Paks 2012.02.16

HA FEBRUÁR AKKOR KIRÁNDULUNK!

Ahogy a cím is mutatja, ez évben is teljesítettük a hagyományos februári kirándulást. Úgy döntöttünk, hogy olyan helyet keresünk fel amit ?ismeret hiányunk miatt-  félelem?! ellenszenv?!  vesz körül, ez pedig napjainkban az atom. Ezért úgy döntöttünk, hogy Paksra látogatunk, hogy közvetlen élményt szerezzünk ennek a túlmisztifikált anyagnak az iparszerű hasznosításáról.

Érdeklődésünkre az atomerőmű tájékoztató és látogatóközpontja segítőkész felvilágosító választ adott, megfelelő tájékoztató anyagot küldött, így ennek birtokában indult el a szervezés. Meg volt tehát a cél, de ezt bővíteni is akartuk egy kis városi ismerkedéssel, erre is  lett  lehetőség,  most már csak azt kellett tudomásul venni, hogy azon a vidéken nem a disznótoros a favorit hanem a hal, még pedig a híres dunakömlődi halászcsárdában, erre is kedvező választ kaptunk.

Minden elképzelésünk megértésre talált így 2012.február 16-án reggel 7 órakor Péter barátunk autóbuszával elindultunk az 51-es úton, hogy Dunaújvárosnál az új hídon át haladva érjük el Paksot.   Az időjárás szeles volt és a friss havat cipelte is, és Dunavecse tájékán épített egy kis hótorlaszt. Mintegy 45 perces fogság után a hókotró megteremtette a biztonságos tovahaladást.

Ez a kis izgalmas hófogság bizonyos programmódosítást okozott de a célunkban ? az erőmű látogatásban- nem okozott zavart.

Megérkeztünk az Erőmű elé, már az első benyomás megragadó. A ligetes erdős övezet, a tisztaság, a hó eltakarítás azt bizonyította, hogy itt rend van, vigyáznak a környezetre. A látogatói központban figyelmes fogadtatással találkoztunk, rendbe szedtük magunkat  és kezdődhetett az igazán érdekes tanulságos bemutatás. Miután annyi a félremagyarázás, ismerethiány, értetlenség és félelem övezi az atomtechnikát ,  az erőmű vezetése a teljes nyitottság politikáját folytatja, ezt szolgálja a látogatóközpontja.

Vezetőnk szakszerű mégis közérthető előadása bepillantást engedett mindnyájunknak az embert szolgáló modern technika világába,  melynek felfedezésében, alkalmazásában neves magyar tudósok is letették névjegyüket : Wígner Jenő, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede, Hevesy György, Kármán Tódor és Marx György. A  látogatóközpont  akváriumában a Duna élővilágával ismerkedhetünk meg, ugyanakkor bemutatták azoknak a nagyteljesítményű szivattyúknak a működését mely másodpercenként 100 köbméter vizet emelnek ki  és továbbítanak a technológiai folyamatba, majd a munkát végzett ?fáradt gőz? a Duna hőhatására ismét vízzé alakul és átlagosan  8 C fokon vissza kerül a Dunába. Jellemző, hogy az üzemi csatornában a halak jól érzik magukat és az kiváló horgász paradicsom.

A látogatóközpontban elhelyezett maketteken mutatják be az erőmű működését, az erőmű teljesítménye állandóan követhető. Magyarázatot kaptunk a sugárzásveszélyről amivel legtöbbször riogatják az átlagembert, bebizonyított hogy az erőmű sugár szennyezése messze elmarad az úgynevezett természetben előforduló sugárszennyeződés nagyságától. A sugár mérő berendezések kiépítése az erőmű övezetében rendkívül megnyugtatóak, azok a zóna határok jelölésének megfelelően a lakott területeken az önkormányzatoknál vannak elhelyezve és mindig látható azok állása. Meglepett a tájékoztatás során, hogy mennyivel nagyobb a radioaktív sugárzás a  Mecsekben, vagy a szénben valamint a szénnel üzemelő hőerőművek hulladék tárolóiban. Igen részletesen elmagyarázták a használt anyagok és a kiégett atom kazetták tárolásának rendjét.   Megnyugtató, hogy milyen fontos a természet védelme, bizonyítva láttuk, hogy a természet és a modern technika megfér egymás mellett, ha arra az ember aki működteti ezt a technikát betartja az előírt szabályokat. Intő példának említik a csernobili katasztrófát ami tisztán emberi mulasztásból, az üzemeltetési előírás durva megsértéséből következett be. A sokoldalú tájékoztatás után a biztonsági ellenőrzésekre figyelemmel sétát tehettünk bent az  erőműben. A 11 emeletnek megfelelő magasságban különböző szinteken üzemelő berendezésekre csodálkozhattunk rá. Így körbe jártuk az  1.sz blokk hatalmas turbina és generátor  együttesét.  Üvegfalon benézhettünk a vezérlő terembe, közben tájékoztatást kaptunk, hogy milyen kvalifikált szakemberek vezérlik az erőmű agyát és hány évig tart míg elérik azt a fokozatot, hogy a vezérlő pulthoz kerülnek.  Végül szintén üvegfalon át a 11.emelet magasságában rátekinthettünk a reaktor lelkére . Nem tudom  ki hogy volt vele, bennem felmerült, hogy ezt a hatalmas energiát amit ezek a kazetták rejtenek mennyire fontos óvni, hogy  szolgálja és ne pusztítsa el felfedezőjét.

Egy kis összegező: A paksi erőmű termeli a hazai energia szükséglet több mint 40%-át, a legolcsóbb energiatermelő, 11ft/kw önköltsége tartalmazza a hulladékok elhelyezésének és majdani lebontásának költségét is. Biztonságos mert szigorú hazai és nemzetközi ellenőrzés mellett üzemel.  Környezetbarát mert nem bocsát ki üvegházhatást okozó szén-dioxidot és más természetkárosító gázokat. Tájékoztatást kaptunk arról is hogy hol hány atomerőmű működik, pl. Francia országban 53 ilyen erőmű biztosítja a szükséges energiát.  A sok és érdekes új ismeret  mindnyájunknak hasznos volt, ha csak annyi marad meg bennünk, hogy nem kell félni az atomtól, és nem szabad felülni a sok rosszindulatú felvetésnek és ?okoskodásnak?, akkor már megérte az erőmű látogatást. Köszönet a felvilágosítást nyújtó vezetőnek.

A paksi városnézésből csak annyira maradt lehetőség, hogy megtekintettük Makovecz Imre által tervezett templomot. Nekem újat mondtak azzal, hogy  a nagy városfejlesztés idején Ő volt  Paks főépítésze.


Ezután már csak egy  feladatunk maradt. Felkeresni a kömlődi csárdát, mert már kezdett a társaság éhes lenni. Nos a fogadtatás szívélyes volt, az asztalok megterítve, gyors figyelmes kiszolgálás, a finom halászlé és a kitűnő tepertős tejfölös túrós csusza  kellemes megelégedést biztosított, melyet megkoronázott a paksi vörösbor.

Egy kis pihentető beszélgetés után mindnyájan hasznosnak ítéltük meg a kirándulást, hazafelé vettük az irányt.


Most már mindenki maga tervezze meg és tegyen ajánlatot, hogy a koraősszel merre menjünk felfedező kedvünk és kíváncsiságunk kielégítésére.

Budapest. 2012. március 17.              A kirándulást összegezte : Varga István



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük