Megemlékeztünk a háborúk áldozatairól

2022. május 9-én, ahogy már több éve, a javaslatunkra készült emlékhelyen megemlékeztünk a háborúk áldozatairól.

Amint a képen látszik valaki megrongálta az emlékhely tábláját.

A barbár tett megerősített bennünket abbéli elhatározásunkban, hogy továbbra is megtartjuk megemlékezésünket.

Kiss László tiszteletes úr foglalta össze és mondta el ami valamennyiünkben megfogalmazódott.

Tisztelt megemlékezők.

Baráti közösségünk hagyományosan, évről évre, ezen a napon emlékezik meg a második világháború kerületi áldozatairól, a holokauszt iszonyatában a lemészároltokról, a halált elszenvedő katonákról, civilekről. Gondolunk a hiányukat talán egész életükön át megszenvedő családtagokra, a háborús pokol áldozataira.

Évi megemlékezésünknek ma szomorú felhangja az orosz-ukrán háború. Átérezzük ennek iszonyatát is. Látjuk, halljuk az áldozatok menekülők jajkiáltását. Visszajönni látszik az a háborús helyzet és életérzés melyről azt gondoltuk, hogy már magunk mögött hagytuk, és a mi életünkbe már nem tér vissza.

A múlt és a jelen szomorú konstellációja a mindenkori háborúk embertelensége elgondolkodásra, magunkba szálásra késztet. Mi az oka, hogy „a soha többé háborút” fogadalma sem képes megállítani kiiktatni a pusztító erők tombolását?

Valami nincs rendben abban a szerződésben, melyet emberi létformának és társadalomnak nevezünk. Végső soron minden a mindenkori ember szívének egyenetlenségéből ered.

Ezért van, hogy a béke nem örök és önmagából való. Ez is a háború következménye, abból ered. A háború pedig mindig a békében születik, amkor egy igazán át nem gondolt döntés következtében lassan, de biztosan veszi át az irányítást a háború mindinkább öntörvényű, már nehezen irányítható logikája. A pusztítás pedig akár démoni módon is kiteljesedhet.

Ha mindezt elszeretnénk kerülni, akkor arra a pontra kell különösen ügyelni, amikor a béke már elveszíthető, de még megtartható. A Jézusi boldogmondások idevágó sorát idézem: „boldogok a békességet teremtők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

A békesség nem magától terem, azt teremteni és megőrizni kell! Ehhez pedig bölcsesség, elkötelezett szív, és nem kis áldozat szükséges. A háború szellemét nehéz a szelencébe vissza gyömöszkölni.

Meg kell ezt szívlelniük a felelős politikusoknak, közéleti embereknek, de nekünk civileknek is, életünk minden területén.

Azzal áldozunk jól az áldozatok emlékének, ha a béke elkötelezettjei leszünk és maradunk.

Ezekkel a gondolatokkal helyezzük el a kegyelet és az emlékezés koszorúit.

Nyugodjanak békében.

Emlékük legyen áldott.

2022 első összejövetele

2022. március 17-én, fél évi szünet után újból sikerült összejövetelt tartanunk. Mintegy negyven barátunk jött el.

Pista bácsi köszöntője után Dr. Komlósi Péter a Szemeretelepi Református Egyházközség lelkésze tartott megemlékezést 1848. március 15-ről, mely bővelkedett aktuálpolitikai utalásokban. Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat.

Bartók Károly barátunk a tőle megszokott felkészültséggel mutatta be nekünk Máltát. Személyes élményei mellett megismerhettük a szigetország történelmét, életét is. Kivetített képei közel hozták ezt a piciny országot, amiről eddig legfeljebb a Lovagrend és a Szeretetszolgálat jutott az eszünkbe.

Ez utóbbi aktuális volt, hiszen a könyvünk után érdeklődő, nem a közösségünkhöz tartozó emberek adományaiból befolyt közel százezer forintot (felkerekítve) átutaltuk a Máltaiaknak a Kárpátalján összegyűlt menekültek megsegítése céljából.

Pista bácsi meghirdette következő kirándulásunkat, amit Attila dombra tervezünk 2022. április 21-én. A költségek még bizonytalanok az üzemanyag ára miatt, de ha lesz elég jelentkező az egésznapos program, a megszokott étkezéssel 12.000 Ft/fő.

