Vélemények a könyvünkről

A Szemeretelepiek Baráti Közössége saját kiadásában a közelmúltban megjelentette Scharek Ferenc „A pestszentlőrinci SZEMERETELEP TÖRTÉNETE” című helytörténeti könyvét. A Közösség tagjai ellátmányként megkapták.

Többen olvasták és megírták véleményüket, ezeket közre adjuk kedvcsinálónak azoknak, akik még nem.

Szeretnénk, hogy minél többen megosszák velünk emlékeiket, hiszen vannak közöttünk „őslakósok”, de azoknak is lehet mondanivalója, akik nemrég laknak itt. A könyvet folytatni akarjuk. Most már az embereket állítva a középpontba, akik itt éltek, élnek.

Meghatározó óvónőket, tanítókat, tanárokat, körorvosokat, másokat, akiket tiszteltek szerettek, embereket, akik itt éltek és valami olyat alkottak, amit máshol is elismertek.

Elsőnek Dr. Engi Györgyi gondolatai:

Szeretném Veletek megosztani a napokban megjelent Szemeretelep története című könyvről alkotott véleményemet.

A pestszentlőrinci Szemeretelep történetének szerzője – Scharek Ferenc- a Baráti Közösség egyik meghatározó személyisége, vezetője. Ez az alkotás nagyon komoly, szorgalmas kutató munka eredménye – és jó eredményét – tartalmazza.

A könyvet örömmel olvastam és élvezettel néztem a hozzá fűzött régi fényképeket, melyek a lakóhelyünk általam ismert, és eddig számomra ismeretlen eseményeit, valamint fejlődését mutatják be.

A könyv összeállításába a szerző a közösség tagjait is bevonta, így felfedezhetők a közös beszélgetések, együtt töltött összejövetelek során szerzett élmények is.

Ez a könyv megmutatja, hogy egy jól működő közösség anyagi támogatás nélkül is képes értéket és maradandót alkotni.

A könyvet forgatva a Szemeretelepen élő embernek olyan érzése támad, hogy jó itt élni, mert ez egy csendes, nyugodt, barátságos kertváros, ahol a lakók baráti kapcsolatokat is táplálnak.

Köszönetemet fejezem ki a Szerzőnek, hogy ilyen sok ismeretet tartalmazó könyvet vehettem a kezembe, melyről ismerőseim, barátaim is hasonló véleménnyel vannak.

Javaslom, hogy ha a szerző vállalja a könyv folytatását, úgy biztosítsuk további támogatásunkról és előre is sok sikert kívánjunk munkájához.

dr Katona Béla

Ezúton is köszönöm, hogy megtiszteltetek a Szemeretelep történetéről írott könyv egy példányával. Őszintén szólva sok tiszteletpéldányt kaptam eddigi életemben, de ezek többsége olvasatlanul díszíti a könyvespolcomat. A Ti kiadványotokba belenéztem és nem tudtam letenni. A telep története ugyanis az ország történetének szerves része. Tanítani való lenne hogyan lett egy falu külterületéből a főváros szerves része. Hogyan épültek házak, utak templomok és iskolák, hogyan alakultak azok az emberi közösségek, amelyek meghatározóak voltak a telep folyamatos fejlődésében. A könyv nagy érdeme, hogy a látszólag szikár, tényeket adatokat olyan olvasmányosan, élvezhetően írja le, hogy az ember szinte képtelen letenni. Gratulálok a kutatásokat végző és leíró Scharek Ferencnek, valamint a szerkesztő Dr Ványa Lászlónak. De úgy gondolom nagy elismerés illeti a Baráti Közösséget is, amely életben tartja és folytatja a szemeretelepi közösségépítés hagyományait. Remélem mindig lesznek követőitek!

Mindannyiotoknak további eredményes munkát kívánok:

Kiss László .

