Sopronban jártunk |

Ha kissé nehezen is indult ennek a kirándulásnak a szervezése, mégis augusztus 11-én, 6.45-kor 27 fős csoportunk elindult Sopronba, ahova 10 órára meg is érkeztünk.

Várt bennünket idegenvezetőnk, Kőrös Ildikó. Kellemes időben érkeztünk a „Hűség Városába”. Ildikó rövid, célra törő bemutatkozása után elindultunk a közel 3 órás túrára, hogy ismerkedjünk a megszépült belvárossal. Az Alpok Aljai időjárás kegyeibe fogadott bennünket, 24 fokos szellős időben kellemes volt a séta.

A város főútja a Várkerület sok üzletével, hoteljeivel lüktető életet mutatott. Érzékelhető volt, hogy a kiránduló csoportok szeretik felkeresni a várost. Külön kiemelhető a régi városfal felújított része, ahol még régi római korból származó falrészleteket is feltártak.

A belvárosról átfogó képet adott a kis makett, mely szerint a 430×240 méteres területen elhelyezkedő utcák épületek számos szépséget rejtegetnek. Az Ó város házai, palotái megújultak, vagy felújítás alatt vannak. Például a lábasház. De rendkívül rendezett a Fő tér, a Kecske templom környéke, a Stornó ház együttese pedig most van átalakítás alatt, múzeumi központ lesz.

Biztos vagyok abban, ha egy év múlva vetődnénk el ide, további felújított látnivalóval találkoznánk. Talán két épület nem változhat itt meg, az egyik a Kecske templom, mely koronázó templom volt három alkalommal is, melynek belső kialakítása áhítatra, elmélkedésre kötelez. Félreértés ne legyen a másik régi hely a Gyógygödör, ezt nem kell elemezni, hogy miért.

Ildikó igyekezett minél többet elmondani városáról, annak történetéről. Jó volt látni, hogy kiránduló társaink sok fényképet készítettek és reméljük sok kerül közzétételre.

Élményt jelentett a városi kisvonatozás mely során kitekinthettünk a Belvároson túlra, feljutottunk a Lövérekbe a város tündéjébe.

A Lenck villa, melyet meglátogattunk, története és a benne levő Mesterségek Múzeuma is egy új színfoltja a városnak.

Mire végére értünk a programnak, meg is éheztönk. Tercia Hubertus étteremben finom és gazdag ebéd várt bennünket.

Köszönettel tartozunk Kőrös Ildikónak, aki fáradhatatlanul adta át számunkra mindazt, ami emlékeztetni fog bennünket Sopronra.

Szabad legyen nekem egy kicsit emlékezni. 11 éves voltam amikor 1941-ben beléptem az evangélikus gimnázium (líceum) kapuján, 81 év telt el, és most 11-én a kisvonatról megláthattam azt a bizonyos kaput. De sok minden átfutott rajtam néhány másodperc alatt.