A jelentkezők számának megfelelő járművet fogunk bérelni a programhoz, amennyiben kevesebben leszünk, akkor kicsivel nőhet a költség.

Ha sikerül május 12-én is kirándulunk, akkor Pécsre. Az előkészítés már zajlik, idegenvezetőnk van. Időben tájékoztatjuk a Közösséget a feltételekről és a tervezett programokról.

Vélemények a könyvünkről

A Szemeretelepiek Baráti Közössége saját kiadásában a közelmúltban megjelentette Scharek Ferenc „A pestszentlőrinci SZEMERETELEP TÖRTÉNETE” című helytörténeti könyvét. A Közösség tagjai ellátmányként megkapták.

Többen olvasták és megírták véleményüket, ezeket közre adjuk kedvcsinálónak azoknak, akik még nem.

Szeretnénk, hogy minél többen megosszák velünk emlékeiket, hiszen vannak közöttünk „őslakósok”, de azoknak is lehet mondanivalója, akik nemrég laknak itt. A könyvet folytatni akarjuk. Most már az embereket állítva a középpontba, akik itt éltek, élnek.

Meghatározó óvónőket, tanítókat, tanárokat, körorvosokat, másokat, akiket tiszteltek szerettek, embereket, akik itt éltek és valami olyat alkottak, amit máshol is elismertek.

Elsőnek Dr. Engi Györgyi gondolatai:

Szeretném Veletek megosztani a napokban megjelent Szemeretelep története című könyvről alkotott véleményemet.

A pestszentlőrinci Szemeretelep történetének szerzője – Scharek Ferenc- a Baráti Közösség egyik meghatározó személyisége, vezetője. Ez az alkotás nagyon komoly, szorgalmas kutató munka eredménye – és jó eredményét – tartalmazza.

A könyvet örömmel olvastam és élvezettel néztem a hozzá fűzött régi fényképeket, melyek a lakóhelyünk általam ismert, és eddig számomra ismeretlen eseményeit, valamint fejlődését mutatják be.

A könyv összeállításába a szerző a közösség tagjait is bevonta, így felfedezhetők a közös beszélgetések, együtt töltött összejövetelek során szerzett élmények is.

Ez a könyv megmutatja, hogy egy jól működő közösség anyagi támogatás nélkül is képes értéket és maradandót alkotni.

A könyvet forgatva a Szemeretelepen élő embernek olyan érzése támad, hogy jó itt élni, mert ez egy csendes, nyugodt, barátságos kertváros, ahol a lakók baráti kapcsolatokat is táplálnak.

Köszönetemet fejezem ki a Szerzőnek, hogy ilyen sok ismeretet tartalmazó könyvet vehettem a kezembe, melyről ismerőseim, barátaim is hasonló véleménnyel vannak.

Javaslom, hogy ha a szerző vállalja a könyv folytatását, úgy biztosítsuk további támogatásunkról és előre is sok sikert kívánjunk munkájához.

dr Katona Béla

Ezúton is köszönöm, hogy megtiszteltetek a Szemeretelep történetéről írott könyv egy példányával. Őszintén szólva sok tiszteletpéldányt kaptam eddigi életemben, de ezek többsége olvasatlanul díszíti a könyvespolcomat. A Ti kiadványotokba belenéztem és nem tudtam letenni. A telep története ugyanis az ország történetének szerves része. Tanítani való lenne hogyan lett egy falu külterületéből a főváros szerves része. Hogyan épültek házak, utak templomok és iskolák, hogyan alakultak azok az emberi közösségek, amelyek meghatározóak voltak a telep folyamatos fejlődésében. A könyv nagy érdeme, hogy a látszólag szikár, tényeket adatokat olyan olvasmányosan, élvezhetően írja le, hogy az ember szinte képtelen letenni. Gratulálok a kutatásokat végző és leíró Scharek Ferencnek, valamint a szerkesztő Dr Ványa Lászlónak. De úgy gondolom nagy elismerés illeti a Baráti Közösséget is, amely életben tartja és folytatja a szemeretelepi közösségépítés hagyományait. Remélem mindig lesznek követőitek!