Hiánypótló művet vesz kezébe a kedves olvasó, amikor Scharek Ferenc: A pestszentlőrinci Szemeretelep története című könyvet olvassa. Kiadta a Szemeretelepiek Baráti Közössége 2021. Hasonló kiadvány eddig még nem született, mely magába foglalja, Szemeretelep múltját és mába torkolló tegnapját. A szerző helytörténészek, újságcikkek és jegyzőkönyvek vonatkozó adatait gyűjtötte szép csokorba, hogy végre történeti hűséggel rendezve kibontakozzon előttünk városrészünk: Szemeretelep története. Ilyen egységes összefoglalást most olvashatunk először, hála a kincsek avatottgyűjtőjének.

Nagy öröm, hogy a könyv a Szemeretelepiek Baráti Közösségének kebelén belül készült el és annak gondozásában jelehetett meg. Írója egyik meghatározó szervezője közösségünk életének.

Ebben a könyvben minden szemeretelepi lakos talál új és érdekes adatokat érdeklődési körének megfelelően.

Az alkotó munka 6 erényére hívom fel az olvasó figyelmét:

Az író alapos, hangyaszorgalmú kutató munkája. Aki erre adja fejét, óriási terhet vesz vállára. A szétszórtan heverő információk összegyűjtése sziszifuszi munka, de végül eredménye mindannyiunk öröme.

Az arányérzék kitűnő, A szerkesztés átgondolt, egy téma sem uralkodik a többi rovására. Ezáltal kapunk egységes látást szemeretelep társadalmi, kulturális, hitéleti, oktatási, közlekedési és sport helyzetéről. Nem marad ki ebből a mindennapok szórakozása sem.

A mérnöki pontosságra törekvés. Az összeállító foglalkozásából adódóan precíz gyűjtője és értékelője minden forrásnak.

Nagy előnye a könyvnek a világos közérthető fogalmazás. Ezáltal jól fogyasztható mindenki számára.

Az írás hangvétele objektív. Nem pártoskodó.  A szerző szemlélete, értékrendje természetesen érzékelhető, ugyanakkor szembe ötlő benne a különböző hagyományok tisztelete.

Végül de nem utolsó sorban említhetjük a kötet képanyagának kitűnő válogatását, amely az átélhetőséget segíti elő.

Ez a kötet sétára invitál. Megízlelhetjük múltunk valóságát s ezáltal jobban értjük jelenünket és tudjuk közös gondolkodással formálni a jövőt.

A kiadvány informatív és érdekes az itt eredendően élők és a beköltözöttök számára egyaránt. Segít, hogy jobban kötődjünk lakóhelyünkhöz és egymáshoz.

„ Verba volant, sciripta manent”  – tartja a latin közmondás. Vagyis a szó elszáll, az írás megmarad. Feledésre hajlamos, gyorsuló világunkban ez a könyv maradandó látképet ad a mai és későbbi utókornak.

Olvassuk jó lélekkel és egészséges kíváncsisággal.

Domaniczky Endre

A pestszentlőrinci Szemeretelep története

Egy helyi közösség értékteremtő-értékmentő tevékenysége a város peremén

Manapság, amikor a körzet- és településhatárokat a folyamatos ki- és betelepülés egyre gyorsuló üteme el- vagy összemossa, különösen nagy teljesítménynek számít, ha egy településrész hosszabb időn át képes saját arculatát megőrizni, illetve képes saját értékeket felmutatni.

Budapest délkeleti csücskében, a 18. kerületnek a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérhez közeli részén fekvő Szemeretelep lakói azonban nemcsak az értékek megőrzésében, hanem azok számbavételében is jeleskedtek. Legutóbb – az idén saját kiadásukban megjelent könyvükkel (A pestszentlőrinci Szemeretelep története) – azt is megpróbálták meghatározni, hogy mi teszi őket egyedivé. Mitől és hogyan lett és hogyan lesz ma is szemeretelepi lokálpatrióta a kerület – Pestszentlőrinc-Pestszentimre – ezen részére beköltöző polgár?

