meg bennünket Ivády Pál elnökünk.
2008-as esztendő eddig igen mozgalmas volt. Úti beszámolókat, irodalmi előadást hallgattunk. Buczkó Imre beszélt munkájáról, nem csak bemutatta könyvét, de előadásával felkeltette iránta érdeklődésünket, nem csak beszélt a festészetről, de bemutatta képeit.
Programunkban szerepel a közeli és távoli tájak, városok felkeresése. Felkerestük Zsámbékot: megtekintettük a romjaiban is monumentális templomot és látogatás közben szakszerű előadást hallgattunk a műemlékről. Felkerestük az egyedül álló lámpa múzeumot.
Jártunk Tatán, a vizek városában. Megtekintettük Tatabánya felett a millenniumi Turul emlékművet. Varga István