Mikszáth nyomában 2017-10-11 |

Mikszáth Kálmán nyomába Horpácson, Mohorán, Szklabonyán.

Baráti közösségünk október 11-én útra kelt, hogy megismerkedjen, azokkal a kultikus helyekkel melyek összekötik Mikszáthot a nógrádi településekkel, az ízes palóc nyelvjárással, hiszen ha az írót nemzetiségéről kérdezték, válasza: magyar, de hozzátette, hogy palóc. Nos, mi egynapos kirándulás keretében szerettünk volna betekinteni ebbe a rejtelmes világba, melyet az Író nem egy írásában könyvében elénk tárt. Az ötletet, hogy megjárjuk ezt az utat, rimaszombati barátunk Sebők Vali ajánlotta, ami hasznos volt, és az egynapos kirándulás sok minden újat tartogatott számunkra.

Mint legtöbb kirándulásunk alkalmával az időjárás kegyes volt hozzánk, szép kora őszi idő köszöntött ránk és egésznap ki is tartott. Utazásunk alatt megcsodáltuk a színek kavalkádjába öltözött erdőt, pihenhettünk a nógrádi táj szépségében és élvezhettük az indiánnyár melengető napsugarát.

Bevezetőben röviden magáról Mikszáthról. 1847. január 16-án Szklabonyán, ebben a döntően szlovákok lakta faluban született édesapja. Mixadt János édesanyja farádi Veress Mária. Boldog gyermekkora volt, mely később vissza köszön írásaiban. Tanulmányait a rimaszombati és selmecbányai gimnáziumokban végezte, majd a pesti jogi egyetemen folytatta, de diplomát nem szerzett, visszatért szülőföldjére és 1871-ben Mauks Mátyás főszolgabírónál, mint esküdt helyezkedett el. 1873. július 13-án titokban feleségül vette Mauks Mátyás lányát, Mauks Ilona Máriát és Pestre költöztek. Pályája elején az 1870-es években igencsak meg kellett küzdenie a sorssal, hiszen magánéleti gondok gyötrik, elveszítik alig párnapos gyermeküket, írásaira nem talál kiadót, mivel stílusának eredetisége elütött a megszokott normáktól. Felesége megbetegszik és visszaköltözik szüleihez. Ezek után Ő is visszahúzódik falujába, de nem tud gyökeret ereszteni, még egy sikertelen próbálkozás a megyei tisztújításon az aljegyzői, de alulmarad. Visszatért Pestre és írásaival különböző lapoknál dolgozott nem sok eredménnyel. Így Szegedre ment, közben hosszú különélés után jogilag is elvállnak. Szeged fordulópont. Oknyomozó újságíró lesz. A nagy árvíz után a királyi biztosi időszak hálás témákkal szolgál. 1881-ben visszatér Budapestre és a Budapesti Hírlapnál dolgozik, ahol félév múlva már írásaival az egyik legkeresettebb szerző lett. Mint kiküldött tudósító oknyomozó munkát végezve követi a tiszaeszlári vérvád tárgyalásait. Írásaira felfigyel Jókai, aki első könyvéhez ajánlást ír. 1881-ben a Petőfi társaság, 1882-ben a Kisfaludi társaság választott tagja lesz. Irodalmi sikereit magánéleti és politikai sikerek követik. Rendezett vagyoni helyzetére tekintettel újból megkéri volt felesége Mauks Ilona kezét és 1882. december 31-én megesküsznek a mohorai evangélikus templomba. Házasságukból három gyermekük születik: Kálmán, János és Albert. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő. Több társadalmi tisztsége volt. 1889-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. 1907 ?ben az Akadémia összegyűjtött munkáiért nagy jutalomba részesíti. 1910 tavaszán ünnepelték írói munkásságának 40. évfordulóját. Beteg, de mégis felkeresi máramarosi választó kerületét, azonban onnan már nagy betegen tér haza és 1910. május 28-án Budapesten meghalt. Temetése május 31-én volt a Kerepesi temetőben. Életműve nem csak elválaszthatatlanul összekapcsolódik azzal a korszakkal, amelyben az létrejött, határozottan alakította azt, úgyszólván a saját arculatára formálta a magyar századvéget és így hagyományozta ránk műveiben.

Művei címét felsorolni is nehéz. Bejárták a világot, hiszen több mint 80 nyelvre fordították le őket. A szülőföld szeretetétről az ott élő emberekről ír a Tót atyafiakban, A jó palócokban (Ez a két szegeden készült írás alapozta meg írói pályafutását). A számtalan mű közül ki kell emelni a Szent Péter esernyőjét. Különösen az angol fordítás került neves emberek kezébe. Egy jellemző epizód volt, amikor 1910. április 17-20 között Theodore Roosewelt az USA akkori elnöke Budapesten tartózkodott, és Mikszáth Kálmánnal parolázott. Az Író neve nem volt ismeretlen az Elnök előtt. A Szent Péter esernyője c. regény angol fordítását olvasta és ennek nyomán megsejtette Mikszáth világirodalmi méretű egyéniségét. A találkozást az Elnök szorgalmazta. Nagyon örvendek, hogy megismerhettem ?mondta a kölcsönös bemutatkozás után- Azért jöttem, hogy megismerjem azt az országot, amelyet Ön úgy írt le, hogy szívemet örökre megfogta. Mikszáth sem akart lemaradni az udvariasságban. Az én örömem sem kisebb, mert poéta sok van, de Theodore Roosewelt csak egy. De hogy ebben a válaszban több volt a szellemes bók, mint a komoly meggyőződés az hamarosan kiderült. Írótársai váltig faggatták, hogy milyen hatást gyakorolt rá a világhírű ember. Nagy ember? ?tűnődött Mikszáth- Alig hiszem. De kétségtelenül igen okos ember, hiszen olvasta regényemet. Még egy megjegyzés, ezt már Szklabonyán hallottuk. Svédország akkori uralkodója Oszkár király is olvasta a Szent Péter esernyője angol fordítását, és annyira megtetszett neki, hogy személyesen Ő fordította svéd nyelvre. Remélem nem volt felesleges elmélkedésem az íróról, Mikszáth Kálmánról.

A kirándulás során három települést keresünk fel. Az első Horpács ahol 1904- ben, amikor már Mikszáth mindent elért, amit írói és közéleti tevékenységével elérhetett, olyan helyet keresett ahova elmenekülhetett a világ zajától és megpihenhet. A második település Mohora, mely regényes két házasságának helyszíne egy asszonnyal, Mauks Ilonával. A harmadik település Szlovákiában Szklabonya a feledhetetlen szülői ház, a gyermek és fiatalkori évek az eszmélés emlékeivel. Ennek az életútnak egyes állomásaiba szeretünk volna bepillantani.