Vagyis a könyv legfőbb üzenete az, hogy az egyedi települési identitás kialakításának több rétege is van.

A megőrzés, amelynek érdekében több mint 30 évvel ezelőtt a helyi lakosok öntevékeny módon, valódi civilként – az államtól vagy önkormányzattól mit sem várva – egyesületüket létrehozták, csupán az első lépés. Ám a megőrzés is többféleképpen lehetséges, és az alapítók ennek nagyon is tudatában voltak. Megőrizni lehet valamit azáltal, hogy a közösség figyelmét felhívjuk rá, mint például az akkor rossz állapotban lévő vasúti átjáróra, vagy a terület elhanyagolt, házak között megbúvó játszótereire, a gáz- és csatornabekötés fontosságára, a jó minőségű utak megépítésére. Ugyanakkor ahhoz, hogy valamit megőrizzünk, néha küzdeni és kiállni is szükséges – mint tették ezt számos alkalommal például a helyi iskola érdekében az egyesület tagjai. Ha kellett, tollat ragadtak, és újságoknak írtak. Máskor pedig transzparenst, hogy egyértelművé tegyék: a helyi közösség nélkül senki nem dönthet a helyi ügyekről Szemeretelepen!

Az iskola ma is áll – még ha más is a fenntartója -, és létezik külön szemeretelepi vasútállomás. Felépült az új református templom és gyülekezeti terem, lett telefon- és csatornabekötés, megszépültek az utak és a játszóterek, a Szemeretelepen keresztül pedig buszjárat közlekedik. Vagyis a saját arculat megőrzése, amelyet korábban talán leginkább a körülmények kedvező körülállása tett lehetővé, az ebben a felgyorsult világban is sikerült, és ebben – mindenekelőtt kezdeményezőkészséggel és ötletekkel – a Szemeretelepiek Baráti Köre és utódja a Közössége jelentős részt vállalt.

Az egyéni identitás kialakításának másik fontos eleme a saját értékek, értékrend felmutatása.

Ennek a településrésznek az összekovácsolása lokálpatrióta kötődések alapján, a pártpolitika kizárásával indult meg. Jelentős szerepet vállalt a szervezésben az akkori református lelkész, de minden más felekezet tagját és a vallásnélkülieket is örömmel fogadták soraik közé. Az alapítás időpontja is lényeges, hiszen a rendszerváltás körüli évek pezsgése kedvezően hatott az önszerveződésekre. Nem járunk tehát túl messze a valóságtól, ha azt mondjuk, hogy a Közösség hosszútávon is sikeres működésének alapját az képezte, hogy egyszerre volt képes integrálni a településrész lokálpatrióta jellegű önszerveződési igényét, valamint távoltartani az emberek közötti ellentéteket felnagyító politikai törekvéseket. Ez a kettős kötődés nemcsak felhajtóerőt adott, hanem jelentős befolyással bírt a Közösség értékrendjére.

Ahhoz, hogy egy civil szervezet széles bázison működhessen, egyrészt megfelelő közös cél, célok meghatározása (jelen esetben a lakóhely fejlesztése, gondozása), másrészt a vezetés és a tagság részéről nagyfokú tolerancia, egymás és a világ iránti nyitottság szükséges (a Közösség egyik tagjának szép megfogalmazásában: “tagjainknak más és más a világnézetük, de… nem akarjuk a másikat megváltoztatni.”). Ami mind a civil szervezetek, mind az egyház működésében közös, az az, hogy “oda kell figyelnünk egymásra és segíteni kell egymást…”. Ugyancsak közös metszéspont lehet a határon túli magyar kapcsolatok keresése és építése, amelyet a szemeretelepiek a kárpátaljai Csetfalva közösségében találtak meg. Itt egyszerre tudtak segíteni és kapcsolatot építeni, ezt az együttműködést éveken keresztül építették és bővítették – eredményeiket érdemes lenne legjobb gyakorlatként bemutatni más szervezetek számára.