Mindannyiotoknak további eredményes munkát kívánok:

Kiss László .

Hiánypótló művet vesz kezébe a kedves olvasó, amikor Scharek Ferenc: A pestszentlőrinci Szemeretelep története című könyvet olvassa. Kiadta a Szemeretelepiek Baráti Közössége 2021. Hasonló kiadvány eddig még nem született, mely magába foglalja, Szemeretelep múltját és mába torkolló tegnapját. A szerző helytörténészek, újságcikkek és jegyzőkönyvek vonatkozó adatait gyűjtötte szép csokorba, hogy végre történeti hűséggel rendezve kibontakozzon előttünk városrészünk: Szemeretelep története. Ilyen egységes összefoglalást most olvashatunk először, hála a kincsek avatottgyűjtőjének.

Nagy öröm, hogy a könyv a Szemeretelepiek Baráti Közösségének kebelén belül készült el és annak gondozásában jelehetett meg. Írója egyik meghatározó szervezője közösségünk életének.

Ebben a könyvben minden szemeretelepi lakos talál új és érdekes adatokat érdeklődési körének megfelelően.

Az alkotó munka 6 erényére hívom fel az olvasó figyelmét:

Az író alapos, hangyaszorgalmú kutató munkája. Aki erre adja fejét, óriási terhet vesz vállára. A szétszórtan heverő információk összegyűjtése sziszifuszi munka, de végül eredménye mindannyiunk öröme.

Az arányérzék kitűnő, A szerkesztés átgondolt, egy téma sem uralkodik a többi rovására. Ezáltal kapunk egységes látást szemeretelep társadalmi, kulturális, hitéleti, oktatási, közlekedési és sport helyzetéről. Nem marad ki ebből a mindennapok szórakozása sem.

A mérnöki pontosságra törekvés. Az összeállító foglalkozásából adódóan precíz gyűjtője és értékelője minden forrásnak.

Nagy előnye a könyvnek a világos közérthető fogalmazás. Ezáltal jól fogyasztható mindenki számára.

Az írás hangvétele objektív. Nem pártoskodó.  A szerző szemlélete, értékrendje természetesen érzékelhető, ugyanakkor szembe ötlő benne a különböző hagyományok tisztelete.

Végül de nem utolsó sorban említhetjük a kötet képanyagának kitűnő válogatását, amely az átélhetőséget segíti elő.

Ez a kötet sétára invitál. Megízlelhetjük múltunk valóságát s ezáltal jobban értjük jelenünket és tudjuk közös gondolkodással formálni a jövőt.

A kiadvány informatív és érdekes az itt eredendően élők és a beköltözöttök számára egyaránt. Segít, hogy jobban kötődjünk lakóhelyünkhöz és egymáshoz.

„ Verba volant, sciripta manent”  – tartja a latin közmondás. Vagyis a szó elszáll, az írás megmarad. Feledésre hajlamos, gyorsuló világunkban ez a könyv maradandó látképet ad a mai és későbbi utókornak.

Olvassuk jó lélekkel és egészséges kíváncsisággal.

Domaniczky Endre

A pestszentlőrinci Szemeretelep története

Egy helyi közösség értékteremtő-értékmentő tevékenysége a város peremén

Manapság, amikor a körzet- és településhatárokat a folyamatos ki- és betelepülés egyre gyorsuló üteme el- vagy összemossa, különösen nagy teljesítménynek számít, ha egy településrész hosszabb időn át képes saját arculatát megőrizni, illetve képes saját értékeket felmutatni.

Budapest délkeleti csücskében, a 18. kerületnek a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérhez közeli részén fekvő Szemeretelep lakói azonban nemcsak az értékek megőrzésében, hanem azok számbavételében is jeleskedtek. Legutóbb – az idén saját kiadásukban megjelent könyvükkel (A pestszentlőrinci Szemeretelep története) – azt is megpróbálták meghatározni, hogy mi teszi őket egyedivé. Mitől és hogyan lett és hogyan lesz ma is szemeretelepi lokálpatrióta a kerület – Pestszentlőrinc-Pestszentimre – ezen részére beköltöző polgár?

Vagyis a könyv legfőbb üzenete az, hogy az egyedi települési identitás kialakításának több rétege is van.