Hát akkor kezdjük Horpáccsal. Mikszáth 1904 ?ben vásárolta meg a Szontágh birtokot azért, hogy egyrészt elszakadjon a főváros zajos förgetegétől, másrést hazatérhessen övéi közé a szülőföldjére, melytől soha nem szakadt el, hiszen írásaiban mindig visszatért. Ezen kissé patetikus gondolatok között kalandozva kezdjünk el ismerkedni a látnivalókkal. Igen, áll a Mikszáth fia által tervezett eklektikus, görög neoklasszicista stílusban épült kúria, mely átvészelve a történelem különböző viharait, 1997 óta ?amikor Mikszáth születésének 150. évfordulóját ünnepelték és az egyetlen, egyedi, országos műemléki védelem alatt álló, kiemelt irodalomtörténeti múzeummá minősítették. Itt találhatóak az íróhoz köthető használati tárgyak, bútorok, és néhány kézirat, valamint egyéb emléktárgyak, dokumentumok, családi fotók, melyek átvészelték a társadalmi átalakulások viharos időszakait. A kastélyt körülvevő park természetvédelmi terület, mely a kastéllyal együtt magántulajdon, azonban a kúria üzemeltetője a Horpácsi Önkormányzat. Miközben ismerkedtünk a kiállítással és hallgattuk Gere Lászlóné gondnok tájékoztatóját, bizony óhatatlanul felmerül a látogatóban a kérdés, hogy hogyan képes egy 206 lelkes kis település üzemeltetni, fenntartani egy ilyen kiemelten fontos irodalmi emlékmúzeumot. Vajon milyen állami támogatást kaphat feladatának teljesítéséhez. Gondnok asszony elmondotta, hogy az állagmegóvás és épületenergetikai fejlesztés érdekében az Önkormányzat elnyert egy 21.5 milliós pályázatot, melynek segítségével javult az épület műszaki állapota, megtörtént a homlokzati felület és padlásfödém hőszigetelése, minden nyílászáró külsőszárnyainak üvegezése, valamint egyes nyílászárók újra gyártása. Amig jártuk az épületet ismerkedtünk a múzeumban őrzött és bemutatott bútorokkal, kéziratokkal, festményekkel, melyeket a hideg helyiségekben tartanak óhatatlanul is felmerül az emberben a kétség, ha nem kellő hőmérsékleten a megfelelő páratartalmú helyiségben őrzik ezeket a relikviákat, előbb vagy utóbb megsemmisülnek. Nem véletlenül hívta fel figyelmemet a gondnok asszony, amikor még csak terveztük a látogatást, hogy jól öltözzünk fel, mert a helyiségek hidegek, nyáron meg melegek. Ha tehát kiemelt emlékmúzeum a Horpácsi emlékház nem az lenne a fontos feladat, hogy temperált körülmények között őrizzék a múzeum emléktárgyait, hogy még sokáig ismerjék meg azok is, akik utánunk is emlékezni akarnak Mikszáthra és korának tárgyi emlékeire. Ezeknek a kulturális emlékeknek a megőrzése pedig állami feladat, ezt egy ilyen kis település megfelelő állami segítség nélkül nem képes biztosítani. Miközben hallgattam Gere Lászlónét, eszembe jutott olvasmányaimból Mikszáth öreg inasának neve Gere Mihály. Rákérdeztem, hogy van-e kapcsolatuk a férje felmenői és az öreginas között. Kedvesen elmesélte, hogy apósának őse az öreg inas. Ugyancsak Ő említette, hogy az Írónak élnek leszármazottai, Albert fiának két lánya volt, így leányágon van Mikszáth leszármazott.

Erre is kerestem a fogódzót az Interneten, és kaptam is választ egy régi interjúban, amikor a riporter beszélgetett Mikszáth Cseney Kálmánnal, aki Budapesten él, két gyermeke van. A fiú Kálmán és lánya Katalin. A beszélgetésből megkísérelnék néhány részt feleleveníteni. Az újságíró arról kérdezte, hogy maradt-e valami féltve őrzött tárgy a dédapától, a válasz igen rövid, de szomorú. Sajnos azt kell mondjam, semmi tárgyat nem őrzünk mert a második világháború viharában, és az azutáni években majdnem minden megsemmisült. Ugyanis családunk Horpácson a Mikszáth kúriában élte át a második világháborút, és ott volt az írónak a könyvtára, hisz korábban ott dolgozott, az össze hagyatéka ott volt. Tulajdonképpen az összes kézirat Horpácson volt, mind az ötven kötetnek a kézirata. Szépen rendbe volt rakva mind. A front háromszor keresztülment a falun, és tulajdonképpen semmi sem történt a családdal, de ami azután következett az ötvenes években, felülmúlt mindent. Három bőrkabátos ember és a teherautón lévő négy szállítómunkás megjelenésével bevégeztetett, a Mikszáth hagyaték oda lett. Ugyanis akkor ezek az emberek mindent, hogy úgy mondjam föllapátoltak a teherautóra és ismeretlen helyre vittek. Akkor nem volt ildomos megkérdezni, hogy hová viszik Mikszáth hagyatékát és miért? Némi apróságok később előkerültek, amiket a Magyar Tudományos Akadémia földolgozott, de nagyon kevés, sajnos az elszállítás után nagyon sok dolog tönkre ment. Úgy tudja a család, hogy a Pénzügyminisztérium pincéjébe került a hagyaték, és ott a kéziratokat szétrágták a patkányok. Hát ilyen visszaemlékezés olvasása tárja fel a hibás, káros intézkedéseket, hogy, hogyan vesztek el, semmisültek meg pótolhatatlan kulturális és más nemzeti értékeink.

A ?fundus ámbitusa? előtt látható a karos lócán ülő író szobra ifj. Szabó István alkotása, elkészültek a fotók, és a parkban lévő másik két portrészobrot is megörökítették ?riportereink?, valamint hölgyeink elhelyezték a Közösségünk látogatását jelző szalagunkat. Első állomásunkat én ?ez lehet egy szubjektív benyomás- vegyes érzelmekkel hagytam el, talán azzal a benyomással, hogy az illetékes kulturális hatóság nem fordít kellő gondot és nem ad meg minden állami támogatást, hogy egy ilyen kis település meg tudjon felelni annak a nemes és elvárható célnak, hogy őrizze a Mikszáthi emlékeket. Arról nem is beszélve, hogy miért kellett magán kézbe adni a Horpácsi Mikszáth kúriát, az azt körül ölelő parkkal. Ennek jogos tulajdonosa az élő Mikszáthi leszármazott illetve maga az állam.

Akkor induljunk el Mohorára ebbe a kis 1000 fős faluba, ami szintén kötődik a Mauks családhoz, a regényes Mikszáth emlékekhez. Utunk szervezése folytán többször is kerestem kapcsolatot, hogy ki is lehet segítségünkre. Problémát jelentett, hogy aki eddig gondozta a Mauks kúriát és ápolta az emlékeket elhalálozott. A Polgármester úr biztosított, hogy lesz, aki segíti ismerkedésünket a mohorai emlékekkel. Előre kell bocsátani, hogy minden tiszteletünk a település vezetésének, hogy saját szűkös lehetőségük ellenére megkísérelik a lehetetlent, hogy ápolják a Mauks- Mikszáth emlékeket. A Mauks kúriában sajátos körülmények között bemutatják féltve őrzött kincseiket, a parkban áll Mauks Ilona és Mikszáth szobra, ahol elhelyeztük sajátos névjegyünket. Még él és terem az öreg diófa, melynek árnyékában több irodalmi mű született, többek között a Különös házasság egyes fejezetei. Meghatódva léptünk be a kis evangélikus templomba, mely a romantikus szerelem kettős állomása is volt Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona házasságának. Féltve őrzik a Mauks Ilona által hímzett oltárterítőt, melyet második házasságkötésük emlékére készített és adott a templomnak. Szép szokás, hogy egy fontos családi eseménykor oltárterítőt hímeznek és ajándékoznak a templomnak. Kísérőnk be is mutatott egy szép selyemszállal kivárta terítőt, amit az ő édesanyja készített. Itt is az a tapasztalatom, hogy megfelelő állami segítség nélkül ? akármekkora is a helyiek akarása, hogy őrizzék Mauks és Mikszáth emlékét – az erkölcsileg és anyagában is elkopik. Kultúrtörténeti felelősség, az őrzés elősegítése, és ez anyagilag állami kötelezettség.

Miután Mohora másik híressége a feledhetetlen színésznő, Tolnay Klári hát felkerestük emlékházát, mely nem a régi Tolnay kúriában van, mert az a község kultúrháza és könyvtára, hanem az emlékház alapítói egy régi parasztházat alakítottak át, és ott mutatják be a Tolnay emlékeket. Megállapítható, hogy hozzáértő avatott személyek rendezték be és mutatják be mindazt, ami a Művésznőhöz köthető. A sok fényképet nézve az-az érzés keríti hatalmába a látogatót, hogy megelevenedik az előadás, a jelenet, a feledhetetlen alakítás. A tárlat vezetője Marcsika, mert igy mutatkozott be, együtt él a bemutatott tárgyakkal, emlékekkel. Igen hasznos volt az emlékházi látogatás. Talán nagyobb hírverés kellene, hogy minnél többen keressék fel a Tolnay emlékházat és minnél többen látogassanak Mohorára, mert ez is segítene a mohorai emlékek megőrzését. Van még egy szép épület a Zichy-Vay kastély, ami egy belga-magyar kettős állampolgár tulajdona, de az nem látogatható csak kívülről tekinthető meg.

A harmadik állomás Szklabonya, (1880-ban 718 lakosából 615 szlovák és 71 magyar anyanyelvű, 2011-ben 844 lakosából 789 szlovák és 9 magyar volt) Mikszáth Kálmán születésének helye, a boldog gyermek és fiatalkori évek színhelye. A Mikszáth emlékház nem múzeum volt, hanem egy parasztház. Amit Mikszáth anyja építtetett a temető mellé, hogy láthassa elhunyt gyermeke sírját. Az épület nem tűnt el, hanem átalakult, mert ha bemegyünk, akkor látható, hogy az utcafronton lévő résznek a beosztása pontosan ugyanaz, mint a parasztháznak volt, de a hátsó részben a fogadó traktusban egy nagyon szép kiállító termet alakítottak ki, mely alkalmas magas szinten bemutatni a muzeális tárgyakat és relikviákat. Az épület végében pedig kulturált mosdók álltak a látogatók rendelkezésére, valamint a technikai személyzet helyiségi találhatók. Várt bennünket az emlékház tárlatvezetője Németh Zita. Már az első pillanatban megkapó volt, ahogy a csodás palóc tájszólás nyelvezetével köszöntött bennünket. Felkészült és alapos ismerője Mikszáth Kálmán életének, munkásságának. Látható volt a szakszerűség a tárgyak elrendezésében, az áttekinthetőségben, a mindenre kiterjedő szakmaiságban. Azt is érzékeltük, hogy klimatizált körülmények biztosítják a muzeális értékek védelmét. Tárlatvezetőnk előadásában bizonyította, hogy Mikszáthot nem csak a magyarok, de a szlovákok is magukénak vallják. Műveinek kiadásait mindkét nyelven bemutatják. Láthatóak az anyakönyvi kivonatok, családi ereklyék, a korabeli bútorok. Miközben hallgattuk a tájékoztatót, arra is választ kaptunk, hogy Szlovákiában a múzeumok, így ez is állami tulajdonba vannak, annak működtetése állami feladat, melynek gazdája a Nemzeti Múzeum. Az emlékházban tevékenykedő munkatársak állami alkalmazottak és a szükséges iskolai végzettséggel rendelkeznek. Szóval volna mit átvenni a szlovák tapasztalatokból. Az emlékházzal szembe van most is a temető. Figyelmes fotósaink lefényképezték az Író szüleinek és testvérének síremlékét. Köszönetet mondtunk vendéglátónknak. Itt is elhelyeztük ?névjegyünket? az emlékház előtt álló Mikszáth szobron.

Buszra szálltunk, hogy Balassagyarmaton a Svejk vendéglőben csillapítsuk éhségünket és pihenjünk egy kicsit a tartalmas kirándulás után. Meg kell mondani, hogy kitűnő ellátásban részesültünk. Csak ajánlani tudjuk ezt a vendéglátóhelyet. Szerencsésen haza értünk, köszönjük Farkas Sándor barátunknak. Örülünk, hogy a látottakkal, az elhangzottakkal gazdagodva bepillanthattunk abba a világba ahol élt és alkotott a nagy palóc Mikszáth Kálmán. Őrizzük emlékét és vegyük le a családi könyvespolcról műveit.