A saját értékrend kialakítását a továbbadás követi. A Szemeretelepiek Baráti Köre Budapest 18. kerületének egyik legkorábban bejegyzett civil szervezete volt. Az egyesület nem a semmiből jött, hanem végigjárta az önszerveződés lépcsőfokait, mire végül önálló szervezetként napvilágra lépett. Három évtizeden keresztül működött, úgy, hogy tagjai sohasem egyéni érdekeket, hanem mindvégig csak a településrész fejlesztését tartották szem előtt. A tagság – az idő múlását észlelve – maga döntött úgy, hogy az Egyesületet megszünteti, és ismét baráti közösségként működik tovább, mint sok évvel ezelőtt, induláskor. Azonban azt is fontosnak tartotta, hogy elveiket és eredményeiket – mintegy a sikeres “civil-lét” receptjét – összefoglalják, és ezáltal megkönnyítsék az utánuk jövő nemzedék dolgát.

A pestszentlőrinci Szemeretelep története c. munka tehát nemcsak a településrész története, hanem annak a nemzedékeken átnyúló civil mozgalomnak is emléket állít, amely oly sokat tett a városrész saját arculatának kialakításáért és megőrzéséért. E mozgalom legutóbbi hajtása a Szemeretelepiek Baráti Közössége, amely ezt a rendkívül színvonalas, adatokban és képekben gazdag összefoglalást elkészítette és saját erőből megjelentette.

Manapság a jogszabály a várossá válás feltételei között a helyi kulturális feladatok megvalósításának vizsgálatát is előírja, amely szerencsés esetben szárnyakat adhat egy-egy tudományos műhely működésének, mint ezt a Magyar Földrajzi Múzeum és Érd MJV együttműködése oly szépen példázza. Fontos lenne azonban, hogy a dél-pesti régióban is, ahol a kerület- és a városhatárok egyre inkább eltűnőben vannak, és sohasem voltak “örökéletűek”, az önkormányzatok – akár saját jelenlegi határaikon túlnyúló összefogással – támogassák a helyi identitás megőrzését, továbbadását. Egy civil szervezet – most éppen Pestszentlőrincen – megmutatta (mind a dél-budapesti kerületek, mind az agglomerációs települések számára), hogy hogyan lehet alulról (ön-)szerveződve, önzetlenül, hittel, lelkesen szolgálni valódi közösségi ügyeket, és értéket teremteni – nemcsak a mának, hanem utódainknak is.

Itt a példa, itt a módszer, a valódi önkormányzati munka és feladat, az állandó békétlenség és csatazaj generálása helyett.

Kovács József

Tisztelt Barátaim!

Engedjétek meg hogy néhány gondolatomat megosszam veletek a megjelent könyvel kapcsolatban.

Amikor az ember útra kel ajánlatos előtte utikönyvből tájékozódni a várható kultúráról, építészetről, szokásokról a közvetlen természeti adottságokról.

Néhány éve amikor pécsről Budapestre költöztem kerestem a forrásokat hogy ennek eleget tudlak tenni.Nagyon megörültem amikor ezt megtaláltam Pestszentlőrinc Krónikája című kiadványban.Ezen ismereteimet mint szemeretelepi lakos tette teljessé  a Baráti Közösség által kiadott Scharek Ferenc tagunk könyve /első/.

Hálás köszönettel tartozom a szerzőnek és mindazoknak akik részesei e körünkben pótolhatatlan kiadvány létrejöttének.

Magam is úgy olvastam a könyvet és “ettem”a sok információt hogy azt vettem észre végére értem.

Műszaki ember lévén engem egyáltalán nem zavart a sok számszaki adat.Sőt! Nagyon informatív beszédes tartalommal láttak el.

A könyv sikere mindenképp arra inspirál hogy tovább biztassam a szerzőt a folytatásra.