A megőrzés, amelynek érdekében több mint 30 évvel ezelőtt a helyi lakosok öntevékeny módon, valódi civilként – az államtól vagy önkormányzattól mit sem várva – egyesületüket létrehozták, csupán az első lépés. Ám a megőrzés is többféleképpen lehetséges, és az alapítók ennek nagyon is tudatában voltak. Megőrizni lehet valamit azáltal, hogy a közösség figyelmét felhívjuk rá, mint például az akkor rossz állapotban lévő vasúti átjáróra, vagy a terület elhanyagolt, házak között megbúvó játszótereire, a gáz- és csatornabekötés fontosságára, a jó minőségű utak megépítésére. Ugyanakkor ahhoz, hogy valamit megőrizzünk, néha küzdeni és kiállni is szükséges – mint tették ezt számos alkalommal például a helyi iskola érdekében az egyesület tagjai. Ha kellett, tollat ragadtak, és újságoknak írtak. Máskor pedig transzparenst, hogy egyértelművé tegyék: a helyi közösség nélkül senki nem dönthet a helyi ügyekről Szemeretelepen!

Az iskola ma is áll – még ha más is a fenntartója -, és létezik külön szemeretelepi vasútállomás. Felépült az új református templom és gyülekezeti terem, lett telefon- és csatornabekötés, megszépültek az utak és a játszóterek, a Szemeretelepen keresztül pedig buszjárat közlekedik. Vagyis a saját arculat megőrzése, amelyet korábban talán leginkább a körülmények kedvező körülállása tett lehetővé, az ebben a felgyorsult világban is sikerült, és ebben – mindenekelőtt kezdeményezőkészséggel és ötletekkel – a Szemeretelepiek Baráti Köre és utódja a Közössége jelentős részt vállalt.

Az egyéni identitás kialakításának másik fontos eleme a saját értékek, értékrend felmutatása.

Ennek a településrésznek az összekovácsolása lokálpatrióta kötődések alapján, a pártpolitika kizárásával indult meg. Jelentős szerepet vállalt a szervezésben az akkori református lelkész, de minden más felekezet tagját és a vallásnélkülieket is örömmel fogadták soraik közé. Az alapítás időpontja is lényeges, hiszen a rendszerváltás körüli évek pezsgése kedvezően hatott az önszerveződésekre. Nem járunk tehát túl messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a Közösség hosszútávon is sikeres működésének alapját az képezte, hogy egyszerre volt képes integrálni a településrész lokálpatrióta jellegű önszerveződési igényét, valamint távoltartani az emberek közötti ellentéteket felnagyító politikai törekvéseket. Ez a kettős kötődés nemcsak felhajtóerőt adott, hanem jelentős befolyással bírt a Közösség értékrendjére.

Ahhoz, hogy egy civil szervezet széles bázison működhessen, egyrészt megfelelő közös cél, célok meghatározása (jelen esetben a lakóhely fejlesztése, gondozása), másrészt a vezetés és a tagság részéről nagyfokú tolerancia, egymás és a világ iránti nyitottság szükséges (a Közösség egyik tagjának szép megfogalmazásában: “tagjainknak más és más a világnézetük, de… nem akarjuk a másikat megváltoztatni.”). Ami mind a civil szervezetek, mind az egyház működésében közös, az az, hogy “oda kell figyelnünk egymásra és segíteni kell egymást…”. Ugyancsak közös metszéspont lehet a határon túli magyar kapcsolatok keresése és építése, amelyet a szemeretelepiek a kárpátaljai Csetfalva közösségében találtak meg. Itt egyszerre tudtak segíteni és kapcsolatot építeni, ezt az együttműködést éveken keresztül építették és bővítették – eredményeiket érdemes lenne legjobb gyakorlatként bemutatni más szervezetek számára.

