Egy nap Gömörben.
Baráti Körünk régen tervezett egynapos kirándulása végre szeptember 25-én megvalósult és kora hajnalba elindultunk, hogy bepillantsunk Rozsnyó város életébe, ismerkedjünk a környék nevezetességeivel és mindazzal amire egy egynapi kirándulás lehetőséget ad. Természetes ebben is segítségünkre volt barátunk Sebők Valéria asszony a lelkes gömöri patrióta. Gazdag de feszített programot állított össze. Ellátogattunk az Andrássyak betléri kastélyába és sasfészkükbe a krasznahorkai várba, rövid megállás keretében tisztelegtünk Nemesradnóton Pósa Lajos a falu szülötte, a magyar gyermekirodalom megteremtője előtt. Tisztelegtünk Radnóti Miklós XX. század hányatott sorsú költőjének emléke előtt is. Majd utunk végén Hanván felkerestük Tompa Mihálynak sírját, hiszen a költő itt volt 1852 ? 1868 között a református gyülekezet lelkipásztora.
Utunk jól indult, a természetfelelős szép idővel ajándékozott meg bennünket, egész napra biztosította azt. Háziasszonyunkkal Rimaszombatban találkoztunk, onnan már biztos kezekben voltunk. Gömörország fáradhatatlan prófétája, Valéria asszony nem csak a látnivalókról adott átfogó képet, de a kisebbségben élő magyar testvéreink sok irányú kulturális munkájáról is beszélt, melynek fontos célja az anyanyelv ápolása, a magyar nyelvű Iskolák működtetése.
Az első állomás Nemesradnót volt. Itt a falu polgármestere
fogadott bennünket és adott rövid tájékoztatót: szólt a falu szülöttéről Pósa Lajosról, akinek mellszobra az iskola előtt áll. Sajnálattal említette, hogy napjainkra elfeledtük nevét, műveit, pedig nem csak Dankó Pista nótáinak szövegírója volt, de megteremtője a magyar gyermekirodalomnak. Verseit is feledjük. Valéria asszony a szobornál felidézte a ?Magyar vagyok? c. versét. Radnóti Miklósnak is szobrot állított ez a kis közösség. A falu őrzi a család emlékét hiszen Radnóti nagyapja, Glattner Jakab itt élt. A költő édesapja itt született és a költő felvett nevével is kötődik ehhez a kis településhez. Szobrát 2006. május 21-én avatták fel. Valéria asszony a költő ?Nem tudhatom? c. versével adózott mindnyájunk nevében emléke előtt. A szobrokat megkoszorúztuk és a Szózat eléneklésével tisztelegtünk előttük.
Azonban másról is szólt a falu első embere. Gondjaikról: a falut 90%-ban cigányok lakják, magyarnak vallják magukat, alig 20 család beszéli a roma nyelvet. Nagy a munkanélküliség, csak 24 embernek van munkahelye, a lakósok 90%-a munkanélküli. Az alapiskola I-IV osztálya működik a faluban 138 tanulóval és igen eredményes az oktatás. A polgármester és Valéria asszony is elmondta, hogy a gyerekek a koruknak megfelelő kulturális rendezvényeken, tanulmányi versenyeken (járási, megyei, országos) díjakat nyernek el. A probléma és a lemorzsolódás akkor kezdődik amikor a gyerekek a felsőbb osztályba kerülnek, más községbe járnak és ott már elvesznek. Csak beszélnek a felzárkóztatásról. Délszlovákia ezen területén nincs semmi fejlesztés, nincs munka, kilátástalan a jövő. Elgondolkoztató helyzet. Beleborzong az ember, hogy mi is lehet ennek a sanyarú helyzetnek a következménye, és ez nem csak egy kisfalut érint.
Hasonló gondokról beszélt Hanván a református gyülekezet esperes-lelkésze Nagy Ákos úr is. Pedig Hanva egy virágzó település volt, lakói igyekvő dolgos emberek. Ma már elöregszik a falu, mivel nincs munkahely a környéken a fiatalok elvándorolnak. Máshol, részben országon belül, részben külföldön keresik boldogulásukat. Súlyos számot mondott. Ez évben szeptemberig 14 temetése volt és 1 keresztelője. Vészjelek ezek melyekre az illetékeseknek figyelni kellene.
Folytattuk utunkat Rozsnyó felé.
Ez a Kassára vezető út fenséges, páratlan és megnyugtató A gömöri hátság sok-sok dombjával, erdeivel feledhetetlen képet rajzolt mindnyájunkba. Ez a csodálatos táj hívja az utazót, valahogy mintha azt mondaná ?gyere és én még többet nyújtok neked? Igy értünk Rozsnyóra. A szűk idő kevés lehetőséget adott egy alaposabb ismerkedésre de amit mutatott az feledhetetlen. A város főtere restaurálva, régi pompájában mutatja magát. Tiszta a város, nincs eldobott szemét, nincsenek a házfalakat elcsúfító graffítik, megérné tanulmányozni, hogy hogyan csinálják. Gondolom lakói szeretik városukat és vigyáznak rá. Gazdag történelmi múltja sokat árul el róla. Nem fér bele ebbe a beszámolóba, erre még egy következő alkalommal visszatérek. Rozsnyón nosztalgiázott is két kiránduló társunk, akik 1943-ban itt jártak polgáriba miután szüleiket idehelyezték és ? itt jön a szemeretelepi kapcsolódás,- tanáruk volt Tomori Lajos tanár úr, aki 1956 ? 1972 között igazgatója volt a Bajcsy utcai (ma Pitagórász) iskolának.
Innen utunk Betlérre vezetett, az Andrássyak gyönyörűen restaurált kastélyába.
