Örökre távozott.
Szomorú hírt kaptunk. Baráti Körünk egyik alapító tagja Vitéz Józsefné (szül.
Böckl Mária) akit mi mindig szeretetből Manci néninek szólítottunk 2012. július 31-én életének 94. évében örökre eltávozott közülünk.
Élő krónikása és hűséges lakója volt Szemeretelepnek, Ő nagyon büszke volt erre, mert itt élt mindig. Együtt nőtt a teleppel, itt gyerekeskedett, itt járt iskolába, elsők között lépte át az 1927-ben felavatott Állami Elemi Iskola küszöbét, amit mi ma is, ?a Bajcsynak? hívunk. Együtt élt a teleppel, látta annak fejlődését. Élő lexikon volt. Hűséges társa volt férjének, ápolta emlékét, az utolsó koronaőrnek, Jóska bácsinak.
Közösségi ember volt. Sokszor beszélt és írásba is foglalta Szemeretelep életét. Amíg ereje engedte egyetlen összejövetelt sem hagyott ki. Egy-egy összejövetelen ha a telepről beszéltünk azonnal szót kért, kiegészített, javított, pontosított. Évzáró összejöveteleinken mindig meglepett bennünket a finom krumplis pogácsával.
Utoljára múlt év novemberében volt közöttünk, sajnos elhatalmasodott betegsége miatt később már nem tudott eljönni .
A Teremtő által megszabott idő lejárt. Csendben távozott. Beírta nevét a telep történetébe és ránk hagyta azt. Ha egyszer valaki megírja Szemertelep történetét forrásmunkaként használhatja.
Búcsúzunk Manci nénitől. Emlékét amíg élünk, amíg tevékenykedik a Baráti Kör, megőrizzük.
Családja fájdalmában osztozunk.
Drága Manci néni nyugodj békében.
Búcsúzik Tőled a Szemeretelepiek Baráti Köre.
Búcsúzuk barátunktól Póda Sándortól.
A hír váratlanul érkezett: eltávozott közülünk egy csendes, mindig mosolygós segítőkész barát Póda Sanyi. Hosszú éveken keresztül aktívan vett részt Baráti Körünk életében. Mindig kész volt segíteni nála természetes volt a segítség. Ez életelemévé vált. Nagyszerűen tudott tartós kapcsolatot teremteni, erre legjobb bizonyíték, hogy első Kárpátaljai utunk során szállásadójukkal -az ott élő- Póda családdal, kapcsolatuk fenn maradt. De el lehet mondani, hogy amikor Rimaszombatban voltunk, ott sem csak turista volt, ott is kiépített kapcsolatot. Ennek mélyebb tartalmát akkor ismertem meg amikor elmesélte azt a traumát amit gyermekként megélt: az 1945. évi Benes dekrétum következtében szülőföldjéről kitelepítették. Nem gyűlölködött de nem feledett. Mind ezek ellenére, talán ezért is Sándor szerette az embereket, szerette a közösséget.
Volt egy gyenge szál is ami közel hozott bennünket egymáshoz. Műszaki képzettségét a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban szerezte 1957-ben, ott ahol én is tanonckodtam, akkor azt mégPosta Műszerész Tanonciskolának hívták, ennek lett jogutódja a Puskás.
Maradandó emlék egy évvégi összejövetel, amikor szerényen letette az asztalra a ?hangulat javítót?
Csendesen de határozottan mondott véleményt. Mindig mindenkor számíthattunk rá. Tudtuk, hogy beteg, de harcolt a betegségével az életéért. A betegség sajnos legyőzte. Csendesen csukta be az élet kapuját.
A Teremtő 74 esztendőt engedélyezett számára. Jól sáfárkodott a kapott évekkel, szép családi életet élt. Eltávozása nagy űrt hagyott maga után, mind szerettei körében, mind a református gyülekezetben. Lelkes segítője volt az új templom építésének, hasznos tagja volt Baráti Körünknek is.
Megrendülten búcsúztunk Tőle 2012. július 27-én.
Kedves Sándor! Amíg élünk és amíg működni fog a Baráti Kör emlékedet megőrizzük. Nyugodj békében.!
Szemeretelepiek Baráti Köre
Emlékezett: Varga István