A saját értékrend kialakítását a továbbadás követi. A Szemeretelepiek Baráti Köre Budapest 18. kerületének egyik legkorábban bejegyzett civil szervezete volt. Az egyesület nem a semmiből jött, hanem végigjárta az önszerveződés lépcsőfokait, mire végül önálló szervezetként napvilágra lépett. Három évtizeden keresztül működött, úgy, hogy tagjai sohasem egyéni érdekeket, hanem mindvégig csak a településrész fejlesztését tartották szem előtt. A tagság – az idő múlását észlelve – maga döntött úgy, hogy az Egyesületet megszünteti, és ismét baráti közösségként működik tovább, mint sok évvel ezelőtt, induláskor. Azonban azt is fontosnak tartotta, hogy elveiket és eredményeiket – mintegy a sikeres “civil-lét” receptjét – összefoglalják, és ezáltal megkönnyítsék az utánuk jövő nemzedék dolgát.

A pestszentlőrinci Szemeretelep története c. munka tehát nemcsak a településrész története, hanem annak a nemzedékeken átnyúló civil mozgalomnak is emléket állít, amely oly sokat tett a városrész saját arculatának kialakításáért és megőrzéséért. E mozgalom legutóbbi hajtása a Szemeretelepiek Baráti Közössége, amely ezt a rendkívül színvonalas, adatokban és képekben gazdag összefoglalást elkészítette és saját erőből megjelentette.

Manapság a jogszabály a várossá válás feltételei között a helyi kulturális feladatok megvalósításának vizsgálatát is előírja, amely szerencsés esetben szárnyakat adhat egy-egy tudományos műhely működésének, mint ezt a Magyar Földrajzi Múzeum és Érd MJV együttműködése oly szépen példázza. Fontos lenne azonban, hogy a dél-pesti régióban is, ahol a kerület- és a városhatárok egyre inkább eltűnőben vannak, és sohasem voltak “örökéletűek”, az önkormányzatok – akár saját jelenlegi határaikon túlnyúló összefogással – támogassák a helyi identitás megőrzését, továbbadását. Egy civil szervezet – most éppen Pestszentlőrincen – megmutatta (mind a dél-budapesti kerületek, mind az agglomerációs települések számára), hogy hogyan lehet alulról (ön-)szerveződve, önzetlenül, hittel, lelkesen szolgálni valódi közösségi ügyeket, és értéket teremteni – nemcsak a mának, hanem utódainknak is.

Itt a példa, itt a módszer, a valódi önkormányzati munka és feladat, az állandó békétlenség és csatazaj generálása helyett.

Kovács József

Tisztelt Barátaim!

Engedjétek meg hogy néhány gondolatomat megosszam veletek a megjelent könyvel kapcsolatban.

Amikor az ember útra kel ajánlatos előtte utikönyvből tájékozódni a várható kultúráról, építészetről, szokásokról a közvetlen természeti adottságokról.

Néhány éve amikor pécsről Budapestre költöztem kerestem a forrásokat hogy ennek eleget tudlak tenni.Nagyon megörültem amikor ezt megtaláltam Pestszentlőrinc Krónikája című kiadványban.Ezen ismereteimet mint szemeretelepi lakos tette teljessé  a Baráti Közösség által kiadott Scharek Ferenc tagunk könyve /első/.

Hálás köszönettel tartozom a szerzőnek és mindazoknak akik részesei e körünkben pótolhatatlan kiadvány létrejöttének.

Magam is úgy olvastam a könyvet és “ettem”a sok információt hogy azt vettem észre végére értem.

Műszaki ember lévén engem egyáltalán nem zavart a sok számszaki adat.Sőt! Nagyon informatív beszédes tartalommal láttak el.

A könyv sikere mindenképp arra inspirál hogy tovább biztassam a szerzőt a folytatásra.

Összejövetel november 9-én

A rendezvényt egy előre nem tervezett napirendi ponttal kezdtük. Scharek Ferenc bemutatta a Közösség által kiadott A pestszentlőrinci SZEMERETELEP története című könyvét.

Eredetileg a karácsonyi összejövetelen került volna sor erre, de mivel félő, hogy abból nem lesz semmi a pandémia miatt, már most átadták a könyvet a megjelenteknek. Aki nem tudott eljönni Varga Pista bácsinál átveheti a saját példányát.

Lássunk világot!

Dr. Ványa László tartott előadást egy venezuelai utazás történetéről.

Isla Margarita egy 1020 km2 nagyságú apró sziget a Karib tengeren, 50 perc repülőútra Caracastól, Venezuela fővárosától.