A falakról a történelem tekintett ránk. A korabeli berendezések nemzeti értékek, ezeknek óvása nemzeti érdek. Nagy idők nagy néma tanúi a tárgyak, a festmények, a vadász trófeák, fellehető a Sziszi rajongás. A gazdag könyvtár bizonyítja, hogy a kastély urai forgatták a könyveket. Mind ? mind történelmünk tanúi. Rövid idő állt rendelkezésükre de az emlékek maradandóak.
Máris utaztunk tovább az alig 10 km-re lévő Krsznahorkára az Andrássyak sasfészkébe. A vár története többet érdemel mint amit elmondok róla, ez csak egy benyomás rögzítése. Legendája van a várnak, mely összekapcsolódik Rákóczi szabadságharcával: a tárogató, az ehhez kapcsolódó dal ma is édes ? bús hangulatot teremt. Tény: ez az egyetlen teljesen épen maradt vár melyet nem romboltak le Lipót császár parancsára a Rákóczi szabadságharc után. Évszázadok emlékét őrzik a falak. Az ott folyó kisebb ? nagyobb cselszövések az oligarchák hatalmi harca soha sem a progressziót szolgálta az sokszor vezetett romlásba, de a vár akkor is a magyar történelem egy szelete. Lehet, hogy én egy álmodozó valaki vagyok ,de nem tudtam meghatottság nélkül végigmenni termeiben melyben folyamatosan folyik a restaurálás, hogy megőrizzék a jövő nemzedékének is ezt a gyöngyszemet. Kissé fárasztó a gyaloglás a hegyre de a látottak mindent kárpótolnak, ezzel a tájjal nem lehet betelni, ide ha erőnk engedi vissza kell menni, a táj hívogat. Milyen jó lenne ha honfitársaink akik már bejárták Távol-keletet, megcsodálták Dubait, talán felfedezhetnék a történelmi magyar haza szépségeit is, talán pótolhatnák ismereteiket, vagy feleleveníthetnék a rég tanultakat.
Innen utunk Hanvára vezetett. Másodszor jártam Hanván, most a kassai út felől értük el a falut, már távolról látható a dombra épült templom mely mint felkiáltó jel magasodik a táj fölé. Ide illik a falu híres emberének, a magyar líra kissé elfeledett vagy valahogy mellőzött költőjének köszöntő sora.
?Tűnődve nézek a tájon végig ? végig:
Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik,
S innen rajta zölden,
A szép Sajó völgye nyájas nyílt arcával
Tárul ki előttem?
Nagy Ákos esperes úr fogadta csoportunkat, a templomba invitált bennünket megmutatva azt. Beszélt híres prédikátoraikról, a hitéért a gályarabságot is elszenvedett Beregszászi Istvánról aki 1674-1676 között volt a gyülekezet pásztora. Ennek a falunak volt lelkipásztora ahogy fentebb már írtam 1852-1868 között a költő Tompa Mihály. Esperes úr megidézte Tompa szellemiségét, meg nem alkuvását, aki a szabadságharc leverése után a Bach korszak megtorló szakaszában verseivel hitet és reményt adott a csüggedőknek. De óvta a nemzetet a testvér ? testvér elleni viszálykodástól, az ármánykodástól, az áskálódástól mely a nemzet széthullásához vezet. Családi tragédiája, gyermekeinek elvesztése, a haza iránti aggódása, betegeskedése gyorsította elmúlását. Itt alussza örök álmát a templom szomszédságában, az emlékét így is őrző gyülekezet által gondozott sírkertben. Megkoszorúztuk sírját, a Szózat eléneklésével tisztelegtünk a költő emléke előtt. A parókián megtekintettük a Tompa emlékszobát.
Szakáll József esperes-lelkész 1941-1976 között hirdette itt az igét. 1945 után a hírhedt benesi kassai program alapján, mely a felvidéki magyarságot kollektív bűnösséggel sújtotta, a tiszteletest 4 évi börtönre ítélték, mert 1938-as visszacsatoláskor köszöntötte a bevonuló magyar katonai egységet.
Ellátogattunk Igó Aladár népművészhez is. A sok oldalú művész istenáldotta tehetség, aki a vésőnek és az ecsetnek egyformán mestere. Munkáiból nagyon szép kiállítást lehetne összeállítani. Mindnyájunkat lenyűgözött ízes palóc beszédével, gazdag szókincsével.
A program végére lélekben gazdagodtunk, testben elfáradtunk és gyomrunk már jelezte, hogy kellene csillapítani éhségünket is. Erre is hamar sor került. Az egész napi szendvicsezés után jól esett az estebédre feltálalt húsleves, a gömöri töltött káposzta, a jó étvágyat elősegítő pálinka, a hígításra szolgáló ízletes gömöri sör. Vacsora közben sor került ajándékok átadására. Hagyományunknak megfelelően köszöntöttük a születésnapjukat ünneplő kerek évfordulós tagjainkat, Király Gábornét Gizit, Szomolay Tibornét Anikót és Varga Istvánt.
Befejezésül még volt erőnk alelnökünk harmonika kíséretével néhány dalt elénekelni, majd elfogyasztva az ébren maradáshoz szükséges feketét, elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. A buszon megköszöntük Valéria asszonynak fáradozását, a gazdag programot és azt, hogy annak végrehajtását elősegítette. Tőle Rimaszombatban köszöntünk el. Ezzel a találkozóval is közelebb kerültünk egymáshoz, erősödött a népi diplomácia. Úgy köszöntünk a viszontlátás reményével, hogy folytatás következik.
Salgótarjánnál fogadott bennünket az eső, mely hazáig kísérőnk volt.
Szép volt a kirándulás reméljük, lesz folytatása.
Élményeit, gondolatait papírra vetette: Varga István.