Az út első állomása egy félnapos megálló volt a portugál fővárosban, ahol egy azóta is tartó rajongás alakult ki Bertalanban Lisszabon iránt, ahová később az Erasmus Programban kétszer is visszatért fél-fél évre egyetemi tanulmányai alatt.

Bertalan és a híres Belém torony

Az óceánon átkelve még egy rövid belföldi repülés után érkeztek a szigetre, amely igazi karibi üdülőhely hangulatot árasztott. Turista ugyan tél lévén nagyon kevés volt, de a hőmérséklet még így is magasabb volt, mint nálunk a legnagyobb kánikulában. És a páratartalom…

Valódi karibi miliő

A briliáns homokos tengerparton eltöltött első nap után egy kicsit árnyékosabb programot kerestek, amely során beutazták a szigetet.

A kormányzóság épülete

Különösen érdekes volt a helyi történeti emlékeket összegyűjtő skanzen, ahol a sziget történelméhez kapcsolódó tárgyakat rendezték tematikus termekbe.

A bejárati eligazító tábla

A teljesség igénye nélkül néhány terem gyűjteménye látható a következő képeken.

Egy szatócsbolt berendezése

A helyi festők képei

A skanzen belső udvara

Fényképezőgép gyűjtemény

Mozigépek

Templomi szobrocskák

A patika berendezése

Az orvosaiknak emléket állító szoba

Egy nap a La Restinga lagúnánál, ami egy vízben élő mangróve erdő

A fák gyökereinek jó része a víz felett nő, hogy így kapjanak levegőt

A leggyakoribb madár a pelikán, amelyik egész közel repül a csónakokhoz, nem kell félniük

A meseutazás csúcspontja egy apró nyaralósziget volt, ami olyan volt, mint a mesében

Kék medencék, pálmafák, csend, all inclusive ellátás

A medencék körül árnyékos pihenőágyak

Szabadon sétáló 60-80 cm-es leguánok…

Mindenhol felbukkannak, egyáltalán nem félnek az embertől

Naplemente, amely után kezd elviselhetőbb lenni a hőmérséklet

Kirándulás a helyi sivatagban

Nagyon érdekes, hogy egyrészt jelen vannak az esőerdők a dzsungel növényei, nem messze pedig a sivatagi növény és állatvilág él

Itt-ott kígyók, skorpiók is előfordulnak, vigyázni kell, hogy hová lép az ember

Sajnos az utazás hamar véget ért, búcsút kellett venni

Még egy gyors csoportkép Lisszabonban és irány haza!

Az előadást egy rövid helyzetjelentés zárta, ami nem volt túl szívderítő, mert Venezuelában ma nagyon zavaros a helyzet, súlyos gazdasági és politikai válság dúl az országban, óriási az infláció, hatalmi harc dúl, ami tovább rombolja az amúgy gyönyörű és jobb sorsra érdemes ország helyzetét. (Szöveg és képek: Dr. Ványa László)

Vendégünk volt Kisteleki Gergely madarász

Pont egy évvel ez elött 2020. október 13-án lett volna az az összejövetel, melyen meghallgathattuk volna Gergelyt és megnézhettük volna a madarait. Most sikerült.

Az októberi időjárás és a pandémia ellenére szép számmal jöttünk össze.

A nézősereg érdeklődéssel hallgatta az előadást, még a meghirdetett 1 óra utáni újabb 1 óra alatt is.

A madarak is professzionális előadóként vettek részt a programban. Szívmelengető volt a három személy baráti együttese.

Búcsúzni mindig nehéz

Szomorúhírt kaptunk. Papp Sándorné Rózsika, aki 1992 óta tagja Baráti Közösségünknek, hosszantartó betegség után 2021. szeptember 19-én 80 esztendős küzdelmes élet út végén, öröke elaludt, és az örökkévalóságba távozott.

Ez év januárjában, születésének 80. évfordulóján, köszöntöttük, amit örömmel fogadott, merthogy nem felejtettük el. Amíg egészsége engedte aktív tagunk volt, sokat járt velünk kirándulni, mindig számíthattunk rá.

Küzdelmes élete volt, korán elvesztette férjét, egyedül tartotta össze kis családját, ez volt élete értelme. Küzdött betegségével mely felemésztette minden erejét, és pontot tett egy küzdelmes élet végére.

Temetésére 2021. október 6-án 09.45- kor kerül sor a Lőrinci temetőben.

Megrendülve búcsúzunk. Megmarad emlékünkben versek iránti szereteted, és ahogy elmondtad azokat. Őrizzük emlékedet.

Árván maradt családod fájdalmában, gyászában osztozunk. Rózsika nyugodj békében!

Szemeretelepiek Baráti Közössége

Ismét elment egy barátunk

Búcsúzni mindig nehéz. Szomorú a hír 2021. augusztus 23-án Dr. Regős János Baráti Közösségünk (Körünk) alapító tagja, 77 esztendős korában elhunyt.

Tudtuk, hogy beteg, de tette a dolgát, ahol tudott és ereje engedte segített. Ismert közéleti ember volt. Több éven át volt önkormányzati képviselő, alpolgármester, a kerületi szakrendelő vezetője.

Közéleti feladatai mellett nem egyszer képviselt bennünket is támogatta és segítette civil közösségünket, részt vett összejöveteleinken, fórumainkon.

Kedves János barátunk most szomorú szívvel búcsúzunk, osztozunk gyászoló Feleséged és Szeretteid fájdalmában. Emlékedet őrizzük. Nyugodj békében.

A Kis Balatonnál jártunk

Augusztus 12-én kirándultunk a Kis Balatonhoz. A meglátogatott terület több mint 100 km2. Választanunk kellett a sok látnivaló közül. Döntésünk a szigorúan védett területre esett, ahova csak szakvezető kíséretében lehet eljutni.

A szokásos emlékeztető itt olvasható.

Az alábbi képek bizonyára visszahozzák az emlékeket.

Összejövetel 2021-08-05

Újból összejöttünk. Amikor ezt az intenzív programot megterveztük aggódtunk, hogy sok és sűrű lesz a Közösség tagjainak. Úgy tűnik egyenlőre még bírják a gyakori utazást a Don Bosco-ba, valamint a havi kirándulásokat.

Megemlékeztünk elhunyt barátunkról Kurdi Gyuláról.

Aktív társunk volt. Rendszeresen jött velünk kirándulni, utazásairól beszámolót tartott összejöveteleinken. Emlékét megőrizzük.

Ma Dr. Ványa László Közösségünk kültagja, díjazás nélküli előadója kedveskedett nekünk egy útibeszámolóval. Ez már a harmadik alkalom, amikor hallgathatjuk. Mentségére szolgáljon, hogy szemeretelepi őslakos.

Gyülekezik a hallgatóság

Az út, amiről a beszámoló szólt egy pár évvel ezelőtti családlátogatás az USA keleti partja közelében.

Ezzel kiegészültek ismereteink, hiszen nemrégen Bartók Károly barátunk mutatta be a nyugati parton szerzett tapasztalatait.

A kíváncsi madár meg lehetett elégedve a hallgatóság figyelmével.

Az ürrepülőgép elött
Pokohantos köszönti a fehér embereket. Ezt később megbánta.
Vidám nap a vidámparkban
Karácsony butik. Szerencsére már nálunk is lehet nyáron Mikulást kapni.
A géprepülés úttörőinek emlékműve.
Az indián hercegnő, amikor még közelíteni akarta a népeket. Mutatott egy másik ábrázolást is az előadó, de azon már csak egy ronda kvéker asszony látható.
Arlinkton Nemzeti Temető az ismeretlen katona emlékműve.
A koreai háború emlékműve
A Népek Temploma. Magyarország megunta fizetni a kápolnája költségeit, így nem szereplünk a népek között.
Az USA CCCP közös űrrepülés űrhajóinak replikái a Smithsonian Intézet Nemzeti Légi és Űrmúzeumának kiállításán. Nagy dolog volt ez annak idején. Remény az együttműködésre.
Tengeralattjáró múzeumhajó

Az előadás során átélhettük egy mérnökember lelkesedését, amikor találkozásokról mesélt olyan eszközökkel, melyekről számtalan alkalommal beszélt diákjainak, sokat tudott róluk, de nem is remélhette, hogy a közelükbe kerülhet.

Köszönjük Professzor úr az élményt! Emlékezni fogunk az ígéretre Venezueláról.